Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-14 / 47. szám
NŐ A Szlovák Nőszövetség KB hetilapja XXVIII. évfolyam Főszerkesztő: NADASKVNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: GRENDEL ÁGOTA Megbízott szerkesztőségi titkár: BERTHA ÉVA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB 2ivena kiadóvállalata, 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél Előfizetési díj negyedévre 36,40 Kcs. Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest, XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, z.p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg, és nem küldünk vissza! • Címlapunkon: Könözsi István felvétele Életet az 1. Most láttam-e. vagy még a tavalyi fanyar, szúrós szagú őszben, nem is tudom. mindegy, az időnek itt nincs jelentősége. A lényeg: Laci bácsi, a hetvenkét éves kovácsmester már reggel hat óta a vasat ütötte. Ilyen csodát még nem láttam. Leültem mellé, és csak bámultam: a látvány bénító volt. Nem kell neki dolgozni, és mégis dolgozik! A saját szakállára. a maga kedvére, maga örömére. Hát ez az. gondoltam magamban. Eltévedt az öreg. vagy kicsit kerge már. Vagy talán nem is közülünk való. más régióban született és másmikor, mint a magunkfajta. Mert a mai dolgozó bizony csak akkor dolgozik, ha nagyon muszáj. Kitanulta már. hogy nem érdemes. Akkor meg — minek? Már a gyerekeinknek sincsenek illúzióik, lógnak az iskolából és munkából, ahol csak tudnak. A mi iskoláinkban már szó sem esik a vashulladékról, amiből Laci bácsi fáintos kis cégéreket, címereket kovácsol. A mi gyerekeinknek már más a tananyaguk. A mi iskoláinkban túljelentkezés van. kontraszelekció. pedagógushiány, virágzó ..protekcionizmus" — és hajszálpontos tanügyi és módszertani előírások. A mi iskoláink környékén minden le van betonozva — a fák nem nőhetnek az égig. Laci bácsi, az öreg kovácsmester szemlátomást nem ebbe az iskolába járt. Az ő iskolájában keményebb volt a tananyag — és egy életre szólt. S ami a legfontosabb: tartalmában hasznosság és örömelv egymást föltételezte. Valami megfejthetetlen, titokzatos erővel bírt. ami azóta is nap mint nap a kezébe adja a kalapácsot. Azt viszont nem tudom, mit tanított ez a tananyag arról, mi a teendő akkor, mikor már erőtlen a kéz és nehéz a kalapács? (Mert bizony: napról napra nehezebb a kalapács.) Akkor mi lesz ? Laci bácsi ugyanis egyedül él. gyerekei két—háromszáz kilométernyire laknak, a szélrózsa minden irányában! Ha akarnának. se segíthetnek az öregen. Akkor mi lesz? 2. Nemrég egy fiatalember megkérdezte Maris nénitől, hogy lehet megélni kilencszáznyolcvan koronából. Ennyi ugyanis Maris néni nyugdíja. Ez képtelenség. állította, ilyen bűvészmutatványra senki se képes. Elkezdtem hát magyarázni. Maris néni falun él. van kert. a zöldség nem kerül pénzbe, tart néhány baromfit a régi ruha is jó. folt mindig akad. A technikai újdonságokból pedig elég a rádió, hozza-viszi az is a híreket. Tejre, kenyérre így naponta jut Mit is kezdene Maris néni. példának okáért, három egész ezressel? Tán annyi pénzt föl se tudna élni! Maris néni a kuporgatást még gyerekkorában kezdte, legkisebbként a hét gyerek közül — cselédkorában aztán folytatta —, s az a kilencszáznyolcvanöt korona csak tetőzi mindezt. Az ö ..iskolájában" az alaptétel mindig az volt: beosztani az utolsó garasig. S Maris néni nem is rótta föl azt soha senkinek. éveknek! Mindenkinek viselni kell. ami ráméretett — mondogatta mindig. Nyilvánvaló, hogy a fiatalember és Maris néni nemcsak más és más reáliák között élnek, gondolkodásuk is más. Az életiskola is különbözik, amibe beirattattak. Magyarázgattam tehát csöndesen a fiatalembernek, de aztán rájöttem, sajnos. én se értem. Maris néni egész életében dolgozott szült öt gyereket, végigcsinált két háborút, szövetkezetesítést, beszolgáltatást s mikor aztán már könnyebb lett volna — jött a nyugdíj. Az a bizonyos kilencszáznyolcvanöt korona. (Ami persze néha pár koronával növöget. más kérdés, hogy reálértéke csökken.) A kilencszáznyolcvanöt korona, amiből csak egy csökkent „reálértékű" életet tehet élni. Életet, mindenfajta passziók, megszépítő könnyebbségek nélkül. Maris néni talán nem is számított másra. Ö már erre született. (De mi lesz a fiatalemberrel, aki nem ezt az iskolát járta ? Mi lesz vele nyugdíjasként?) . 3. Aki komolyabban foglalkozott gerontológiával. tudja, hogy különböző korok és népek mindig másféleképpen gondoskodtak öregjeikről. Társadalmunkban, ritka kivétellel, ma is az gondolkodásunk egyik alapmotívuma, hogy a nyugdíjas „eltartott", akit a társadalom aktív rétegének kell támogatnia. Az állam sokáig azt hitte, hogy képes lesz (intézményesen és a szociális hálózat kiterjesztésével) megnyugtatóan megoldani az idősek problémáit. Ma már. ha reálisan fölméri a helyzetet, nem hiheti ezt. Egyre több a szegénység határán tengődő öreg élet. Egyre több az elhagyottan. magányosan élő öreg. akiről gyerekei — önhibájukon kívül — képtelenek gondoskodni. (A férj dolgozik, a feleség dolgozik, a munka a vízfejűre duzzasztott ..kisvárosokhoz" köti őket.) A két kép. amit leírtam: figyelmeztetés. És fölhívás: mert lépnünk kell. . . CiCf'jrtAote FOTO: KONOZSI IS IVAN nő 2