Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-24 / 22. szám
FÓRUM VHri-.-v Köztünk élnek Földműves-szövetkezeteinkben a hetvenes évek közepére tehető a melléküzemági termelés beindulása. Azóta nemcsak megszilárdult ez a termelés, hanem egyre nagyobb jelentőségű a gazdaságok pénzügyi mutatóinak és nyereségességének szempontjából, ugyanakkor a nők foglalkoztatását illetően is, hisz számos szövetkezeti melléküzemágban a női munkaerő lekötésére alapozzák a termelést. Így van ez a Zsélyi (Zelovce) Aranykalász Efsz-ben is, ahol 1979-ben indul be a parti-Bartók Valéria zánskéi cipőgyár Zlaté Moravce-i üzemével kooperáló, a cipőfelsőrészek varrására szakosodott melléküzemág. A közel tízéves múltra visszatekintő üzemegység vezetője Bartók Valéria. — Minden kezdet nehéz. így volt ez nálunk is. A kezdet kezdetén harminc lány és asszony három hónapon keresztül tanulta a cipövarrás csínját-bínját a Zlaté Moravce-i üzemben. Jelenleg ötvenen dolgoznak az üzemegységben. 1981-ben alakult meg a „Békét a világnak" nevet viselő — ma már az ezüstfokozatért versenyző — szocialista brigádunk, amelynek kivétel nélkül tagja mindenki — így vallott az indulásról az üzemegység vezetője. — Szövetkezetünkben a legjobb kollektívák között említik a „cipögyáriakat". Mi ennek a titka? — Szó sincs titokról — mosolyodon el Bartók Valéria. — Itt mindenki tudja és teljesíti munkakötelességeit. Termelési tervünket minden évben teljesítjük és még rá is teszünk néhány „lapáttal". Ha ehhez hozzáteszem, hogy segítünk a növénytermesztésben is — pl. mindegyikünknek közel egy hektár cukorrépát kell kiegyelnünk és bekapálnunk, részt veszünk a kukorica cimerezésében —, csak dicsérőleg szólhatok lányaink és asszonyaink szorgalmáról, akik ha szükséges, túlórában vagy szabad szombaton hozzák be a termelésben történt lemaradást. Olyan vagyunk mint egy nagy család. Senki sem húzza ki magát a munkából, képességei szerint mindenki a maximumot adja. Igaz, nincs panasz a munkánkra, reklamáció sem érkezett a termékeinkre. A „cipögyáriak" többsége bekapcsolódik a nőszervezet munkájába. így aztán nem véletlen, hogy az ötventagú szocialista brigádnak az SZNSZ KB a nőszövetség megalakulása 40. évfordulója és az sznf 40. évforPillautás a gyártócsarnokra dulója alkalmából is emlékérmet adományozott, a szövetség járási bizottsága pedig 1986-ban a „Békevédök kollektívája" feliratú elismerő oklevéllel méltatta a melléküzemágban dolgozó asszonyok termelési eredményeit és nőszervezetben végzett munkáját. Tavaly a szövetkezet szocialista versenyében a második helyen végzett a „Békét a világnak" szocialista brigád, amely az 1987. évi termelési tervet 3 200 pár cipőfelsőrésszel túlteljesítette. Idei. a februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére felajánlott szocialista kötelezettségvállalásának értéke 23 ezer koronát tesz ki. Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA r Mindenféle lindulok s bár a folyosón még utánam kiáltanak — nem biztos, hogy mai szolgálati utad sikerre! jár —, azért mégis Tárcánk Mifelénk általában normálisan viselkednek az emberek. Az év első öl hónapjában. Aztán június vége Iáján robban egv bomba. és kisugárzása megfertőzi az egész környéket. Megindul a láncreakció. — Hallottátok a nagy újságot? — rohan közénk csütörtökön reggel Zsóji kartársnőnk. — Nőnek a gombák!... Az a piszok Potypinka ma hajnalban tizenhét gyönyörű bábost (vargánya, tinóru) talált. A Pipitykén. Az asszonyok délelőtt már huszonkilenc gombáról beszélnek az üzletekben. Megtárgyalják a gombarecepteket, és hétvégi expedíciókat szerveznek a környező erdőkbe. A délutáni sörözésnél az emberek nem a helyi futballcsapat bentmaradási esélyeit latolgatják, hanem Potypinka hülye szerencséjéről vitatkoznak, aki negyvenhárom egészséges gombát lelt a Tökhegyen. Szomszédunk az esti autóbusszal tér haza munkahelyéről. — A jóistenit ennek a Potypinkának! — hallatszanak át szavai a vékony falon. — Azt beszélik, hogy hetvenkét bábost talált a Nvírjeskén! Pénteken reggel már a mindig hidegvérű és mindenben tamáskodó Alfonz bácsi is izgatott. — Nem hiszen, és ezerszeresen se hiszem, hogy ez a Potypinka valóban kilencven gombát talált volna! En nem láttam, de azt beszélik, hogy kilencvenhetet szedett tegnap hajnalban a Szeleseken. . . Bolond/ózva/ Nem csoda, hogy ilyen hírek után a ragály belemar az emberekbe. Felbolydul a falu apraja-nagyja. Az iskolából rossz ültéire hivatkozva hazalógnak a nebulók. A felnőttek szabadságol vesznek ki. építkezést. kaszálási hozva jé! érvül A betegek hirtelen meggyógyulnak, a mankósok járni kezdenek. A drága benzinnel nem takaréskoskodva jönnek a közeli és távolabbi települések lakói. Szatyrokkal és műanyag vödrökkel. A nagymamától örökölt puttonyokkal és félvékás kosarakkal. És zeng az erdő. A hahózásoktól és füttyöktől, gyanús nőr 'sikkantások és öntelt fétftkacajok verik fel a csendet. Nincs tenyérnyi hely, amit ne taposna emberi láb a bokrok és a fák birodalmában, Napszállta után a falu utcái is zajosakká válnak. Jönnek haza a természetjárók. Néha gombát is hoznak. És csevegnek, mesélnek. Megtörtént és kitalált históriákról. hihetetlen szerencséről. Az életben csak egyszer előforduló véletlen esetekről re kordzsákmányokról. .. Megengedik, hogy két esetet elmeséljek? Hihetetlen, de velem történtek meg. gombák/ról/ A karsztvidék töbreiben rengeteg kucsmagombái szedtünk. Kevesen ismerik ezt az ízletes tavaszi gombafajtát, még kevesebben gyűjtik. Ezért nem csodálkoztam, hogy Feri barátom gyanúsan nézegetett a tálca tartalmára, amivel az est küszöbén becsengettem hozzájuk. — Sokat szedtünk — szóltam hozzá bátoritón —. így nektek is jut belőle. Kitűnő levesbe, elsőrendű rizzsel párolva, de hússal töltve is nagyszerű... A feleségem már készíti is vacsorára. .. Másnap hajnalban, talán még öl óra sem volt. csengetésre ébredtünk. Az ajtó nő 6 megyek. A járási katonai parancsnokságon házon kívül van, akit keresek. Kollégája hideg, kimért, rendreutasrtó. Végem! Kétségbeesve nézek a szeme közé. Szuggerálom. Nekem a főnököm egy notre-dame-i toronyör. egy Quasimodo, aki menten leharapja az orromat, fülemet meg ki tudja még, mimet, ha én ezt itt és most nem... Gondolatolvasó! Szó nélkül aláír, bélyegez, útbaigazít, folyosó végéig kísér. Nem igaz De igen! Futás közben még visszanézek. Gyógyszertár. Öt perc kitérő útközben. Álmatlanság s ha alvás, fekete kutya, mérges kutya, harapós kutya, meg sírógörcs, migrén világfájdalom, de leginkább magány. Marék gyógyszer ütravalónak és egy szomorú szempár — Éváé, ami kikísér. Tatán ő is? Nincs időm tűnődni. Végignyargalok a Nádor utcán. A könyvüzletbe hangos csörömpöléssel csörtetek be. Zörögnek a kiselejtezésre váró rendszámtábláim. Lexikon, kolibri, búvár? Nincs. Holnap lejár fiam könyvutalványa. Most már bármit Nemzeti bizottság, első emelet. A folyosón átható festékszag. Szerencsére a szomszédos irodákat festik. Berobogok a nyitott ajtón. Hátam közepén csurog a veríték, amikor egy perc múlva kifelé tartok az épületből. Újságosbódé. Irénke néninél okmánybélyeg, három számlán ezerötért és két zacskó bélyeg fiamnak, ha útközben össze nem gyűröm. Megfordulok. A Prior előtt mintha egy régi, ismerős arc bukkanna fel a tömegből. Ő volt nem ő volt? Nincs időm megállni, tovább kell menni. Menni? Futni, rohanni, szaladni. Még hátra van a bíróság is. A 90-es ajtó előtt hangosan koccan össze fogam, pedig már túl vagyok a nehezén. Már csak a hitelesítés, és vége. Szabadság! Szabadság? Jó lenne egy kávé, egy kis koffein, vagy legalább pár percre valahová leülni. A rendőrség közlekedésügyi osztályán tíz perc htján két órát állok sorban. Karomon szatyraim, kabátom. A fél várost körbenyargalt csizmás lábam sajog. Zsibbadóti Feri barátom álldogált. Alaposan megnézett, aztán bűnbánóan emigy hebegett: — Csak azt jöttem megnézni, hogy éltek-e még. mert akkor mi is elkészítjük azt a gombát... Reggelire. Akkor nagyon korán, már június közepén elkezdődött a gombaszezon. Mi pedig nyakig ültünk a munkában. Gombázásról szó sem lehetett. Ezért kartársammal megkértük Pencurák bácsit, a környék elismert és túlszárnyalhatatlan szaktekinté-
