Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-01 / 45. szám
ITTHON: • Bratislavában megtartották a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülését, amely megvitatja és teljes támogatásáról biztosította a CSKP KB 10. ülésén a gazdasági mechanizmus átalatekint* * M A» kítása és a szocialista demokrácia fejlesztése terén végzett ideológiai munka időszerű feladatairól hozott határozatot. Az ülésen fontos káderváltozásokat is jóváhagytak. • Milo§ JakeSnak, a CSKP KB főtitkárának és Gustáv Husák köztársasági elnöknek a jelenlétében a prágai vár Lobkovic-palotájában a Cseh Korona Archívumának anyagából nyílt kiállítás, amely a cseh állam 1158—1743-as évekből származó 16 legértékesebb eredeti okiratát mutatja be. • Milán Václavík hadseregtábornoknak, a CSKP KB tagjának, nemzetvédelmi miniszternek a vezetésével Prágában megtartották a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának soros ülését. • Együttes ülést tartottak Prágában az Antifasiszta Harcosok Csehszlovákiai szövetségének központi szervei és az 1914—1918. évi ellenállási mozgalom résztvevői a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulója alkalmából. • Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Bratislavában fogadta Grisa Filipovot, a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát, aki munkalátogatáson tartózkodott hazánkban. • A CSKP KB Elnöksége ülésén azon törvény kormányjavaslatával foglalkozott, amely módosítja és kiegészíti a Munka Törvénykönyvét. Megállapította, hogy e törvénykönyv módosításának tervezete a gazdasági mechanizmus átalakításának keretében jóváhagyott egyik legfontosabb szociális-jogi dokumentum. • Megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség 4. ülését. A tanácskozás napirendjén a fiatalok szabadidejének kihasználása, a szövetségi tevékenységben a múlt évben tartott IV. kongresszus óta elért eredmények értékelése és egyes káderváltoztatások jóváhagyása szerepelt. • Megtartotta V. kongresszusát a Honvédelmi Szövetség szlovákiai szervezete. KÜLFÖLDÖN: • Moszkvában befejeződtek a legmagasabb szintű szovjet—brazil tárgyalások. Dokumentumba rögzítették azokat az elveket, amelyeket a felek szem előtt tartanak a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésében. • A Szövetségi Gyűlés küldöttsége Ján Janiknak, a Szövetségi Gyűlés alelnökének, a Nemzetek Kamarája elnökének vezetésével hivatalos látogatásra indult a Mozambiki Népi Köztársaságba, az Angolai Népi Köztársaságba, a Bissau-guineai Köztársaságba és az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságba. • A Szovjetunióban össznépi vita kezdődött az alkotmányra vonatkozó törvénytervezetről. A beérkezett javaslatokat és megjegyzéseket a szovjet parlament mindkét kamarája törvényjavaslatokkal foglalkozó bizottságának kell összegeznie és előterjesztenie a megfelelő javaslatokat. A CSTK felvétele L________ Tegyük a magunkét Egyszerre csak többen lettünk. Többen lettünk azok, akiket érdekel a napi politika, az, hogy mi történik körülötte. Többen vagyunk, akik olvassuk a napilapokat, figyeljük a tvkommentátort, a rádióriportért — és közben mondjuk a magunkét. Mondjuk a magunkét, ha egyetértünk a riport, a kommentár mondanivalójával, és mondjuk a magunkét akkor is, ha véleményünk meredeken különbözik az adott kérdésről. Mindennapi bevásárlási gondjainkat összekapcsoljuk a gazdasági és társadalmi átalakítási törekvésekkel, az állami vállalatok megalakulásával, az igazgatóválasztásokkal, az önigazgatási szervek megválasztásával. Véleményt mondunk és bírálunk — és jól van ez így. Hiszen nem más ez, mint annak a kifejezésre juttatása, hogy nem mindegy számunkra, mi történik gyárainkban, üzemeinkben, milyen színvonalú lesz alapiskoláinkban, középiskoláinkban az oktatás, hogyan viszonyulnak hozzánk a nemzeti bizottsági tisztségviselők, dolgozók, nem mindegy, mit kapunk becsületesen megdolgozott pénzünkért... Folytathatnánk, mi mindenre figyelünk oda sokkal fokozottabban, mint néhány évvel ezelőtt, mi minden érint bennünket is sokkal közvetlenebbül. Vegyük csak példának a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek alakulását. Nőszövetségi program lett ennek a behatóbb figyelése, az, hogy a nöszövetségi tisztségviselők révén hívjuk fel az illetékesek figyelmét mindazokra a körülményekre, melyek bizony erőteljesen hatnak a nők, a családok életére. Ilyen a szolgáltatások színvonala, a belkereskedelmi ellátás színvonala, és ide tartozik munkahelyi körülményeink alakulása is. Erről is, arról is tudunk jó példával szolgálni, de gyakran érezzük, úgy, azok mind másokra vonatkoznak. Kevés még az igazán színvonalasan működő szolgáltató központ, kevés (és mintha egyre kevesebb lenne) a mindig jól ellátott élelmiszerüzlet, a nagyobb választékkal szolgáló húsbolt, iparcikkeket árusító üzlet, cipö- és textilüzlet.., Nem értjük mindennek az okát, hiszen a statisztikai jelentések arról szólnak, hogy ez az ágazat is, amaz az ágazat is teljesítette a tervet, hogy nő a kutatási-fejlesztési bázisban dolgozók száma, hogy szüntelenül korszerűsítjük az ipart, a mezőgazdaságot, az oktatási rendszert stb. Korszerűsítünk, tökéletesítünk a statisztikai jelentések, az ágazati értékelések szerint, mégis sok a bírált terület, több ágazat van olyan helyzetben, hogy nem tud lépést tartani a fejlődéssel, a növekvő követelményekkel. Nem képes erre, mert több korszerű gépre, átfogóbb fejlesztésre lenne szükség mindenütt. Ezekre a kérdésekre mutatott rá a CSKP KB 10. és az SZLKP KB legutóbbi ülése is. Igaz, elsősorban ideológiai kérdésekkel foglalkozott e két tanácskozás, de nem elméleti síkon, hanem nagyon is szorosan öszszekapcsolva ezeket az átalakítási törekvéseink felülvizsgálatával, annak a nagyító alá helyezésével, hogy milyen az összhang szavaink és tetteink között. „Az átalakítás mindenekelőtt társadalmunk belső szükséglete. Hatékonyságra, dinamizmusra, a szocializmus tekintélyének fokozására ösztönöz bennünket. Nem tagadjuk azonban, hogy kihasználtuk és a jövőben is kihasználjuk más testvérpártok és szocialista országok, főleg az SZKP ösztönző elméleti gazdagságát és gyakorlati tapasztalatait. Minden értékeset és hasznosat átveszünk a szocialista országok tapasztalataiból, de e tapasztalatok csakis lehetőségeink, a konkrét történelmi feltételek és hagyományok, a tapasztalatok és tanulságok, a mai nemzetközi realitás és a világban betöltött szerepünk figyelembevételével alkalmazhatóak. Ilyen értelmezésben és főleg a mélyreható elméleti és gyakorlati határozatok szempontjából ösztönző forrást jelent számunkra az SZKP 19. konferenciája, amely lefolyásával és dokumentumaival bebizonyította, hogy az SZKP lenini felelősséget érez a nép, a forradalom, a szocializmus és a béke sorsa iránt..." — mondotta többek között Gejza Slapka elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára az ideológiai munka szlovákiai feladataival kapcsolatos beszámolójában a KB október közepén megtartott ülésén, majd folytatta: ......elhangzanak olyan vélemények is, hogy az átalakítással visszalépünk a szocializmustól. Nem lépünk vissza sem a szocializmustól, sem a marxizmus—leninizmustól. Szakítanunk kell azonban mindazzal, ami árt a szocializmusnak, ami korlátozza előnyeit és csökkenti vonzerejét.. . Látnunk kell, társadalmunkban vannak olyan emberek, akik gondolkodásmódjukkal és cselekedeteikkel a haladást szolgálják, de vannak olyanok is, akik ugyan látszólag támogatják az átalakítást, de a valóságban, a gyakorlati tettekben ez nem nyilvánul meg." Sokan hallgattuk, olvastuk fokozott figyelemmel ezeket a szavakat, önkéntelenül is párhuzamot vonva az általános megállapítások és szőkébb lakóhelyi és munkahelyi körülményeink alakulása között. Párhuzamot vonunk és következtetünk. A vállalati értekezleten is azt hallja a textilgyári munkásnö, hogy korszerűsíteni kell a textilipart, csak éppen mintha ez az üzemükre nem vonatkozna. És a textilgyári munkásnő úgy érzi: ö a maximumot hozza ki a már korosodó gépből, de többre sem ö, sem a gép nem képes. így hát jobb híján csak legyint, ha igazgatója az általánosság szintjén sürgeti az ágazat korszerűsítését. Konkrét, az üzemére vonatkozó fejlesztési programot akar megismerni, csakis abban látja (látná) biztosítottnak saját élet- és munkakörülményeinek javulását. Igazgatójától azt várja el, hogy arról beszéljen a vállalati értekezleten: mikor várhatók új gépek részlegükre, mennyivel lesznek azok jobbak a meglévőknél, mennyivel lesznek csöndesebbek, és nem utolsósorban arra kíváncsi, milyen teljesítménnyel, híbaszázalékkal dolgoznak majd az új gépek, hiszen keresetének alakulása ettől is függ. Sok mindenre várunk választ feletteseinktől, államigazgatási szerveink dolgozóitól, a népképviseleti testületek tagjaitól. Kérdezünk, mondjuk a magunkét, és konkrét választ várunk, hiszen általános megállapítást már hallottunk eleget. Azt sem bánjuk, ha a válasz nem helyez kilátásba azonnali javulást, de legalább tudjuk, mire számíthatunk. És azt is megtudjuk így, hogy jómagunk mit tehetünk a helyzet javulásáért. Mert az nem sokat ér, hogy általánosságban kérik tőlük a jobb munkát, a nagyobb fegyelmet. A textiliparnál maradva: a művezető vagy az üzemígazgató hiába követel egyenletes teljesítményt, ha saját maga beosztásából eredően nem tesz eleget az egyenletes anyagellátásért, azért, hogy a feldolgozandó alapanyag minősége mindig jó legyen. Mit tehet viszont az anyagbeszerző, az üzemigazgató akkor, ha tudja ugyan, a megvásárolt, az elfogadott alapanyag rossz minőségű, szive és esze szerint nem továbbítaná a gyártásba, de a gépek sem állhatnak anyaghiány miatt. Olyan szorítás ez, amiből nagyon nehéz kikerülni, de mégis ki kell. Inkább gyártson kevesebbet átmenetileg a textilgyári munkásnö, de ami lekerül a gépéről, az szavatoltan jó legyen. Ne kelljen azt nyilatkoznia a tv-riporternek, mivel tudja, milyen pocsék alapanyagból készült, nem venné meg saját gyárának termékét még akkor sem, ha az szemre tetszetős. Olvasva az ideológiai munka feladatairól szóló központi bizottsági beszámolókat, az átalakítási törekvésekről tanúskodó elképzeléseket, reális javaslatokat, a különböző állami vállalati programokat, úgy érezzük : azzal, hogy reálisan kezdjük felmérni helyzetünket, azt, hogy mire vagyunk képesek, s ehhez a buzdító szavakon kívül mire van szükség, mi az, amit magunk meg tudunk csinálni, s mihez van szükség külső segítségre — már többet tettünk az üres szócséplésnéi. Konkrét lépést tettünk szavaink és tetteink egységéért. Azért, hogy ne csak mondjuk (mondhassuk), hanem mindannyian tegyük (tehessük) is a magunkét. PÁKOZDI GERTRÚD i5
