Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-14 / 25. szám
olyan produkciókat látott, amelyekben ali« volt valami, ami igazi, eredeti érték. Ezért aztán határozott örömérzete támadhatott, amikor olyan jelenetet láthatott a színpadon, amilyet a Jókai Napok gangjához méltónak ítélt. Hidd el, kedves ól vasó, nem irigylésre méltó dolog ma Zsűritagnak lenni a Jókai Napokon. Hogy ne bántson senkit, hogy ne fékezze a mozgalmat, hogy ne vegye el senki kedvét. hogy megmaradjunk, illetve maradjunk olyanok, amilyenek, legfeljebb egy icipicit mások. Szóval, úgy megmondani, hogy jó is legyen, szép is legyen, okos is legyen, bölcs is legyen — megfelelő legyen. Nehéz, esküszöm. Bizonyságul hadd írjam ide. hogy a közvélemény szerint (is) a jubileumi, 25. Jókai Napok két legjobb színházi előadását a magyarországi és a szlovák vendégektől láthattuk. Nem tudom. hogyan működik a tudatunk, önáltató és önigazoló reflexeink hogyan hitetik el velünk, hogy magas színvonalú az amatőr színjátszó mozgalmunk, elégedetten ültetünk saját magunk által adományozott babérjainkon, amikor majdnem kiböki a szemünket a tény: ezen a vendégek révén mindig nemzetközivé avatödó szemléit nti képviseltük az alsó szintet. A felnőtt színjátszók versenyében az idei nagydíjas, a rimaszombati (Rintavská Sobota) Anonym Színházi Csoport csupán tisztességes hozzáállásával mérhető a két vendégegyütteshez, szigorú színházi mércével, sajnos, nem. Pedig ebben a csoportban (is) volt esély arra. hogy ... S akkor még nem szóltam a többiek összemérhetőségéről, fura, különös, szentérmcskedö pozíciójáról amatőr színházi mozgalmunkban. Nem tudom, miért szaporodhattak el az ötletekkel, gegekkel zsúfolt, ám kidolgozatlan színházi produkciók, a félkészáruk. miért lehet — még a tavalyi vagy két-hároni évvel ezelőtti produkciókhoz (hogy a huszonnégy esztendő kimagasló előadásaira ne is emlékeztessek) mérten is — ilyen könnyen ma sikert, na és díjat szerezni. Válaszként a közismert választ futtassam nyelvemről? „Örüljünk, hogy vagy unk, hogy' dolgoznak tiszteletet érdemlő kultúrmunkásaink.” Rendben van, örülök. De néni sokáig, mert fellapozva jegyzetfüzetemet, rátalálok az Anonym Színházi Csoport egyetlen nötagjával, a Zalán Tibor „Azután megdögliink" című darabjában llát alakító Juhász Mártával készített interjú szövegére. Ha hihető, ha nem, de magáért beszél: az Anonym Színházi Csoport itt tartotta premierjét, ez volt az első közönség előtti bemutatkozásuk. Teljes siker, mondhatnám reklámízüen, hiszen ha olyan csoportunk van, amely premierrel ( tudjuk mivel jár) képes nagydíjat nyerni, akkcjr nem állhatunk rosszul. Ellenkezőleg — remekül. Ezt csinálja utánunk valaki. Csakhogy ez az előadás — vállalásában, hitében, alkotói hozzáállásában láthatóan rendkívül tisztességes és becsülésre méltó —. színészi játék tekintetében rendkívül hiányos. Más kérdés, hogy a töhbi nemcsak ehben a tekintetben, de dramaturgiai vonatkozásban is kifogásolnivalót hagyott maga után. A mezőnyből valami révén (egy-egy színészi teljesítmény, invenciózus kísérlet, jó darabválasztás) kitűnő előadásoknál is — a muzsiaiakra (Muzla). a szímöiekre (Zemné). a marcelháziakra (Marcelová) és a komáromiakra gondolok — a lehetőség, lehetőség maradt. Mindig becsúszott valami, ami legyengítette produkciójukat, ami a bennem levő kettős izgalmat (az egyiket ők váltották ki, a másikat a bennem szurkoló nézi) feszültsége, hogy bárcsak sikerülne nekik) — legyengítette. ragadt volna valami a mi önelégült szellemiségünkből. s a 25. Jókai Napokra nem biztosíthattak volna szakmai értelemben minden mozzanatában érthető, kidolgozott, egységes, etikus hozzáállást tükröző színházi produkciót. A diákszínjátszóknál a nagy díjat a dunaszerdahely i (Dunajská Streda) Fókusz kapta, a zömmel Karinthy-szövegekre épülő „Tanár úr kérem" című produkciójáért. Itt is elsorolhatok lentiének a nehézségek, a gondok, helyi, hazai problémák. A komáromi (Komárno) gimnazisták mindenes rendezője, a Jókai Napok, mondhatni, egyik veteránja, Gáspár Tibor tanár úr szerint, miután megszűnt az ún. reál- és humán tagolása az osztályoknak, s a műszaki irányzatok jutottak erőtérhez, még lehetetlenebbé válik az iskolai művészeti csoportok munkája. Szóval: megint a körülmények. Kavagy dolgozó. Nem állt színpadra, ez a réteg, ezek az iskolák, hogy így mondjam nem „álltak rá" a középiskolások számára kiírt vers- és prózamondó versenyre, ami ugyancsak magáért beszél. Úgy gondolom, nem az én. hanem szociológusok feladata lenne megnézni, mi van e passzivitás mögött. Örömteli viszont, hogy az utóbbi évekhez képest a felnőttek kategóriája följavult. Kivált a prózamondóknál, ahol több olyan teljesítménnyel találkozhattunk. amellyel csak nagyritkán ezen a szemlén. Volt is taps, bőven. Igaz. tapsból a fesztivál többi előadásának is kijutott, s közülük a leggyengébb produkciónak — csak azért, inert rockzene kísérte — talán a legnagyobb. Holott ez a produkció állt legmesszebb a színháztól. Volt ezeken kívül kiállítás, sőt, kiállítások. Nem ügy, mint a mesében, három, hanem négy. Egy a Csemadok Galériában, ahol a vidék képzőművészei mutatták be egy-egy alkotásukat. a másik a Szakszervezetek Háza előcsarnokában, ahol a Harmos Károly Képzőművészeti Kör tagjai mutatkoztak be. a harmadik a fesztiválklubban, ahol Luzsica Árpád és Lipcsey Gy örgy munkáit láthattuk, negyedik pedig a most megnyílt Gimigalériában Dobis Mártáé meszszemenően az utóbbi kettő volt a legteljesebb). Igaz. a városi művelődési központban kubai grafikusok munkái voltak megtekinthetők, de ezek csak úgy, fesztiválon kívül. És ne feledjem: volt itt táncház is, s a táncnak és a zenének köszönhetően egy igazán színvonalas szlovákiai magvar produkciónak is szemtanúi lehettünk. Mert igaz, ami igaz. a 25. Jókai Napok nemzetiségiek által előadott legszínvonalasabb. legteljesebb produkcióját a Szőttes Népművészeti Együttes műsora jelentette. Igaz, hogy nem a versenyben lépett fel, s hogy igazi helyük szemléink közt Zselizen (Zeliezovce) meg Gombaszögön van. mégis. Repesett előadásától a szívünk. Hogv a többi versenyen kívüli műsortól nemigen repesett, arról nem a Szőttes tehetett. Mert volt bőven harmatgyenge társadalmi kritikától, anális humortol viszolvgatós kabaré, és természetesen operett is. Az, amit hosszú évek folyamán sikerült leparancsolni a szlovákiai magyar amatőr színpadok országos fórumáról, az, bár még csak versenyen kívül, kezdi visszalopni magát. Hiába, ilyenek is vagyunk. tegóriájukban az ü színésze nyerte a legjobb férfialakítás diját, mert ilyet is kiadtak. kettőt is, és a legjobb női alakítások is kétszeresen lettek díjazva, meg a rendezés stb., stb. Mert díjból volt elég. a színvonalat tekintve, több is a kelleténél. Mondhatnám: dijakra újból futja, színházteremtésre alig. A vers- és prózamondók versenyének értékelésén egv idősebb hölgy megkérdezte, színpadra állt-e itt szakmunkástanuló Az ismert fordulat alapján most a körülmények vizsgálásával kellene folytatnom. az akadályok, a nehézségek, a fékező erők és akadékoskodók természetrajzának elírásával, satöbbikkel, de nem teszem. Mert mind a budapesti Térszínház Weöres—, mind a turanyi Bazovsky Társulat Shakespeare-előadását kísérték rokon kísértetek. Mert ők is itt élnek, köztünk, velünk. Vagy mégsem? Hiszen ha velünk élnének, valószínűleg rájuk SZIGETI LÁSZLÓ
