Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-14 / 25. szám
nyagolják a fogalmazástanitást. Mert nem az a lényeg, hogy a gyerek szajkózza, milyen a világos, szabatos stílus, hanem hogy világosan és szabatosan tudja megfogalmazni mondanivalóját. A szabályok bemagoltatását a módszertan különben tiltja, az már rég túlhaladott dolog. Nem értem, hogyan kerülnek be mégis tankönyveinkbe, s hogyan lehet, hogy az ellenőrzések során aztán még számon kérik rajtunk. Az V. osztályosok nyelvtankönyvében rengeteg a hibás ábra, a hibás példa. Annak idején én a tankönyvről irt bírálatomban csak a tárgyi tévedéseket 6 oldalon át tárgyaltam. A VI—VII. osztályosok nyelvtankönyvével kapcsolatban nincs ennyi kifogásom. Összességükben azonban, mégis azt kell mondanom, hogy a felsőtagozatosok tankönyvei sokkal jobbak az alapiskolák alsótagozatosaiéhoz képest. Meg aztán a tankönyvekről sokat lehetne beszélni, hogy ilyenek vagy olyanok. Tökéletes tankönyv, amely mindenkinek megfelelne, nincs. Szeretni kell a gyerekeket, minden osztályban észre kell vennie a pedagógusnak azt a néhány őszintén érdeklődőt, s azokért érdemes csinálni. A -y érsekújvári (Nővé Zámky) egészr\i- ségügyi szakközépiskolában azt kérdezzük dr. Friedrich Irma igazgatóhelyettestől, hogy iskolájuk megfelelően ellátott-e szaktankönyvekkel. — A szaktantárgyakhoz magyarul egyáltalán nincsenek tankönyveink. Az általános tárgyakhoz mindenünk megvan, a történelemkönyveink is megérkeztek. Egyedül a polgári nevelésre várunk hiába már két éve. Heti egy órában tanítunk polgári nevelést, a tananyag pedig rengeteg és kamaszoknak nehéz beszélni bizonyos kérdésekről a mai gyorsan változó viszonyok között. A tankönyv nagyon sokat segítene, nagy szükségünk volna rá minél hamarabb. — S a szaktantárgyakat miből tanítják a magyar tannyelvű osztályokban? — A szlovák tankönyvekből. De éppen most készítettünk el egy szlovák—magyar szakszótárat az egészségügyi szakközépiskolák magyar osztályai számára, amely jövőre talán meg is jelenik az Osveta kiadáj sában Martinban. Összesen 3 magyar tanítási nyelvű szakiskola van az országban, egy Dunaszerdahelyen, Rozsnyón (Roznava) és nálunk egy osztály, ami azt jelenti, hogy pl. szomatológiából kb. 1 20 tankönyv kéne. Az egészségügyi és az iskolaügyi minisztérium ezért úgy döntött, hogy a mintegy 600 érintett gyerek helyzetének megoldására a szakszótár kiadását tartja megfelelőnek. A szótárat hárman állítottuk össze, dr. Perhács Valéria, a szerdahelyi egészségügyi szakközépiskolából, dr. Varga Béla szakorvos és jómagam. Vagy ötezer címszót tartalmaz, főleg az I—II. évfolyam tananyagára építve. Sajnos, hogy ennek a szótárnak is már vagy harmadik éve húzódik az ügye. Pedig nézetem szerint a kellő szaktudás megszerzéséhez nélkülözhetetlen, hogy a gyerek pontosan értse, miről is van szó. A szaktankönyvek kérdése azonban megfordítva is feltehető. Mégpedig, hogy a már magyarul is megjelent tankönyvet miért nem rendelik meg és miért nem használják az adott magyar tanítási nyelvű iskolákban? Ezzel a problémával folytatjuk beszélgetéseinket következő számunkban. tália nemcsak zseniális művészekkel ajándékozta meg a világot, hanem okos üzletemberekkel is. Nemrég az olasz tv-ben egy jól ismert közgazdászt kérdeztek meg, hogy kit tart Itáliában kiemelkedő gazdasági egyéniségnek. Elsőnek a Fiat Müvek elnökét, Gianni Agnellit. másodiknak az Olivetti cég vezetőjét, Carlo de Benedettit nevezte meg. Arra a kérdésre, hogy kit tart igazán nagystílű vállalkozónak — habozás nélkül felelte: Luciano Benettont. Úgy harminc évvel ezelőtt kezdődött. Benettonék — négy testvér — szegények voltak, mint a templom egere, de szorgalmasak és tehetségesek. A korán árvaságra jutott testvérek megtanulták nyitott szemmel figyelni a világot. Lucianónak feltűntek nővére, Giuliana eredeti, érdekes mintájú, kézi kötésű pulóverei. Saját munkája befejeztével elvitte és árulni kezdte őket. Majd egy merész elhatározással rábeszélte nővérét, vegyenek egy kötőgépet és tervezze, készítse modelljeit. Az első kötőgépből hamarosan kettő lett. 1960-ban Luciano Benetton barátaival Rómába ment az olimpiára. A Trevisóban született fiú először járt a fővárosban, és akkor érlelődött meg benne: ő is vállalkozó lesz. Fantáziát látott a sok szép kötöttáruüzletben, s azt gondolta, hogy ő is nyithatnak egy hasonlót. Röviddel ezután Skóciába utazott, ahol új fonalkészítési eljárásokat sajátított el, modern kötőgépeket látott, majd az NSZK-ban nézett körül. Az újfajta eljárást átültette olaszhonba. Első saját üzemében, Ponzanóban 1965-ben 60 emberrel dolgozott. 1968-ban nyitotta meg első butikját Párizsban. Majd az USA-ban üzemeket, boltokat alapított. Amerikában jelenleg 400 üzlete van. Itáliában hét gyár termel hurkolt-kötött Benetton-árut. Több szocialista ország városaiban is van már Benetton-bolt (Budapesten a Skála Metróban, Bratisiavában a Tuzex valutaüzletben vásárolhatók Benetton-cikkek.) Luciano Benetton testvéreivel — cégtársaival — még tovább óhajtja szélesíteni birodalmát, a Szovjetuniót és Kínát is szeretné meghódítani. Egy felmérés szerint népszerűségében a Benetton cég a világhírű Giorgio Armani és a Coca-Cola cég között áll. A birodalom középpontjában, a Villa Minelliben (XVII. században épült kastély) kevés alkalmazottal foglalkoztat, de annál több számítógép segíti a tervezést, a termelést, a csomagolást, az elosztást. Automatizálás minden vonalon! — ez a jelszó és a régi gépeket mindig korszerűbbekre cserélik ki. Új, rugalmas üzletpolitika a hagyományos helyett, a kapacitás maximális kihasználása, fejlesztési törekvés jellemző Benettonékra. Üzlethálózatukban a tömegigényeket kielégítő szabadidő-ruházat viszi el a pálmát. Ötvenhét országban, zöld mezőben fehér betűk hirdetik a vagy 3 200 Benetton-üzletet. A siker nem hullott az ölükbe, keményen, napi 18—20 órát dolgoztak érte. Giuliana állítólag — még most sem vesz ki hosszabb szabadságot, nehogy valami „hézag" legyen a termelésben. Az anyag- és a formaválasztékon kívül a hangsúly a Benetton-termékeknél a színeken van. A színérzékelésre, a színek szimbolikájára és hatására építenek. Nem kevésbé fontos szerepet töltenek be üzletpolitikájukban az anyagok. Benettonék bebizonyították, hogy széles termékskálájukkal, harsogó színeikkel nem csupán hasznot hajtó divathóbortot alkottak. Stílust teremtettek. Népszerűségük fokozására mindent elkövetnek. KH KOCSIS ARANKA Fotó: archív
