Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-07 / 46. szám
KUCKÓ A kisegér és a kígyó Egy erdei tisztáson száraz fatönk alatt élt a kisegér. Egyszer, amikor sétájáról hazatért, otthona előtt egy összetekeredett kígyót talált. Nagyon megijedt. Elbújt a magas páfrányok közé. és azon gondolkodott, hogyan csalogathatná el helyéről a betolakodót. De bármennyire is törte a fejét, semmi nem jutott az eszébe. Elment hát a barátaihoz tanácsot kérni. Öszszesereglett a környék egérnépe, összedugták fejüket, tanácskoztak. Végül is az elkeseredett kisegérnek csak ennyit mondtak: — Jobban teszed, ha más lakás után nézel, és a kígyót békén hagyod. Sokkal erősebb nálad, elpusztíthat téged. A csalódott kisegér nem törődött bele sorsába, tovább törte a fejét, milyen csellel távolit hatná el a kígyót. Másnap a ragyogó napsugár kicsalogatta a kígyót a fatönk alól. Összetekeredve a napon szundikált. Nem messze tőle egy favágó dolgozott. Mikor e/Járadt, leheveredett a Ja árnyékába és elaludt. Az egérkének ekkor támadt egy ötlete. Óvatosan oda lopakodott a favágóhoz beleharapott az orrába, és gyorsan elszaladt. A favágó felébredt. Ijedten tekingetett körül. Egyszerre arra lett figyelmes, hogy valami mozog á fűben. Nyomban talpraugrott. felkapott egy husángot, és a bűnös nyomába eredt. A leleményes kisegér azonban tudta, hogy mit csinál. Elvezette a favágót ahhoz a rönkhöz, ahol a kígyó szundikált. Megbújt egy Jatörzs mögött, és visszafojtott lélegzettel figyelt. Amint a favágó megpillantotta a kígyót, a fahusánggal agyoncsapta. így menekült meg a kisegér a hívatlan vendégtől. Újra beköltözhetett otthonába, ahol azóta is békességben és boldogan él, mint azelőtt. OREL ÉVA FORDÍTÁSA ................. ' -Munkáitokból Miklós Józsi, Vágsellye (Sala) Aki fázik Aki fázik, vacogjon, fújja a körmét, topogjon, földig érő kucsmában, nyakig érő csizmában, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára! Balesz Ilona Párkány A szarvas, a farkas meg a medve Egyszer a szarvas hallja, hogy valaki segítségért kiabál. Odasiet és látja, hogy a farkas egy kidőlt fenyőfa alatt nyögdécsel. — így könyörög a szarvasnak: — Légy jó. segíts rajtam, gurítsd le szarvaiddal rólam ezt a fa torz set. A szarvas összeszedte erejét és legurította a farkasról a fatörzset. A farkas, amint kiszabadult, a szarvas után futott, hogy megegye. Azt mondja erre a szarvas: — Szégye/d magad, hisz megmentettem az életedet! Veszekedtek, de megegyezni nem tudtak. Arra jött a medve, azt mondta: — Szarvas, próbáld felemelni ezt a fatörzset, lássam, elbírod-e? Te pedig farkas feküdj a fa alá, lássam alá férsz-e ? A farkas és a szarvas úgy tettek, ahogy a medve parancsolta. így a farkas ismét a fatörzs alá került, csapdába esett. Dajcs Tamás Párkány (Stúrovo) na 16 Bartal Klaudia Hová tűnt a kalapom? Este, mikor atudni térek, intenek a csillagok. A Hold körül oly édesek, s mind fényesen ragyog. Amíg éjjel alszom egyet, sokmindenről álmodom. Például, hogy tegnapelőtt hová tűnt a kalapom. Álomtündér azt mesélte halastónál hagytam ott: — Épp egy béka elemelte, míg Ön halakat fogott! Nosza rajta elindultam kalapomért nyomban, meg is láttam őkéimét egy békalakodalomban. Egy béka fején díszelgett, amely táncolt éppen. Forgatta a menyasszonyt nézze meg az ember csak nézte. „Odamenjek, ne menjek ?" — kérdezgettem magamat. Odamegyek ? Megijednek, s elrontom a lakodalmat. Visszakérni: nem volt merszem — Egye fene! — gondolom, hazafelé vettem utam — Isten véled kalapom! Eközben felébredtem, s magamból az álmot kergettem mialatt szemem a fogason felejtettem. S mit látok! Ahová tegnapelőtt tettem, mikor hazaérkeztem, még most is ott lógott a fogason, az én drága Kalapom.
