Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-07 / 24. szám
NEHEZÉKEK — Enni hazulról hozok. Zuhanyozásra meg nincs idő, fél négykor vége a munkának — itt a fénycsöveknél egy műszakra vagyunk — s öt percre rá megy a buszom. Ezt utáltam mindig, ezt a rohanást. — Üdülni volt az üzemtől? — Öt gyerekem volt; míg kicsik voltak, addig nem lehetett. Most meg ott vannak az unokák, ott van a kert. 3. KÉRDEZETT: (Fazekas Miroslava — Prágából került Szepsibe, régi munkaerő. Halk beszédű, szavát megfontolja, de a lényeget fogja meg.) — Hogy érzi magát az üzemben? — 1 500 korona a tiszta keresetem. Sokat kell dolgozni ezért, és állandóan létszámhiány van. De azt hiszem, ha jobban fizetnének, sok minden rendbe jönne. A munkafeltételeken is volna javítanivaló. — Beutalót már kért az üzemtől? — Még nem, egyedül nem megyek. Mikor szabadság van, akkor meg a férjemet nem engedik, mert ő meg itt karbantartó. 4. ÉS SOKADIK KÉRDEZETT: (Egyikőjük szívesen, másikuk nem szívesen, s van, aki egyáltalán nem beszél. Akik beszélnek, sokszor nem is a kérdésre válaszolnak. Csak mondják, ami a szivüket nyomja. Elsőképp a kevés bért. Másodjára szintúgy. Mintha nem tudnák, hogy a méltányos bér és fizetség joga mellett a munkásoknak még vannak jogaik. Kötelességeik. Jogaik és kötelességeik magukkal mint társadalmi osztállyal, az üzemmel és az egész társadalommal szemben. Jog az emberhez méltó munkára. Jog a megfelelő munkakörnyezetre. Jog a pihenésre. Jog a regenerálódásra. Stb. S úgyszintén a kötelességek: a felelősségteljes munka, a minőségi munkavégzés, az azonosságtudat kötelessége, tevékeny részvétel a munkafolyamatban, méltóságtudat stb. Mintha nem is lennének igazi munkások. Mintha nem úgy viselkednének, mint a munkások. A nehezékek Megállunk. Mögöttünk a gyárkapu. Fotós kollégám elpakolja a gépét. Előttünk cigányok battyognak. A „potenciális munkaerő". Nem messze a „tábor”, onnan jönnek. Vajon most, mikor szorító gazdasági körülmények közé kerül az üzem (üzemek), velük mi lesz? A 2. nyilatkozó kimondta: nekik olyan munkaerő kell, amely folyamatosan dolgozik. Vajon milyen munkát találnak maguknak? Ez is szociális kérdés! S akamak-e egyáltalán valamilyet találni? És mi lesz a kisgyermekes anyákkal, a sokat hiányzókkal? A családi kasszának szüksége van a keresetükre. Ez is szociális kérdés. Dehát: ez nem a gazdasági szervezetek (üzemek) gondja. A munkahelyek rákényszerülnek. hogy hagyjanak föl a veszteséges termeléssel. A munkahelyek rákényszerülnek, hogy hagyjanak föl a „létszámszaporítók" foglalkoztatásával. A szepsi Tesla mostanság a lehetőségeit, tartalékait méri föl, anyagtakarékossági intézkedéseket foganotosit. spórol, újra fölhasznál, a megfelelő szakemberek megtartásán fáradozik stb. Talán azt is fogja látni: szociális biztonság nélkül nincs anyagi biztonság. Vagy nem? NAGYVENDÉGI ÉVA FÓRUM Köztünk élnek A Kassa (Kosi ce)-vidéki nemzeti bizottságok szőri alista versenyében tavaly a legjobbak közé tartozott Já nők (Janik) is. A/ ezért járó okleve let Zeleny Dániel né, Tüggetlenitel t hnb-titkár vette ál. aki egyúttal az ad minisztratív tennivalókat is végzi e faluban. Amikor gratuláltan neki, elmondotta, hogy lassan nyugdíjba készül, igaz még csak idén februárban ünnepelte tizennegyedik születésnapját. Igen, ilyen is van: február 29-én született. Tizennyolc éves korában kezdett dolgozni az állami halgazdálkodási igazgatóságnál Görgőn (Hrhov). két évre rá az akkori szepsi (Moldava n/B.) JNB mezőgazdasági szakosztályára került tervezőnek és statisztikusnak, s immár 29 éve dolgozik a jánoki helyi nemzeti bizottságon, mint alkalmazott, s több éve mint titkár is. Március elsején volt 35 éve, hogy „szövetséget" kötött a nemzeti bizottságokkal, nyugdíjba is innen készül. Jolánka most két fronton harcol: titkár és alkalmazott, de mint mondotta, birja, igaz, igyekeznie kell: jegyzőkönyvvezető a helyi pártszervezetben, oszlopos tagja a nőszervezetnek. a vöröskeresztnek és Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség helyi szervezetének. Nem a véletlen műve volt, hogy a nemzeti bizottságok megalakulásának 25. évfordulóján megkapta a jubileumi emlékérmet. A jánoki hnb a munkásosztály győzelmének negyvenedik évfordulójára vállalta, hogy a község utcái, terei, árkai, sáncai tiszták lesznek. Befejezik a gát építését a helyi patakon, sok zöldterületet rendeznek, a kiskertekbe szebbnél szebb virágok kerülnek. Megtisztítják a patakot is. A társadalmi szervezetek védnökséget vállaltak a közterületek felett, a nőszervezet a temető karbantartását vállalta, a Csemadok az óvoda előtti parkot. Sokat tesznek azért, hogy a lakosok önellátóak legyenek zöldségből és gyümölcsből, ezért az öreg fákat újakkal pótolják. A vállalásban benne foglaltatik, hogy idén 12 hízómarfiát. három sertést. 90 juhot, 225 liázinyulat, 5 050 tojást, 225 kg zöldséget és 180 kg mézet adnak el a közellátásnak. Begyűjtenek hat tonna másodlagos nyersanyagot is. A községi vállalás értéke csaknem hatszázezer korona, ami közel 30 ezer társadalmi munkaórát tesz ki. A község eme gondjai és feladatai között él, szervez, mozgósít Zeleny Dánielné. IVÁN SÁNDOR [Szóvá teszem Falunk, Bény (Bírta) kb. 1 700 lakost számlál. Nagyon szép fekvésű, s gazdag műemlékekben is. hisz avar kori sáncok találhatók itt, és messze földön híres román kori temploma. A többszáz éves műemlékekre büszkék [ Mi, hatvan körüliek Erzsók, gyermekkori pajtásom, ha néha feljön vidéli otthonából a fővárosba, rendszerint meglátogat. Nemrégiben, mikor becsengetett, rögtön láttam arckifejezésén, hogy valami baj van. Akkoriban volt ilyen feldúlt, mikor a lánya négy év előtt munkahelyének prágai központjában vállalt állást. Erzsók akkor már özvegy volt, és hálátlanságnak. árulásnak érezte egyetlen gyermeke lépését. Amíg Mónika itt dolgozott, minden hétvégét anyjánál töltötte, aki nem messze lakik a fővárostól. Erzsók szerette és kényeztette Mónikát, az mégis núatta ment el Prágába, mikor alkalma nyílott rá Én ezt tudom, Erzsók, ha sejti is, magának sem váltaná be. Mónikát, alighogy elvégezte a főiskolát. Erzsók azzal kezdte gyötörni: itt lenne az ideje a férjhezmenésnek, „kimegy az időből”, bezzeg a Kati meg a Julika . . . Legyen kicsit barátságosabb a körülötte lévő fiatalemberekhez, ö csak akkor tudna meghalni nyugodtan, ha egyszer karjaiban tarthatná az unokáját. Megértettem Mónikát, hogv nagyon elege lett az anyai unszolásokból. Akkoriban azzal vigasztaltam Erzsókot, hogy hátha majd Prágában találja meg az igazit. Lassan meg is nyugodott, lánya havonta egyszer hazalátogatott, úgy látszott, minden rendben van. Most megijedtem, hogv Mónikával történt valami, aki négy hónapja hivatalos kiküldetésben két évre szólóan külföldre ment. Erzsók emiatt is sápítozott kicsit, de mivel már megszokta, hogy nincs közvetlen közelben, meg aztán a kiküldetés anyagi szempontból nagyon előnyös volt, napirendre tért fölötte. Csak Mónika miatt jöhetett ki így a sodrából, tűnődtem, míg megfőztem a feketét. Iszogatás közben ntajd megoldódik a nyelve, s kirukkol vele, mi nyomja a szívét, gondoltam. Nem is csalódtam. Kinyitotta a táskáját, papírokat vett ki belőle. — Olvasd — mondta tragikus hangon, s felém nyújtotta. A tényállás röviden ez volt: egy állami lehetünk, de sokszor kerülünk olyan helyzet be is, amit bizony csak szégyelleni lehe Mert a kultúrát nem nagyon igényli a fali mintha a lakosság kilencven százaléka aluc na e téren. Május elsején ellátogatott hói zánk a Magyar Területi Színház komáron (Komámo) társulata kabarémüsorával. Sa nos, az előadás nem úgy sikerült, mint kelle' volna, mert a nézőtéren úgy 50—60 néző ü csak, többségében tíz év körüli gyermek. í kell mondanom, hogy nagyon szép kultúrhá zunk van, olyan, amilyennel a környező falva nem nagyon dicsekedhetnek, de úgy látszó mi sem, mert majdnem mindig üres. H helyiek szerepelnek, még csak-csak összejö a közönség a szereplők hozzátartozóiból.. A mostani előadás költségeit a szövetke zet vállalta, így aki kíváncsi volt rá, ingye mehetett, a székek mégis üresen maradtai A legszomorúbb talán mégis az, hogy va falunkban egy nagyon jól működő folklórcso port. Csókás Ferencné vezeti őket, odaadó an, s mindent megtesz hagyományaink ápo lásáért. Ennek a csoportnak 135 tagja var mind nagyon szeretik a sikert, a tapsot, a tel házat. Úgy látszik azonban, másokra ők sen kíváncsiak, mert ha eljöttek volna az elő adásra, már akkor sem kellett volna pirulv néznünk a megdöbbent színészek arcát. Igaz, a propaganda is hiányzott, a jövőbei hát erre is oda kell figyelni, de elsősorban a embereknek kell több érdeklődést mutatni uk. Remélem, soraim rádöbbentik őket, mi lyen képet alakítottak ki rólunk színészeink ben a történtek, s legközelebb már nem kel szégyenkezve lézengenünk a nézőtéren ne künk. kíváncsiabbaknak sem. Tisztelettel: ifj. KOCZKA GYULÁNÉ, Bénj gyermekgondozó intézet felszólította Mónikát, hogy fizesse ki kisfiára az elmaradt két havi tartásdijat. Mivel Mónika volt háziasszonya, ahová a levél érkezett, nem tudta Mónika új címét, továbbította a levelet Erzsóknak. Közben kiderült, hogy a bank, ahol Mónika intézkedett a tartásdij folyósítása miatt, ha némi bürokrácia miatt késve is, de már elküldte a megfelelő összeget az intézetnek. Nem tagadom, engem is alaposan meglepett a dolog. Próbáltatn a helyzetet gyakorlatiasság szempontjából megközelíteni. — Unokád van. Erzsók! Unokád, aki után annyira vágyódtál! Itt most ez a lényeg. Erzsók, mintha nem hallotta volna. — Most már értem — motyogta —, miért nem jött akkoriban haza egy fél évig. Mennyi körmönfont kifogás, most ezért, most meg azért nem jöhet. . . Mondd — kérte tőlem számon —, miért nem vallotta be nekem az igazat ? — Biztosan kímélni akart. Szeretett volna lassan előkészíteni.. . Aztán jött ez a külföldi munka... De ne fontolgassuk most a részleteket — mondtam rábe-
