Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-08 / 46. szám
TÁJOLÓ KÖNYV A kőbánya Vaszil Bikov szovjet-belorusz elbeszélő új regényében, A kőbányában immár közelebb jut a jelenhez, de egy pillanatra sem távolodik el a háborútól. Korábbi kitűnő regényében, a Lenin-dijas Baljós jelben is felbontja az idősíkokat, de ott a háború szörnyű súlya alatt nyögő két idős ember múltját kutatja, a harmincas éveket, s mond ítéletet az akkori módszerekről és a folyó háborúról. Ebben a regényében viszont egy roskatag ember keresi a múltját. Agejev a háború első évében megsebesül. Így lemarad ezredétől. Egy nácik megszállta kisvárosban ápolják, ott próbálja átvészelni a nehéz időszakot. Ez azonban nem nagyon sikerül neki. Egyrészt mert az illegalitásban harcolók kapcsolják be a munkába (már amennyit sérülése megenged), másrészt a helyi németbérenc policájok is felfigyelnek rá. A véletlen egy lányt is életébe sodor, aki üldözői elöl nála keres menedéket. A két fiatal egymásba szeret, de egy küldetés teljesítése közben — Agejev hibájából — a lányt, öt magát is, s az egész illegális csoportot elfogják. Marija itt eltűnik szeme elöl, de ötöket ebben a kőbányában állítják golyó elé. Agajev nem kap halálos sebet, kikecmereg a kőbányából, a partizánok ápolják. (Felgyógyulása után velük marad, később ismét a hadsereg kötelékében harcol a németek ellen.) A kőbányába negyven év után tér vissza, immár özvegyen és nyugdíjasán, hogy végül is itt akadjon nyomára Marijának, végzetes szerelmének. Ez azonban nem sikerül. Mi sem tudjuk meg, mi történt a lánnyal. Megtudjuk azonban, hogy a háború mindent és mindenkit bemocskol. Különböző sorsokat ismerünk meg, háborús veteránok mesélik élményeiket, s bár némelyikük kiszínezi a múltat, mégis áttetszik rajta, hogy éppoly szörnyűségen mentek át, mint maga Agejev, s mindegyikük elveszített számára valami nagyon kedveset. Ha a történet nem is oly gördülékeny, mint a korábbi Bikov regényekké, Agejev mégis tipikusan Bikov-hős: nyiltszivű, becsületes, igyekvő, csökönyösen kitartó, de kissé tehetetlen alak; csak egy ember, aki elszigetelve társaitól, a körülmények áldozata lesz. Hogy nem pusztult el, mint a többi Bikov-hös, annak csak egyetlen oka van: a regény szerkezete, és az, hogy ezzel a súlyos teherrel élni — még ha önhibáján kívül követett is el bűnt — nem lehet; egyenlő a pusztulással. Képletes a regény zárófejezete; buldózerek jönnek, hogy betakarják a kőbányát, elpusztítják az utolsó emléket, mely Agejevet a háborúhoz köti. De elpusztithatók-e a nyomasztó emlékek, az önmarcangoló kétségek, a bűnösség érzése? Megbékélhetne a sorssal — mémökfia igyekszik ez irányban befolyásolni —, de mit old meg vele? A golyó, ha nem is pusztította el akkor, halálos sebet hagyott benne. Bonyolult mű A kőbánya. A múlt és jelen drámája, vagy pontosabban: egy ember drámája a mában és a háborúban. Az író a lélek mélységéig hatol, a jót és a rosszat egyaránt megmutatja. Agejev szeretné, ha megértenék az öregeket a fiatalok, de erre szinte semmi esélye: saját fia sem érti meg. Torokszoritóan szép és tragikus a regény vége, amikor a hosszú, kitartó, de eredménytelen kutatás és megfeszített munka után a tehetetlen öreg felzokog. „Sokáig sírt önfeledten, mint valaha kisgyermekkorában, siratta önmagát, s mind a többieket, s azt a mérhetetlen sok emberi szenvedést, ami, úgy látszik, senki számára sem múlik el nyomtalanul. " A regény még kapható könyvesboltjainkban. (Európa) MÉSZÁROS KÁROLY Hétágú csatacsillag Magyar mondák és legendák az alcíme ennek a válogatásnak, amelyet a budapesti Népszava kiadó adott ki új sorozatának, a Híres könyveknek első darabjaként. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ebben a sorozatban jelenik majd meg — vagy már meg is jelent, hiszen a kiadó gyors kiadványt hirdet — A kis herceg írójának, Antoine de Saint-Exupéry több hires és kevésbé ismert regénye egy kötetben.) A jelen antológia anyaga több történelmi korszakot ölel át: a honfoglalástól egészen a XIX. század végéig követhetjük nyomon a nép emlékezetét. A mondák, legendák időrendben követik egymást. A kötet első darabjai a magyarok származásáról, majd a kalandozásáról szóló mondákból meritkeznek. Nagy szükség volt erre a kiadványra, mert ma már nem forog közkézen Komjáthy István kiváló könyve a magyarok eredetéről és honfoglaláséról, mint az én gyermekkoromban. Félő viszont, hogy a ma gyermeke esetleg hallomásból tudhat ugyan valamit a csodaszarvasról, Csabáról, az isten ostoráról, Botond vitézről, de nem olvasta oly szivszorongva, és nem volt rá akkora hatással, mint reánk. Valami más kiszorította a helyéből. Ez a könyv segíthet valemelyest visszahódítani a régi történetekhez a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt. A honfoglalást kővetően az Árpád-házi királyokról olvashatunk legendákat és különféle történeteket, majd az igazságos királyról, Mátyásról szóló történetek és mesék követik egymást. Érdekes olvasmányok a török hódoltság idejéből származó feldolgozások. amelyek talán kevésbé ismertek az olvasók előtt. Biztosan nem lankad az olvasók figyelme a kuruc kort idéző mondáknál sem, hiszen ki ne olvasna szívesen a legendás hírű kuruc vezérek tetteiről; II. Rákóczi Ferencről, Bercsényi Miklósról, Esze Tamásról. Az 1848-as magyar szabadságharc legendái, a híres csatajelenetek, az egyszerű honvédek tettei, az aradi vértanúk utolsó órái — mind-mind megtalálhatók ebben a könyvben. Aki kezébe veszi a Hétágú csatacsillagot, az előtt az egész magyar történelem elvonul. S nem akármilyen forrásból ismeri meg azt a csatákról terhes utat, amelyet a magyar nép megjárt: a nép ajkán született legendákból és mondákból, melyek olykor hitelesebbek bármily történelmi feldolgozásnál. MÉSZÁROS KÁROLY HANGVERSENY Bratislavai Zenei Ünnepségek Huszonnegyedszer rendezték meg Bratislavában a Zenei ünnepségeket, amelynek hangversenyei nemcsak a hazai zenebarátokat, hanem számos külföldi érdeklődőt is vonzanak. A belépőjegyek borsos ára sem riasztotta el a hangversenylátogatókat, bár telt ház csak néhány koncerten volt. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen nemegyszer naponta három-négy hangverseny közül is választhattak az érdeklődök. Eseményszámba ment a Cseh Filharmónia szereplése. Csehszlovákia legrégibb és legnagyobb, de főként legjobb szimfonikus zenekara ritkán szerepel Szlovákiában, ezért óriási várakozás előzte meg fellépésüket. Nem csalódtak, akik ott lehettek koncertjükön, amely az Ünnepségek kezdetét jelentette. Václav Neumann, az együttes vezető karmestere nagy egyéniség. Zenekarával kiválóan tolmácsolta Suchoö, Mozart és Dvorák egy-egy művét. A sikeres est végén a közönség szűnni nem akaró bravózással ünnepelte a cseh zenészeket. A megbetegedett Lehel György helyett Erdélyi Miklós vezényelte a Szlovák Filharmóniát azon az esten, amelyen a kortárs lengyel zeneszerző, Lutosiawski Bartók emlékének ajánlott müve, valamint Edward Elgar Gordonkaversenye és Beethoven 6. Pastorale szimfóniája hangzott fel a zenekar és a szólista. Jozef Podhoransky ihletett tolmácsolásában. A fesztivál egyik legnagyobb sikerét minden bizonnyal a fiatal grúz basszus énekes. Paata Burcsuladze érte el. A csodálatos hangú művész, akit Herbert von Karajan második Saljapinnak nevezett. Csajkovszkij, Glinka. Rubinstein, Rahmanyinov dalait adta elő, s bebizonyította, hogy nemcsak kitűnő énekes, hanem nagyszerű színész is. A svájci Camerata Bern kamarazenekar muzsikálását fiatalos hév, lendület jellemezte. Különleges előadásnak lehettek tanúi a Csehszlovák Rádió koncerttermében azok, akik meghallgatták a Szombathelyi Szimfonikusok hangversenyét. Az Amadinda ütőegyüttessel kibővített zenekar kortárs német zeneszerző, Karlheinz Stockhausen három zenekarra írt művét játszotta el. A három kisebb zenekarra osztott zenészeket Doman Katalin, Nagy Zsolt és a vezető dirigens Eötvös Péter vezényelte, egyszerre. S miután az együttes nem kapott próbalehetőséget, a koncert első részében főpróba formájában hallhattuk a müvet, majd a szünet után újra, de már megszakítások, instrukciók nélkül, előadásként. A közönség végül is jól járt. érthetőbbé, élvezhetőbbé vált Így a kortárs zene. A reneszánsz zene kedvelőinek örömére fellépett az angol The Hilliard Ensemble. A négy énekesből — három tenorból és egy baritonból — álló együttes olasz, spanyol, angol és francia reneszánsz dalokat adott elő. Néhány név a szerzők közül: Orlando di Lasso, Jannequin, William Byrd. A tizenegy éve alakult római Santa Cecilia Kamarazenekartól szép előadásban hallhattuk a klasszikus szerzőkön kivül Federico Rossinak, az együttes tagjának egy müvét is. A zenekar művészeti vezetője s egyben szólistája, a kitűnő hegedűművész, Utó Ughi volt. Nagy sikere volt a kiváló angol zongoraművésznek, John Lilinek. aki Brahms 1. zongoraversenyét adta elő. Az est sikerének részese volt a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar,' amelyet az egyik legnépszerűbb cseh karmester, übor Pesek vezényelt. Ő egyébként az elmúlt szezon óta az angol zenekar vezető dirigense és egyben művészeti tanácsadója. Az Angliában élő kínai zongoraművész, Fou Ts'ong Chopin-és Debussy-darabokat játszott, virtuózán, de a lírával adós maradt. Ö volt a záró hangverseny hangszeres szólistája is, akkor Mozartot játszott. Utolsó zenedarabként, az idei Zenei Ünnepségek befejezéseként Cart Orff népszerű műve, a Carmina Burana hangzott fel. Az előadás méltóan zárta le a hangversenysorozatot, a közreműködők — a Szlovák Filharmónia Zene és Énekkara, a Fiúkórus, Magdaléna Hajóssyová, Jochen Kowalski, Kovács Pál szólisták az osztrák Alexander Rahbari vezényletével — élvezetes koncerttel búcsúztatták a Zenei Ünnepségek koncertlátogatóit. BERTHA ÉVA HANGLEMEZ The Joshua Tree Írország — Angliával vagy Amerikával ellentétben — nem ontja magából a sztárokat, viszont ha feltűnik a nemzetközi pop-piacon egy ír énekes vagy együttes, szinte bizonyos, hogy felkavarja a szakma és a hallgatóság kedélyeit, mert a megszokottól eltérőt, valami teljesen új dolgot produkál. Hasonlóan történt az U 2 együttes esetében is. Nemzetközi sikereit érdekes módon először az USA-ban aratta. Ez is azt bizonyítja, hogy Európa kissé idegenkedve fogadja az új dolgokat, Amerika viszont fogékonyabb a szokatlan, a nem mindennapi iránt. Hogy milyen mértékű a tengerentúli sikerük, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megkapták a zenei Oscarnak kikiáltott Grammy díjat. Az Opus és a BMG Aríola kiadóvállalatok közös gondozásában megjelent nagylemezük, a „The Joshua Tree" az együttes eddigi legjobb albuma. A szókimondó, politizáló Írország problémáival nyíltan foglalkozó dalszövegeikhez összetéveszthetetlen „U 2 hangzás" párosul. Nagy szerep jut az akusztikus hangszereknek, melyek kicsit folkos színezetet kölcsönöznek a zenének. Az első hallásra talán túl egyszerűnek tűnő dalok valójában a legapróbb részletekig kidolgozott „mesterművek", melyek igazából csak többszöri hallgatás után nyújtanak maradandó élményt. Ez a meditativ, a végsőkig lecsupaszított hangzás, ez a tiszta egyszerűség annyira lenyűgözi a hallgatót, hogy bizony sokáig nem tud tőle szabadulni. Az albumon sorra szólalnak meg a szó jó értelmében vett slágerek, mint a „Where The Streets Have No Name" vagy az ötletes videóval rendelkező, kicsit hosszú című „I Still Haven't Found What I'm Looking For", és talán az album legnagyobb slágere a „With Or Without You”. Ezek a dalok a tökéletesség „jegyeit" hordozzák magukon, és ebben nem kis szerepe van az együttes énekesének Bononak (az énekes művészneve latinul „jó hangot" jelent), akinek az előadásmódja ugyanolyan különös, mint az U 2 zenéje. Végül: az album felvételeit nem kisebb személyiség irányította, mint Brian Eno ... Egyszóval, „mesteremberek" mestermüveket alkottak. ANTAL TAMAS nő 18
