Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-31 / 23. szám
tes vizsgálóbíró, aki dolgát jól végezte, hazaent Én pedig fejcsóválva ültem fel a kerékpárra, gyerekeimmel tempósan haladva feltettem agamban a kérdést: „Mi köze van másokik az én közömhöz?" TAKÁCS IZABELLA eltűntek a jókedvű piroskalapos házak. A távolról érkező elfogultan azt hihette, hogy : ö tiszteletére sorakoztak fel olyan szépen az ' mellé. A vonatban felszabadult tq’üzsgölődés támadt, leszáüni készülők sietve kapták magukra a ilat, sapkát, a gyerekek orrukat az ablaküvegíz nyomva kíváncsian várták az újat, a ást_Bár anyu azt mondta, hogy itt is csak ’yanolyan muskátlik vannak az állomáson, 'int otthon, és a fák is hasonlóak, meg az nberek is .. . De azért biztosan sok itt az ■dekes dolog. Már senki sem tudott nyugodtan 'ni, az ajtó felé a sor egyre csak nőtt. A vonat iintha csak fokozni szerette volna az érkezés galmát, hatalmas fújtatással megállt A gyaorlott utas lehúzta az ablakot és megáUapított, hogy a lámpa piros, ígj’ nem mehetnek be az 'lomásru. A türehnetlen utasok már semmi (•nzért sem mozdultak volna el a sorban meg■.erzett helyükről A z emherkigyó légén egy nagymama állt. A zt I tolgatta, vajon érdemes-e még leülni... És kkor észrevette a kulcsot. Ott árválkodott a 'hér kisasztuhm. Senkié... valakié... kié?! 'émülten tudatta az előtte állóval észrevételét, őre az a szomszédját értesítette az esetről, iondunom sem kelt, hogy ez a láncolat csak az ilóban áUt le, ahol ott á!h a szórakozott átalember. A sor megkönnyebbülten fellélegett Elkezdődött a mentőakció. A kulcs kézről ezre járt Mindenki eg^'-egy jótanáccsal vagy gyelmezletéssel felruházva adta át a követ keőttek. A hátrább állók mosolyogva nyújtogatták yukukat, hogy ők is részesei lehessenek annak boldog pillanatnak, amikor a kulcs megérkezik .főhőshöz". „Köszönöm!" — hallatszott az jtó felől a kiáltás... És ekkor a sor hirtelen tegingott, táskák hullottak, ilyedt sikolyok zálltak a fogasokig. A vonat elindult. SZÁZ ILDIKÓ >V együtt játszani vele, nálad szeret ni. De ne bízd el magad, mert aztán a zsugorodsz. Nem jól csináltad ezt és n jól csináltad azt. Szóval ismét téged j nevelni. Hát így tanulgatunk, neve'ünk tovább ősz fejjel, tapasztalatok' túlterhesen is. Néha meglepetések is <ek, a fiatalok kiváncsiak a vélemé'dre. Még a múltadból is elobányász’sz rég eltemetett emlékeket. Vagy glepnek olyasmivel, amiről még nem flottái. Igen. Valami újat tanulsz tö:. Hát valahogy így van ez jól. Ilyen Icsönhatás formálja az együttélést. !ely a zökkenőkkel együtt is jó és imteli lehet, ha a kortól függetlenül -.teljük egymásban az emberi méllósár. Kedves kortársaim, nézzünk hát bát- i szembe a „tanulnivalókkal”. A segítenek meg állunk elébe! Rövid hírek Megtisztelő figyelemmel szervezték meg a tomaváraljai (Turn. Podhradie) püt tagjai azt a születésnapi ünnepséget, melyen egy ikerpárt köszöntöttek 90. születésnapján. Kiss Istvánná Képes Katalin és Majancsik Lajosné Képes Julianna gyermekeik, unokáik, tágas rokonságuk körében jelentek meg a hnb szertartástermében. Családjuk történetét idézgetve kiderült, hogy 6—7. gyermekként születtek meg kőműves mester édesapjuk családjában, s ök voltak a szülök kedvencei. Elsőként 1917-ben Juliska ment férjhez, hat gyermeket nevelt fel a kemény, embert próbáló időkben: egy évvel később pedig Katalin, ő is hat gyermek édesanyja. ) Sokatnyomorógtak, mert férje gyakran volt munkanélkül, már csak azért is, mert támogatója volt a haladó munkásmozgalomnak. Az idős ikerpár nagyra tartja azt a megkülönböztető figyelmet, melyet most éreznek. Ennek része volt a mostani ünnepély is, melyen Schneider János hnb-titkár és Berzsi Magdolna anyakönywezetö köszöntötte őket, s a SZNSZ énekkara adott műsort tiszteletükre- FARKAS RÓZSA ifj. JANEK JÓZSEF felvétele Tizenötödik kiállítását rendezte meg Érsekújvárod (Nővé Zámky) a Bencze Istvánné vezette kézimunkaklub. A Cse madok alapszervezete honismereti klubjának helyiségében egy héten át tekinthették meg az édeklődök a szebbnél szebb hímzéseket, s örömmel állapítottuk meg, hogy hét fiatal is szerepelt a 28 kiállító között. Kép és szöveg: dr. HOFER LAJOS Első negyedévi munkáját értékelte a Stürovói Nemzeti Front nemrég, s a legtöbb szó a Vadas fürdő körül forgott. Régi gond a szolgáltatások minősége. Konkrétan az, hogy kevés a boltokban az illatszer és a fürdőzéshez nélkülözhetetlen tisztálkodószer, testápoló hiány van helyi vonatkozású propagációs anyagból is. Nincs pl. képeslap, reklámtáska, kendő stb. A Jednota fogyasztási szövetkezet megígérte, hogy két standot állít fel e célra a városban, bő áruválasztékkal. Egyiket a hajóállomás mellett, másikat a fürdő területén. Hatszáz székkel is gyarapítják majd az üdülőhelyeket, és az idény kezdetén megnyitják az Optimál üdrtöitalárudát. Erre nagy szüksége van, hiszen az eddigi szálláshelyeket 426 ezer K£s értékben gyarapították faházikókkal, hogy több vendéget tudjanak fogadni. A helybeli vendégek — a túlzsúfoltságot elkerülendő — jobb. ha főidényben nem hétvégén látogatják a fürdőt, hanem hétközben. Jó ötlet az is — mert tükrözi, hogy lehetőségeinkkel élni akarunk —, hogy az iskolás gyermekeknek úszótanfolyamot rendeznek. így a tanév végén a tízéves gyermekek többsége úszásból is jól vizsgázik. Kép és szöveg: HAJTMAN KORNÉLIA Figyelgetek Az ember idefigyel, odafigyel, de olykor mintha bandzsítana, legalább is úgy vélnénk, hogy nem oda néz, ahol látni akar, illetve nem azt látja, amit nézni szeretne. így jártam én az elmúlt napok valamelyikén a pesti képernyővel. Bevallom őszintén, ha már az antennát felszerelték a háztetőre, két csatornáját a pesti adónak beépítették a készülékembe, ráadásul minden héten sorban állok az RTV-ként minősített magyar televíziós programért, akkor már csak megengedhetem magamnak, hogy figyelemmel kísérjem odaátról mit sugároznak! Pláne, ha azt hirdetik, hogy Hofélia! Létezik-e, aki nem arra gondol e műsorcím hallatán-iáttán a Shakespeare {ejtsd: Sekszpír) nevezetű angol drámaíró Hamlet című darabjának Ofé- Ha nevű szereplőjét karikírozza a „kiváló" címmel kitüntetett jeles magyar színművész ?! Az is köztudomású {legalább is remélem, hogy Ofé/ia szerepe szerint, viszonzatlan szerelme miatt megtébolyodott leányzó, a kiváló művész pedig szerepköre szerint közszeretetnek örvendő pesti humorista. Annyira humoros és annyira pesti, hogy valamelyik kritikus úgy jellemezte: „Hofí nemcsak humorista, ő már maga egy műfaj!" Nos. gondoltam, ha műfaj, akkor látni őt hozzátartozik az általános műveltséghez. ha már élőben nincs lehetőségem alakításában gyönyörködni. Lássam tehát legalább képernyőn Hofeliát! Láttam! Rögtön ráismertem. Ő is megismert mivelhogy tegezett. Megjelent utolsó találkozásunk óta kigömbö/yödött termetén bőségesen redőzött viseltes fehér ing. fején megtépázott tarka virágkoszorú, {színes a képernyőm), és én izgatottan lestem, mikor kezdődik a paródia. Mert véleményem szerint, ha Hofélia — Ofélia, akkor a Hofélia paródia. Legnagyobb meglepetésemre azonban, a kiváló művész nem Oféliát parodizálta, hanem önmagát. No, gondoltam, a saját véleményemből nem igazodom ki, ehhez kevés az én általános műveltségem, kikerestem könyveim közül Hernády Miklós „Közhetyszótár"-ának második, bővített kiadását) Mindig jót jön a segédeszköz egy írónál.) A könyvet a budapesti „GONDOLAT" a bratislavai „MADÁCH" kiadóval közösen jelentette meg... A könyvecske 156. oldalán a Hofi címszó alatt a szerző figyelmezteti oNasóit: Közhelynek számít Hofiról azt állítani, hogy (és most idézek) „Már ösem a régi." — „Egyedül ö ért valamit a szilveszteri tévékabaréból." {Hol van már a tavalyi hó? Illetve az 1984-es SziNeszter? A kötetet 1985-ben adták ki.) Hernády így folytatja: „Hofi már csak ismétli önmagát." — „Megártott neki a siker." Továbbá felhívja oNasói figyelmét a szerző arra is, hogy Hofi Géza „nagy szakértelemmel folytatható vitatéma". Dehát én nem vitázom. Hogyan is mernék vitatkozni a nemrégen kitüntetett művészről, akár mint „műfajról", akár mint humoristáról?! Nem folytatom tehát Előveszem inkább a nagy angol író könyveim közt szintén fellelhető kötetét és tanulok tőle. Megnézem, hogyan kell itt most egy jó poént elsütni? Hogyan búcsúzik a Hamlet nevezetű dán királyfi tébolyodon szerelmesétől ? Megvan, azt mondja neki: „Eredj kolostorba, Ofélia, minek szaporánál bűnösöket" Búcsúzhatok-e hát én szebb szavakkal, bölcsebb tanáccsal a művésztől. mint hogy: Eredj kolostorba, Hofélia! nő 7
