Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-08 / 46. szám

Ellesett pillanatok Először vásárolni mentem az élelmiszer­­boltba. Az üvegvisszaváltásnál rám mo­solygott az ügyeletes elárusitónö. A pénz­táros az aprót megköszönte, s egv határo­zatlan viszontlátásra is elhangzott. Az úton hazafelé, a postás bácsival találkoz­tam, aki most fogadta a köszönésemet. Miután otthon kipakoltam, elindultam a nemzeti bizottságra. Az emeleten az ajtókra kifüggesztett neveket böngésztem, amikor egv ott dolgozó fiatalember meg­szólított: — Kit tetszik keresni? Meg­mondtam. mire ő eligazított. Akit keres­tem hivatalos ügyben, sajnos éppen nem volt ott. De a kolléganője meglepő kedves­séggel hallgatta problémámat, válaszolt kérdéseimre, majd leültetett, hogy várjak egy kicsit, hátha megérkezik a „kisfönök ”. Meg is jött hamarosan. Udvariasan, heves munkakedvvel adott ügyemben informáci­ókat. intézte dolgaimat. Szinte fokozódott a kellemes hangulatom. Elégedetten kö­szöntem meg a két ..ügyintézőnek”fárado­zásukat. Hogy telték, és úgy tették dolgu­kat. ahogyan azt kell. Jó napom volt... * * * Szilvia sugárzó arccal lép be az óvodá­ba. ..Ma nem fogok itt aludni, ebéd után jön értem az anyukám!” — újságolja. Az óvó néni furcsállja, hogy az anyuka­nem szólt neki semmit erről. Eljött az ebéd ideje. Szilvia jó étvággyal falatozik, siet. Fogmosás, mosdás. A folyo­sóra tekinget, mert várja anyukáját, hogy jön érte. Hiszen megígérte. Vetkőzés, le­fekvés. de anya nem jelentkezik. A kislány sirdogál, ttagyon szomorú. Nagy nehezen mégis elalszik. Almában nyugtalan, han­gosan szopogatja az ujját. Négy óra körül másodikos testvére jön a csalódott kis­lányért. * * * Én nem tudom. Nekünk mindenünk megvan. Megengedhetjük magunknak, hogy egyetlen kislányunkon a legdrágább játékokat vásároljuk meg. Van is annyi meseszép játéka, hogy az csuda. Férjem a külföldi útjairól is mindig hoz neki vala­mit. A nnyi a babája, hogy alig tudom már hova rakni. Babakocsik, kockák, mese­könyvek. elemes robotjátékok .. . szóval igazán minden. De semmi sem érdekli. Néha teljesen elszomorodom emiatt. A múltkor elvittem az anyósomhoz pár nap­ra Képzeld el. a lányka olyan jól érezte magát, hogy haza sem akart jönni! Gom­bokat fiízögetett az anyósommal, kitkori­cacsuhéból babát csináltak, malmoztak babbal meg borsóval... ilyeneket játszot­tak. Igaz, engem is mindig azért nyúz. hogy játsszam vele. De hát én nem érek rá. Egyszerűen nincs időm! T. I. A virágok nekünk nyílnak Az ember néha akarva-akaratlan fülta­núja érdekes történeteknek. Én azok közé tartozom, akik készakarva belehallgatnak mások beszélgetésébe — nem pletykálko­­dásból. csupán merő kíváncsiságból. Érde­kel, hogy miről beszélgetnek, miről vitat­koznak az emberek. Figvelgetek és gyak­ran már egv mondatból sok mindent meg­tudok. A minap két háziasszony kosarába pil­lantottam be. Az egyikük fiatalos volt. míg a másik már a nyugdíjkorhatár küszöbét is átlépte. Az utóbbi vesszökosorából kikan­dikált egy csokor legénykalap. Olyan ez a virág, mint a társaitól le-lemaradozó fecs­ke —- nem akar tudomást venni a múlás­ról. A fiatalasszony kosarában is bokréta virított. Virított a szó szoros értelmében, mert a szárított virágokat befestették. Haj­dan réten ékeskedő zöld füfélék most türkiszkékek. sárgák, rozsdavörösek, sö­tétkékek voltak. — Korai még szárított csokrot vásárol­ni, aranyoskám. A vágott kerti virág szebb is, meg olcsóbb is — szólt az idősebbik. — Az meglehet. De inkább kiadok egv-két koronával többel, megéri, mert a száraz virággal nincs gond — kezdett magyarázkodni a fiatalabbik. Szerinte a dudvás növények hamar büdösödnek, zöld lerakódást, a víz pedig kövesedést idéz elő a vázán. Aztán meg állandóan tisztítani kel! a drága kristályt — így nagy a veszélyhelyzet, mert kicsúszhat a kézből. Az olcsó virágocskák szépen mutatnak a kertben, ott ö is szívesen elgyönyörködik bennük, de a lakásba nem vinné be. Elő­nyösebb és praktikusabb a szárított csokor — nincs vele gond, télen-nyáron virít. Kétségtelen, hogy haladó szellemű a fiatalasszony: keresi az újat. Am vannak határhelyzetek, amikor megálljt kelI hogy parancsoljunk magunknak. Az ember lele­ményessége már sokban megkönnyítette, javította a nők élet- és munkakörülménye­it, de a természetes szépet, a virágot helyet­tesíteni rikító színű festékekkel nem lehet. Nyáron a virágcsokornak, télen pedig a zöld fenyőágnak kristállyal vetekedő érté­ke is lehet. H' KfJBIK KA TÁ Rejtvényünk fő so­raiban Jean Cocteau francia drámaíró, köl­tő, regényíró, esszéis­ta és filmíró négy mű­vének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. 41. számunk rejtvé­nyének helyes megfej­tése: Tartózkodás a Földön, Óda a kenyér­hez, Älkonyatkor, A nagy óceán. Sorsolással könyvet nyert: Berta Edit, Kis­­géres (Maly Hores), Farkas Lajosné, Bratis­lava. Tóth Eszter, Fel­­söszeli (Horné Saliby), Varga Ida, Léva (Levi­­ce). Viola Alica, Komá­rom (Komárno). nő 19 (nő/46)

Next

/
Oldalképek
Tartalom