Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-17 / 21. szám
CSALÁDIKOR Nem igazán jogi kérdés a válás — tartja a szakma. Tapasztalatot igényel elsősorban, ember- és életismeretet, a szituációk működésének ismeretét. A járásbíróság egyik irodájában egymás sarkát tapossák az ügyfelek. Illetve : néhányuk még nem ügyfél. Csak lesz, ha végleg elszánja magát. Mert a válási hajlandóság nem csökken, annak ellenére sem, hogy a sajtó már átesett a ló túloldalára: szinte csak negativ jelzőkkel illeti a jelenséget. Az eset kísértetiesen emlékeztet ama mesebeli sárkányéra, amelynek minden levágott feje helyett kettő újabb nő. Hogyan kell a válópert elindítani, mikor nyújtható be a fellebbezés, az újabb kereset, másokat bezzeg mindjárt elválasztanak, még ehhez is protekció kell — morzsolgatják az idézéseket az ügyfelek. A bírónak szemmel láthatóan elege van mindenből. Hangja fakó, előtte aktahegyek tornyosulnak. Azért a sok válás, mert túl könnyen bontanak, szól a sommás népítélet. A házasságot kizárólag a jog nem védheti — mondja a bíró. — Ami elszakadt, azt jog össze nem foltozhatja. Hol a társadalom, hol a környezet, a nevelés felelőssége? Megfelelő feltételek, védettség, felelősségtudat szükségeltetik a jó házasságokhoz. És így tovább — etcetera, etcetera — sorolja. Mikor arra kérem, hadd pillantsak bele néhány válás „előzetesébe", két aktát rak elém: egy fölbontott és egy föl nem bontott házasság dossziéját. Egyik sem a tipikus, megszokott válástörténet. „Iszik a férjem, nem gondoskodik a gyerekekről stb." Nem állítja, hogy amit itt alant olvasunk, az maga az élet. Egyszerűen: az akták ennyit tudnak. Vajon mit keres a falusi diszkóban egy kétgyerekes családapa. éjjel fél tizenkettőkor, a felesége nélkül ? Nagy képzelőerő nem szükségeltetik hozzá, hogy kitaláljuk: itt remél gyógyírt családi bajaira. Természetesen a végkifejletnek előzményei vannak. Adva van tehát egy egymást forrón szerető fiatal pár, mely lakás híján a feleség szüleihez költözik. Hét hónap múlva megszületik az első gyerek, s az akták egy igazi szép. modem házasságról tudósítanak. Menne minden rendben ... Csak a férj egyre nehezebben viseli, hogy a feleség mindenben a szülei tanácsát követi, az anyós egyre gyakrabban hangoztatja, minek annyit kirándulni, utazgatni... A férj napról napra kevésbé tűri anyósa tisztaságmániáját dirigálását, az anyós egyre kevésbé érti, mire való a barkácsolás, az ő férje sohasem barkácsolt, inkább fóliáznának, abból jön a pénz... Három év múlva nagy nehezen lakáshoz jutnak, s jó időre elülnek a perpatvarok, családi viharok. Fél év múlva megszületik a második gyerek, akire — míg az anyuka dolgozik — az anyós vigyáz. Egy idő múlva a férj kezd kimaradozni, nem alszik otthon, s egy este közli feleségével: talált egy másik lányt, aki lelkileg megérti, s felüdülést jelent az ágyban is. A hatást fölösleges részletezni; sírás, az anyós jóslatainak sűrű fölemlegetóse, zsarolás a két gyerekkel. A férfi nagy lelkitusa után megígéri, szakít, már csak a gyerekek miatt is. és szavát meg is tartja — három hónapig. Fél év után ismét leülnek beszélgetni, a férj elmondja: fölújította ismeretségét, elege van a házasságából! Különben is: a felesége sose értette meg, a szülei mindig fontosabbak voltak neki, és beadja a keresetet. Az asszony semmiképp nem hajlandó válni. mindenért a „másikat" okolja, közbenjár a munkahelyükön, hogy a lányt helyezzék el a férj közeléből stb. Mivel a férj apai minőségben továbbra is nagyon szereti két gyermekét, fizetésének egy részét önként hazaadja, a feleség mos, főz rá még mindig, a bíróság úgy látja, van még mód a családi és érzelmi kapcsolat fölújítósára — s nem bont! A másodfokú bíróság szintén elutasítja a keresetet, arra való hivatkozással: van még esély a két ember együtt tartására! Eltelik egy év, férj, feleség közös lakásban élnek, de szinte különváltam A férj továbbra is azt tartja, hogy eddig is tudta, mi volt rossz a házasságában, csak nem volt hova kilépnie. Működik benne a „csakazértis" érzése, hiszi, joga van válni. Minden szabadidejét lányismerösével tölti, aki gyereket vár. A férj ezért újra kíván házasodni, ismét a bírósághoz fordul. A feleség közben kijelenti, tovább már nem ragaszkodik a párjához, csalódott benne. Az elsőfokú bíróság megállapítja, hogy a házasság sem biológiai, sem gazdasági, sem nevelési funkcióját nem teljesíti — ezért a köteléket fölbontja. A férj átköltözik jövendőbelije szüleihez... KRASCSENITS GÉZA FELVÉTELE A másik akta egy meglepő beadvánnyal zárul, ahol is a férj közli a tisztelt bírósággal: nem kiván válni, a keresetét visszavonja. Hogy miért a meglepődés? A változatosság kedvéért itt csak egy gyerek van, s a házasság hat évvel ezelőtt köttetett. A férf jól kereső szakmunkás, aki munkája folytán sokat van távol otthonától. Az aszszonyka víg kedélyű teremtés, egyenesen az iskolapadból csöppent a házasságba. Munkába nem jár, ötéves fiát neveli és szerető gondoskodással óvja a családi fészek melegét. Otthonról a gyerek miatt nehezen mozdulhat ki, ezért jó viszonyba kerül szomszédasszonyával, s a házukban lakó többi kismamával — együtt járnak bevásárolni, összeülnek cigarettázni, kávézgatni —, nem savanyádnak be a lakótelepi bezártság ellenére sem. A férj egy késő őszi délután „in flagranti" kapja a feleségét a szomszéddal. A meglepetéstől szólni sem tudó szomszédot kitaszigálja, feleségét megveri, megfenyegeti, majd két hét múlva beadja a válókeresetet! A bíróságnak — a jól bevált sablonok szerint — nem marad más választása, mint kivizsgálni az előzményeket, melyek a kapcsolat megromlásához vezettek. A férj beadványában kijelenti, feleségét meggyűlölte, képtelenségnek érzi a házassági kötelék további fönntartását. Felesége nem mosott, főzött rá rendesen, főként az utóbbi időben; naphosszat a szomszédaszszonyoknál ücsörgött, cigarettáztak, kávéztak, érzése szerint férfiak is megfordultak a társaságukban. Hiába sietett haza esténként — nem várta gőzölgő étel, szerető feleség; az asszonykát rendszerint valamelyik szomszédból kellett „előhúznia", cigaretta és „itóka” mellől. A gyerekkel nem foglalkozott, dolgozni nem akart, ellene volt annak is, hcígy másik gyereket vállaljanak. A férj úgy véli, viszonya a szomszéddal már hosszabb ideje tart, ezért nem tartja helyesnek, hogy gyerekük az anya gondozásában maradjon. A felelőtlen életvitel, kapcsolatok miatt. A feleség vallomása szerint a férj nem értette meg őt, durva, agresszív volt, rendszeresen verte, nem gyengéd, nem figyelmes, sem a leikével, sem a testével nem foglalkozott méltányosan. Mindenáron arra törekedett, hogy kapcsolatát a gyerekkel megrontsa, tettlegességeit a gyerek előtt követte el; személyét, érzéseit rendszeresen bemocskolta a gyerek jelenlétében. Ami pedig a szomszéddal való viszonyát illeti: nem kérem, nem csábított el ö egy tisztességes családapát, csak belészeretett. Helyesebben: egymásba szerettek, enyhet találtak egymás karjaiban. A szomszédasszonyról pedig még el szeretné mondani, nemegyszer lebecsülően nyilatkozott férje férfiúi képességeiről, emberi tulajdonságairól, élhetetlenségéről. A válóper tehát megindult! A férj, a feleség is válni akart, teregette szorgalmasan a szennyest mindkettő. A feleség kijelenti: férje érintését, közelségét sem teste, sem lelke nem kívánja: a férj is hasonló szellemben nyilatkozik. A kis kaland közben viharos szerelemmé duzzad — s akkor jön meglepetés: a férj visszavonja a keresetet! A bíróság többet nem tud s ezek szerint a házaspár együtt maradt. Ellenben a szomszédasszonyt nemsokára elválasztották. NAGYVENDÉGI ÉVA nő 10
