Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-12 / 3. szám
FÓRUM A szeretet ünnepe? Feldíszítettük nagymamának a karácsonyfát. és elindultunk öcsémmel a buszmegálló felé. Csomagokkal megpakolt emberáradat sodort az irányába. Nem csoda, a lázas készülődés csúcsa volt ez. Ilyenkor az fizieteket nehezebb megoslromolni. mint régen a dombtetőkön pöffeszkedő büszke várakat. Dideregve vártuk a T re nein—Komárno buszjáratot. Mint mindig, most is pontosan érkezett. A busz meleg belsejéből bódult utasok jöttek elő. Többek között egy öreg néni is igyekezett leszállni, két nagy tasakot szorongatva a kezében. A fagyos lépcsőfokok kiszaladtak a lába alól. Egyensúlyát vesztve bukfencezett le a lépcsőkön. A táskák a busz kerekei elé gurultak, tartalmuk kiszóródott. Ezalatt a buszvezető élénken cseverészett az egyik utassal, tudomást sem véve a történetekről. A mellettünk toporgó házaspár zsörtölődni kezdett. Én odaugrottam, jobb kezemmel próbáltam a néni csúszását meggátolni, ballal pedig a táskák után kaptam. Ez nagyjából sikerült is. A póruljárt idős asszony hálás mosollyal köszönte meg a segítséget. A buszvezető végre elkezdett a felszálló utasokkal foglalkozni, a házaspár is elégedetten helyezkedett el. — Miért nem segítettek a néninek? — firtatta öcsi értetlenül. Én lehajtottam a fejem és az ablakra hulló hópelyheket figyeltem. A kérdés megválaszolatlan maradt. Nagyon szégyelltem magam, hogy az öcsém adta meg egyben a választ arra is, amiről a „nagyok” valahogy megfeledkeztek. Száz Ildikó r mi így csináljuk A múlt év végén értékelő gyűlésre került sor Garamszentgyörgyön (Jur nad Hronom), amelyen a Szlovák Nőszövetség helyi szervezete áttekintette az eltelt időszak munkáját. A nőszervezet egyik éneklőcsoportja, a „Hronka” békéről szóló énekszámával üdvözölte a megjelenteket. Ezt követte a „Rozmaring” menyecskekórus, amely orosz forradalmi énekeket és népdalokat adott elő. kifejezve a szovjet nép iránti tiszteletünket és szeretetünket. A nőszövetség tagjai és a megjelent vendégek tartalmas beszámolót hallgathattak végig Valent Ilonának, a nőszervezet elnökének előadásában. Az év folyamán a szervezet tagjai aktívan tevékenykedtek. munkájuk dicséretet érdemel. Bekapcsolódnak a polgári ügyek testületének munkájába, nélkülük nem múlik el egy névadó, esküvő sem. de helyt állnak a testület egyéb rendezvényein is. A múlt évben részt vettek Deménden (Demandice) a polgári ügyek testületéinek járási versenyén, ahol első helyezést értek el. A hnb elnöke, aki egyben a testület elnöke is, megkapta a szép beszédért járó különdíjat. Ezenkívül részt vettek a kerületi versenyen is, ahol méltó elismerésben részesültek. Falunkban a polgári ügyek testületének elnökei és az anyakönyvvezetők számára megrendezett metodikai összejövetelen bemutató esküvőre kerüli sor. Ezen rendezvény sikeres lezajlásához is hozzájárultak nőszervezetünk tagjai. A tavaszi munkák beállta előtt sütő- és főzőtanfolyamon vehettünk részt, több estén keresztül jobbnál jobb ötletekkel gyarapíthattuk e téren tudásunkat. Aszszonyaink aktívan részt vettek a „Mindent az egészségért” mozgalomban. Időt szakítottak testük felfrissítésére, amikor az újonnan épült tornateremben aerobjk gyakorlatokat végeztek. Szervezetünk tagjai nagyban hozzájárultak községünkben a szocialista kötelezettségvállalás teljesítéséhez is. I 800 óra társadalmi munkát végeztek a faluszépítési akcióban, és egyéb, a hnb által szervezett munkálatokban. A beszámolóban elhangzottakat dicsérő szavaival támasztotta alá Mészáros Gyula, a hnb elnöke, aki pozitívan értékelte az aktívan dolgozó asszonyok munkáját. Felszólalásában hiányolta — és hiányoltuk mindannyian — a járási nőszervezet képviselőit. küldötteit, akik ez alkalommal eljöhettek volna közénk egy baráti találkozóra. Őszintén örültünk a baráti beszélgetésnek, amelyet a járási székhelyünkön élő szovjet asszonyokkal terveztünk. Ez a beszélgetés azonban, sajnálatunkra, elmaradt Pedig örültünk volna a találkozásnak, együtt emlékezhettünk volna meg a hetven évvel ezelőtti történelmi eseményekről. .Az összejövetel végén annak reményében hagytuk el az üléstermet, hogy a jövőben köreinkben üdvözölhetjük járási küldötteinket és becses vendégeinket is. Csető Jánosné Nem kell a statisztikára hivatkoznom, úgyis tudjuk, hogy az egyedül álló nyugdíjasok zöme no. Már most ki ne hallott volna olyan sirámokat, hogy a kis háztartásban ez vágj’ az fölmondta a szolgálatot, javító szakembert pedig nem olyan könnyű kapni, nem beszélve a különböző pótalkatrészekről. A saját esetemet mesélem el. Talán furcsállni fogják, hogy éppen az illem-J y / Ä & l__________________________________________ I Mi, hatvan körüliek helyről esik majd szó, de hiába, ennek á berendezésnek a zavartalan működése nagyon fontos a háztartásban, ebben biztosan mindnyájan egyetértünk. A WC lehúzója egyszer csak bemondta az unalmast, a víz folyt, folyt állandóan a csészébe, folyt idegekre menően, már a csukott ajtókon át is hallani véltem zubogását. De nemcsak ez az állandó hang bántott, sajnáltam a fölöslegesen folyó vizet is, ami — ahogy egyre-másra halljuk, olvassuk — mindinkább kincs számba megy, csínján kell bánnunk vele. Van két elfoglalt fiam. kértem őket, ha netán ráérnének és megnéznék.. . Meg is nézték, de ettől a dolog még nem javult meg. Tudja fene, mi az oka, hogy mi. nők. legtöbbször azt képzeljük, ha valami meghibásodott dolgot egy férfi kézbevesz, az attól már rendbe is jön. Hogy őszinte legyek, a beavatkozás eredményeként a vízzttbogás megállt, de hiába húzogattam a zsinórt, többé egy csöpp víz nem sok, annyi sem jött a tartályból. Mit volt mit tenni, beállítottam a helyiségbe egy teli vizeskannát, és vártam, hogy a házkezelőség majd csak küld valakit. Följegyezték a nevemet, mert ugye sok a jelentkező, aki valamilyen vízvezeték-szerelési munkát igényel, de kevés a fóka. Akarom mondani: a szakember. Eltelt így egy keserves hét is. és most jön az. amiért az egész kellemetlen esetet érdemesnek tartottam megemlíteni. Egy látogatómat, aki a mellékhelyiségbe ment. kénytelen voltam figyelmeztetni: „Kértek, ne húzd meg a zsinórt, nem működik, vödör áll ott az öblítésre. ” — Mióta tértél át a vödörrendszerre ? — érdeklődött részvétteljesen. Neki is leadtam sirámomat, de megértő hiimmögés helyett elgondolkodott, aztán kisvártatva azt mondta: — Talán tudok rajtad segíteni. Isme-Hivatása: anyakönyvvezető Hatalmas páncélszekrények és vaskos anyakönyvek között egy tágasnak nem mondható irodahelyiségben dolgozik Haring Józsefné született Farkas Ilona, Szepsi (Moldava nad Bodvou) város anyakönyvvezetője. Immár harminc éve végzi nagy gonddal felelősségteljes munkáját és a járás fiatal anyakönyvvezetőit is hosszú évek óta tanítja, a hivatás titkaira, szépségére. Ha a szükség úgy kívánja, szívesen helyettesíti a környék anyakönyvvezetőit, mert e munka számára öröm. A városban nincs szülészeti klinika. így születések anyakönyvezésére csak elvétve kerül sor nála. De az egyre szépülő-épülő városban rengeteg a fiatal, azért nagyon fontos szerep hárul az anyakönyvvezetőre a névadások megszervezésében. A polgári ügyek testületének tagjaival arra rek valakit, talán elvállalja. Beszélek vele. aztán megtelefonálom. — Igazán kedves vagy — mondtam udvariasságból, mert nem ébredtek bennem vérmes remények. Este megszólalt a telefon. — Otthon leszel holnap ebéd után ? — kérdezte föntemlitett látogatóm. — Hogyne, persze — mondtam. — Rendben — felelte —, megy a szerelő. Boldogan hajtottam álomra a fejem, s másnap ebéd után már türelmetlenül vártam a csöngetést. Csöngettek is, én röpültem ajtót nyitni, de csalódásomra egy hölgy állt ott. Olyanféle. mint aki a Vöröskereszt tagdíját szokta beszedni. — Tessék, jöjjön be — nyitottam szélesebbre az ajtót. Be is jött, s én tessékeltem a szobába, foglaljon helyet. — Minek — mondta —. jobb, ha mindjárt hozzálátok. — Mihez? — meresztettem rá a szememet. — Hát a WC javításához. Vagy rossz t inire jöttem ? nő 6
