Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-19 / 4. szám

töltet (a mai nukleáris arzenál több mint 106 ezer megatonna) az epicentrumtól 7 kilomé­teres körzetben mindent felégetne. A sugár­zás pedig ennél sokkal nagyobb körzetben pusztítaná el az élő szervezetek védekezőké­pességét, a klimatikus változások minden termést elpusztítanának éé megakadályoz­nák a növények fotoszintézisét, az egészség­­ügyi ellátás képtelen lenne biztosítani az áldozatoknak nyújtandó elsősegélyt, teljesen felborulna a közlekedés, az élelmiszerellátás és megsemmisülnének az egészségügyi állo­mások. A mai nukleáris arzenál egy százalé­kának felrobbanása több kárt okozna, mint a második világháborúban használt fegyverek összesen. Az orvosnők szerepéről Prágában először foglalkozott egy külön munkacsoport az orvosnők szerepével az atomháború elleni küzdelemre való nevelés­ben. Mint ahogy az orvostudományban egy­re jelentősebb helyet kapnak a nők, úgy jelentősebb szerepet játszanak az „Az orvo­sok az atomháború ellen" nemzetközi moz­galomban is. Noha, amint azt e munkacso­port egyik résztvevője megjegyezte, a moz­galom vezetőségében képviseletük inkább csupán jelképes. (A mozgalom egyik alelnö­­ke a magyar Hollán Zsuzsa akadémikus.) Kati Juvaa, fiatal finn orvosnő e munka­csoport részére több vitára ösztönző kérdést dolgozott ki. A mozgalomban az orvosnők­nek másak-e a feladataik, mint az orvosok­nak? A nők valóban békeszeretöbbek és toleránsabbak? Erősebben ellenzik-e a há­borút, azért, mert anyák? A férfiak ellenben — apák... Az orvosnők munkacsoportjában (ez egyi­ke volt azon nyolc munkacsoportnak, ame­lyek novemberben egy hétvégén a prágai Karolinumban üléseztek) a vita végül is két kérdés körül forgott: Hogyan tudnak az or­vosnők hivatásbeli és családi kötelezettsége­iken kívül hatékonyan közreműködni a béké­re való nevelésben? A békemozgalomban megoszlanak-e a specifikus feladatok férfiak és nők között? Az első kérdésben rejlő problémákat Elia­­na Trávnicková, a prágai Fiziológiai Intézet professzora foglalta össze: — Ezeknek a sokrétű feladatoknak a telje­sítése sokkal nagyobb terhet ró a nőkre, mint a férfiakra. A nők nem tudnak lelkileg elzár­kózni bizonyos problémaköröktől, mint a férfiak. Az orvosnő egyszemélyben és egyi­dejűleg feleség és elsősorban anya, s így az ősidőktől fogva erős ösztönnel kötődik a gyermekgondozáshoz. És ezért a hivatását teljesítő, a közéletben is részt vevő nőnek hivatása érdekében sokkal nagyobb áldoza­tokat kell vállalnia, mint a férfinak. Viszont éppen ezért a nő küldetése sokkal gazda­gabb is, nagyon sok szempontból máskép­pen nézi az életet, a közügyeket, a világot s annak gondjait. — Az orvosnők harca a békéért, a nukle­áris katasztrófa elhárításáért kétszeresen is motivált: egyrészt mint orvosnők, tudják, hogy az emberélet végtelenül törékeny és sebezhető, többet tudnak a laikusoknál arról, hogy milyen mérhetetlen egészségkárosodá­sokat okozhatnak a háborúk; másrészt moti­váltak mint anyák, akik életet adnak, s hogy ezt az életet meg is tarthassák, ahhoz békére van szükségük, a gyermekük és minden eljö­vendő nemzedék számára. A kétnapos tanácskozás után a második kérdésre megfogalmazott válasz egyértelmű volt: Az utak és az indítékok, amelyek a békemozgalomhoz vezetnek, igen különbö­zőek lehetnek, de a problémák és megoldá­suk azonosak — elvégre általános emberi gondokról van szó, s ezeket nem lehet meg­osztani női, illetve férfi problémákra. Úgy tűnt, hogy az orvosnők, már hivatásuk társadalmi súlyánál fogva is, könnyebben hozzáférhetnek a nők leikéhez, s tolmácsol­hatják azokat a gondolatokat, amelyeket a nők a politikusok szájából hallva figyelembe sem vennének. — Ha valamelyik betegem felpanaszolja az egészségügyi ellátás hiányosságait, én arról kezdek vele beszélni, hogy mennyi pénz megy a fegyverkezésre — mondta dr. Shut­ter Nagy-Britanniából. — Gondolatainkkal, elveinkkel helyet kellene kapnunk azokban a képeslapokban, amelyeket a nők a fodrász­nál olvasgatnak, helyet kellene kapnunk a rádió nőknek szóló adásaiban, amelyeket ebédfőzés közben hallgatnak. Ez is egyik útja, hogy nevelő munkánk hatékonyságát fokozzuk. „Az orvosok az atomháború ellen" európai szimpóziumának résztvevői Prágában felhí­vást intéztek Ronald Reaganhez, az Egyesült Államok elnökéhez és Mihail Gorbacsovhoz, az SZKP KB főtitkárához. A felhívásban töb­bek között ez áll: „Mint orvosok, tudjuk, hogy amennyiben a kezelés nem hatásos, akkor az egyetlen megoldás a megelőzés. Amennyiben a ve­szélyt az atomháború jelenti, úgy az egyetlen lehetséges megoldás a megelőzés. Tudatá­ban vagyunk annak is, hogy a fegyverkezési verseny, akár a hagyományos, akár a nukle­áris fegyverekről van szó, már önmagában véve is emberéleteket követel, mégpedig azáltal, hogy a világ már amúgyis korlátozott egészségügyi és szociális erőforrásaiból óri­ási mennyiséget emészt föl. Támogatjuk az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti egyezményt az Európában állomásoztatott rekéták felszámolására. Jól­lehet ez az egyezmény fontos lépés egy atomháború kirobbantásának megakadályo­zásában, de a nukleáris arzenálnak csupán egy töredékét képezi és nem akadályozza meg az egyéb nukleáris fegyverrendszerek továbbfejlesztését. Az atomfegyverek nélküli világért ennél sokkal többet kell tenni. DANA BRAUNOVÁ Lányok bakaruhában Minerva Gasz, az amerikai Wyoming állam Wheatland városából két dolgot szere­tett; az eperfagyit és az egyenruhát, ez utóbbinak szinte megszállottja volt. Olyannyira, hogy amikor vá­roskája főterén meglátta az egyenruhás tengerészgyalo­gosok egy csoportját, min­dent eldöntő lépésre szánta el magát: a soraikba lép. Hasonlóképpen döntött már 78 évvel korábban egy másik honfitársnője, Olpha Mae Johnson, aki a tengerész­­gyalogság első női katonája volt. Attól az időtől kezdve a dél-karolinai Parris Island ki­képzőtáborában nők ezrei vál­tak az Egyesült Államok had­seregének tagjaivá. Nőnek bejutni a hadseregbe egyáltalán nem egyszerű. Aki például súlyfelesleget hordoz magán, jobb, ha nem is jelent­kezik. Ugyanígy ki vannak zár­va azok, akik nem végezték el a középiskolát, akiknek nem megy könnyen a csoporthoz való alkalmazkodás. A felvé­telnél vizsgázniuk kell, nehéz feladatokat kell megoldaniuk matematikából, meg kell fe­lelniük elektronikából és tör­ténelemből is. Az elérhető ma­ximális pontszámból, a 100- ból legalább kilencvenötöt meg kell szerezniük, hogy szó­ba álljanak velük. Igaz, később aztán lehetőséget kapnak arra, hogy a katonai akadémi­án továbbtanuljanak, annak előtte azonban embertelen fi­zikai és lelki megterhelésnek teszik ki őket. Mi az oka, hogy mégis egyre több a nő az amerikai hadse­regben? Nemcsak az unifor­mis és a kalandvágy hajtja ide őket, hanem egyre inkább az a tény, hogy a polgári életben nem tudnak munkát találni, mert hiszen a munkanélküli­ség az USA-ban is elsősorban a nőket sújtja ... S a statiszti­kai adatok szerint azok közül, akiket a kényszer vitt erre a pályára, sokan követnek el, vagy próbálnak meg elkövetni öngyilkosságot. • A kongresszus tanácskozásain orvostanhallgatók is részt vettek Fotó: DANIELA SYKOROVÁ nő 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom