Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-08 / 46. szám
M inden év őszén Ólublón (Stará Lubovna) rendezik meg a nőszövetség Szólj, költemény! elnevezésű vers- és prózamondó versenyének országos döntőjét. Idén a fesztivál régi, visszatérő résztvevői versenyen kívül, a rendezvény megnyitóján, a Krúdy írásaiból jól ismert Podolinban (Podolinec) léptek a közönség elé. A szlovák és ukrán versmondókon kívül itt hallhattuk Berényi Margitot és Szamaránszky Editet is. A többiek —- mintegy ötvenen — másnap mutatkoztak be. A magyar vers- és prózamondókat Benko Mária, Ádám Ida, Hajtman Borbála, Izsák Ildikó, Kamenár Éva, Kozma Ildikó, valamint a kassai (Kosice) Eschwig Hajts Mercedes képviselte, aki másodszor vett részt e versenyen. Vele beszélgettünk versmondásról, irodalomról, hivatásról. — Mióta foglalkozik versmondással ? — Mindig is szerettem verseket olvasgatni, de csak a főiskola elvégzése után kezdtem versmondással — Említette beszélgetésünkben, hogy rabja a hivatásának. Hogyan lett pedagógus? — A negyedik elemitől kezdve pedagógiai pályára készültem. Az volt a vágyam, hogy magyar dolgozatokat javítsak. Hát most van elég! Tizenhat éves voltam, amikor hoszzabb ideig helyettesítettem egy tanítónőt, a harmadikosokat tanítottam. Nagyon büszke voltam erre, a táskám a gimiben, én meg tanítok. Akkor már tudtam, erre a pályára kell mennem. Nyitrán (Nitra) végeztem, magyar—német szakon. Szeberényi tanár úr tanította a gyermekirodaimat, őt szerettem, példaképemnek tekintem. Akárcsak Vanczák Istvánt, aki a szomotori (Somotor) iskola igazgatója volt, amikor 74 őszén odakerültem tanítani. Sokat tanultam tőle. Öt évig működtem a Bodrogközben, azután Nagyidára (Vel'ká Ida) kerültem. Ott egy év után iskolánkat összevonták a szlovák iskolával, magyar tagozatként működtünk tovább. Sokszor éreztem úgy, hogy profé-A hivatás öröme foglalkozni. Mégpedig úgy, hogy magyar szakos pedagógusként minden évbén készítek föl gyerekeket a szavalóversenyekre. A versenyek előtt sokat „gyúrom" őket. Két éve azt mondta nekem az egyik kisfiú: „Könnyű a tanító néninek minket dirigálni, de próbálja meg maga!" Addig nem volt elég bátorságom, de akkor jelentkeztem, s mindjárt eljutottam a Jókai Napokra. Később a kolléganőmtől hallottam, hogy a nőszövetség Vansovej Lomnicka, vagyis Szólj, költemény! versenyén magyarul is lehet indulni. Jelentkeztem. Jól éreztem magam itt tavaly is, ebben a nyugodt, szép környezetben kikapcsolódik az ember az otthoni gondokból, ezért is jöttem újra. A helyi fordulók előtt viszont nagyobb propagandát kellene kifejteni a versenynek. Nálunk nem tudnak róla az emberek. A Csemadok-versenybe többen is jelentkeznek, de erről nem tudnak. Most is egyedül indultam a városi fordulón, nem volt riválisom. Rajtam kívül itt sincs magyar versmondó Kelet-Szlovákiából. — Milyen szempontok alapján választ verset? — Szeretem a lírai verseket, de versenyre olyat választok, amivel oktatni, tanítani tudok. Eddig legalábbis ilyenekkel indultam. Mondtam már Váci Mihály és Reményik Sándor versét. Főleg a magyarságtéma érdekel. Most Radnóti Hetedik eclogáját választottam. Tizenhét éve ért bennem ez a vers. A főiskolán kellett elemeznem, akkor megtetszett, készültem rá mindig, hogy elmondjam, de nem volt hozzá bátorságom. A választás egyébként nem könnyű, sokat vajúdók, míg megtalálom a megfelelőt. Tavaly végigböngésztem a Hét évszázad verseit, de nem találtam kedvemre valót. Egy nyugdíjas pedagógus ismerősöm szokott a választásban segíteni, ismeri az egyéniségemet, a stílusomat. A felkészüléskor az apám és a legkisebb öcsém véleményére adok, ők a bíráim. — Milyen könyveket olvas? — Szeretem az életrajzi, a történelmi regényeket. És nagyon szeretem a színházat is, bérletem van a Thália előadásaira, mindegyiket megnézem. Ha pedig eljutok Pestre, a tavaszi szünetben, minden este színházban ülök. Egyébként szinte teljesen az iskola tölti ki az életemet. Olvasásra is csak többnyire éjszaka jut időm. taszerep az, amit csinálok. Nemzetiségi öntudatra is kellett nevelnem a tanítványaimat. Évekig vezettem az iskolai könyvtárat, ez is jó alkalom volt arra, hogy a gyerekek figyelmét az irodalom felé irányítsam, hogy felébresszem bennük az igényt. Mindig magam választottam ki a könyvtár számára az új könyveket, olyanokat, ami érdekelte a gyerekeket. Kilenc évig tanítottam Nagyidán, jó eredményeket értem el a tanítványaimmal, ezért áthelyeztek Restére (Resica), hogy az ottani iskola életét fellendítsem. — Képesítése az alapiskola felső tagozatára szól. Restén viszont kicsiket tanít. — Reste 400 lakosú kis falu, az iskola igazgatónője, tanítónője vagyok egy személyben. Tizennégy gyerekem van az 1 —3. összevont osztályban, negyediktől már Buzitára járnak a tanulók. Nehéz.év van mögöttem, de most már látszik az eredmény. {Kz iskola egy fabarakkban van, felújítottuk kívül-belül, új bútort vettem, iskolakertet alakítottunk ki. A szülők sokat segítettek, sokszor ott voltam estig, az utolsó buszjáratig. Nehéz volt ez az év amiatt is, mert a tananyag ismeretlen volt számomra. Elemi dolgoknál kellett kezdenem mindent a gyerekekkel, nem csak a tananyagot. A falusi emberek el vannak foglalva az állatokkal, a munkával, nincs idejük a gyerekre. Akadt olyan család, amelyiknek egy könyve sem volt. Én az értelmes beszédre nevelem a gyerekeket. Sok vers van az olvasókönyvben, ezt jól ki lehet aknázni. Föladom nekik memoriternek, bemutatom rosszul és jól, s megmagyarázom, hogy egy verset nem elég eldarálni. Versenyzőnk abban is, ki olvas a legszebben, mindegyik másodikost és harmadikost bekapcsoltam a szavalóverseny iskolai fordulójába. A nagyszünetben és a tanítás után foglalkozom velük. Sokat fejlődtek egy év alatt a gyerekek, fellépünk névadókon, ünnepségeken. Föltöltöttem a könyvtárt is, kezükbe szoktam adni az értelmező szótárt, együtt keressük benne a szavakat, lássák, ilyen is van. Ez is egy módja annak, hogy többre vágyjanak, szellemiekben igényesebbek legyenek. Szigorú vagyok, követelek, de mindig jó viszonyban voltam a gyerekekkel. Bizalommal voltak irántam, sokszor jobban ismertem a lelkivilágukat, mint a szülők. Ezek a kicsik mások, naivak még, nem ESCHWIG HAJTS MERCEDES lehet rájuk haragudni. Az egyik kislány például addig nem fogott hozzá a feladathoz, míg nem adtam neki egy puszit. Azt mondta, így jobban megy a munka. — Említette, hogy a restei kisiskolásokon kívül nagyobb gyerekeket, sőt felnőtteket is oktat. — A buzitai iskolában hetente kétszer összesen három óra németet tanítok választható nem kötelező tantárgyként. Tavaly indult be az oktatás, van érdeklődés, tizennyolc gyerek jelentkezett. A felnőtteket pedig a Tóparti városnegyed népművelési központjában tanítom magyarul. Amikor fölkértek erre a feladatra, úgy éreztem, kötelességem elvállalni, kötelességem megismertetni másokkal a nyelvünket, a kultúránkat. Negyvenkét hallgatóm van, többségük a magyar tévé miatt akar megtanulni magyarul, de akad olyan is, aki magyar anyósa, udvarlója kedvéért. Nehéz számukra a magyar nyelv, nincs mihez hasonlítani, hiszen más típusú, agglutináló nyelv. Szép munka ez is, örömömet lelem a felnőttoktatásban. Persze mindez nagy elfoglaltságot jelent, majdnem mindennap negyed tízig tanítok. Családdal ezt nem lehetne bírni. Saját gyerekem nincs, százak gyerekeit próbálom nevelni. Mióta elváltam, nem könnyű. Talán ezért is vállalok ennyi munkát, hogy ne legyen időm a tépelődésre. Örökké lótok-futok, dinamikus ember vagyok, nem ismerek megálljt. Hétvégén aztán élvezem a csendet, olvasok, úszom, kézimunkázom, s akkor jut időm magánéletet élni. Nagyon szeretek utazni is, minden évben elmegyek valahová, Bulgáriába, Kárpátaljára, Magyarországra. Többször részt vettem már Debrecenben a külföldön oktató magyar szakos pedagógusok részére szervezett tanfolyamon, amelyre a világ minden részéröl érkeznek hallgatók. — Milyen a kapcsolata a régi tanítványaival? — Sokszor kapok tőlük levelet. Egy kislány, amikor megtudta, hogy a Szólj, költemény! területi fordulóján helyezést értem el, gratulációként levélben a saját versét küldte el. Volt olyan, aki középiskolásként is engem keresett meg, hogy készítsem föl szavalóversenyre, egy másik tanítványom a verseit küldte el azzal a kéréssel, bíráljam el őket. Szeretem a hivatásomat, mint mondtam, egy pedagógusnak, különösen faluhelyen, prófétának kell lennie. Ha tízszer kellene választanom, tizenegyedszer is a pedagóguspályát választanám. A véremben van a tanítás. Ezt pénzért nem lehet csinálni, csak úgy, ha az ember tényleg nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekinti. BERTHA ÉVA PETER ZÁHRADNÍK FELVÉTELE nő 17
