Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-08 / 46. szám
\ I i » I I % „November" — latinul kilenc. November a kilencedik hónap a naptárban Julius Caesarig. Nemcsak hogy nem valami fényes származású, ráadásul — a mi naptárunk szerint — a tizenegyedikre tessékelték. Régen nálunk Szent András havának, őszutónak nevezték. És teszi is a dolgát, tudja, amit egy rendszerető „őszutónak” tudnia kell. Az őszi vetés már a földben van. dajkálja ... őrzi a nyári erdő földre hullott emlékeit az avarban ... Lejjebb nyomja a hőmérő higanyszálát, figyelmeztet, hogy ne étjén minket váratlanul a tél... De a múltjával nincs minden rendben. Azt beszélik róla a krónikák, hogy sok meglepetést okozott már. így azután az év ötödik legszeszélyesebb hónapjaként tartják számon. Időszámításunk előtt a 280. esztendőben a gallok a görögországi Delphoi városát akarták elfoglalni, de egy váratlan novemberi hóvihar meggátolta tervük megvalósítását. 1099-ben Hollandiában és Angliában a novemberi viharok okozta áradás következtében 100 000 ember veszítette életét. 1707-ben hatalmas tűzvész pusztított novemberben Stockholmban. Ki hinné — ha a krónika nem jegyzi fel —. hogy a tűzvészt egy vihar során lecsapódó villám okozta. De III. Napóleonnak is borsot tört az orra alá a krími háborúk során a novemberi vihar: megsemmisítette az egyesült angol—francia hajóhadat. Ekkor javasolja a császárnak Leverrier francia csillagász, hogy szervezzenek nemzetközi időjelző szolgálatot. „Közel a tél. tudd meg ember, kórót zörget a november” — ezt mondták a régiek. De nemcsak versfaragó kedvük mondotta így velük. A novemberi mezőkön szelek hajtják az ördögszekeret, a nö i§ h kék iringót és a tüskés ballangót. Ezek a száraz, kerek bokrok ugyanúgy az ősz csalhatatlan jelei, mint a zörgő kórók. Egyet ezek közül is bemutatunk: erdei mácsonya a neve. Azért választottuk ezt a tüskés fejű. buzogány formájú „szerzetet”, mert nem akármilyen növényről van szó. A régi KANYADI SÁNDOR NOVEMBER Nyugaton, keleten vörös az ég alja. Régtől nem kelepet kéményen a gólya. Csóka- s varjúsereg lepi el a fákat, véget a szél se vet a nagy csárogásnak. Pedig fúj. ahogyan fújni tud november, birkózik a csupasz hegyekkel, vizekkel. Bömböl a szél. süvölt, dühében már jajgat: túlcsárogják dühét a csókák s a varjak i A* időkben szerszámnak használták. A takácsok vele csapkodták a gyapjút, hogy a szálvégeket a szövet felszínére hozzák. Az egykori „bogáncsolást” ma fémkártolók végzik. Méliusz Juhász Pétertől nevet is kapott az erdei mácsonya: Vénusz asszony faredőjének nevezte. Hogy miért, ahhoz tudni kell, hogy a növény levelei a szár körül összenőnek, kis teknőformát képeznek, amelyben összegyűlik a víz. Az ókori népek ezt az összegyűlt esővizet vagy harmatot orvosságnak használták, sőt szépítőszernek. De ha valaki a héjakútról beszél, akkor is az erdei mácsonyáról van szó. Ezt a nevet meg azért kapta, mert a héja egyszer megkóstolta a vizét, és ízlett neki. Az ördögszekér elkerekezik, az erdei mácsonyát befestik, és csokrot kötnek belőle, de a csipkebo- 1 gvó ott marad a dombokon, a sík és hegyi utak mentén. Piros termése jókedvre marad az őszi tájban. Népies nevének hangzása is vidám: hecsedli. A régi magyar konyhának kedvelt gyümölcse volt. titokzatos italokat is készítettek belőle, amellyel a sorvadásos betegeket gyógyították. Kiderült, hogy semmiféle titka nincs, egyszerűen tízszer-tizenötször több C-vitamin van benne, mint például a citromban. A november nagy riadalmat okoz az állatvilágban. Nemcsak „fűtési” gondjaik vannak, ürül az éléskamra is. A vetési varjak alig várják, hogy egv-egy szántogató traktor bukkanjon föl a földeken. Az eke nyomán kiforduló lárvák és pockok jól jönnek ilyenkor. ínséges időben. Guberálásra adják a fejüket a kenderikék, a pintyek, a zöldikék és a zsezsék is. Az ökörszem a kertek táján fürkészi, hátha akad egy kis pete vagy báb. netán egy-egy kiadósabb pók ebédre. A cinkék újra panaszolni kezdik, hogy nincsen eipőcskéjük, a csuszkák fakéreg alá, farepedésekbe gyűjtik a napraforgómagot.
