Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-10 / 20. szám
KUCKÓ E heti oldalunkat teljes egészében a ti saját munkáitok töltik meg. A verseket és a meséket a Stúrovói alapiskola lapjából, a Nyitnikókböi vettük, amelyet az iskola pionírcsapatának irodalmi köre jelentett meg évente kétszer. Ebben az iskolai évben a mindig érdekes kiadványuknak már nyolcadik évfolyama indult. Természetesen továbbra is várjuk, hogy munkáitokkal jelentkezzetek rovatunknál! így indulunk iskolába Reggel zajos sok lakóház: lépcsöjárás, ajtózárás. Elindul egy csapat gyerek, egytől egyig mind csicsereg. Mint egy zajos madársereg, hagyják el a lakóhelyet. KOVÁCS BERNADETT, 5. c Mese a kis falevélről Beköszöntött az ősz. A falevelek megsárgultak, majd lehullottak a földre. Minden levél lehullott már a körtefáról, csak egy icike-picike piros falevél nem bírt lepottyanni. Sírt is eleget ezért. Hogyne sírt volna, hisz minden testvérkéje már a száraz füvön pihent, és onnan integetett feléje. Ezért az árva falevél így siránkozott: — Szél, szellőcske! Röpíts le engem is a földre! De a szél rá se nézett, rohant vadul tovább. Már lehullott az első hó is, a falevél még mindig a fán volt. Ám egy délelőtt egy kedves kis hópehely szállt rá, s vidám csevegésbe kezdtek. Aztán még egy s még egy hópelyhecske telepedett meg rajta. Estig játszadoztak és beszélgettek. Végül aludni tértek. A kis falevél boldogan hunyta le a szemét, mert tudta, hogy másnap ismét lesznek játszótársai. Nem is bánta már, hogy nem hullott le a fáról. DORNA MÓNIKA, 6. e Bálint szolga szerencséje Az egyszeri királynak volt hetvenhét szolgája. Az egyiket közülük Bálintnak hívták. Az említett szolga naponta kijárt az erdőbe fát vágni. Egyik nap a következő beszélgetésre lett figyelmes: — Te is hallottad, medve koma, hogy a király kopasz? — kérdi a varjú. — Ugyan már, barátom, hiszen olyan bozontos fejet ritkán látni — dörmögi a medve. — Hiszen az paróka, erre nem is gondoltál? — okoskodik a varjú. — Tényleg! Hiszek neked — mondta meggyőzően a medve, s már búcsúztak is egymástól. Bálint ekkor előbújt rejtekhelyéről, s hazaindult. Hazaérve hallja ám, hogy a király kihirdette, csak annak adja szépséges lányát, valamint fele királyságát, aki olyat tud mondani, ami igaz, de ezidáig senki sem tudott róla. A szolga másnap jelentkezett a királynál. A varjú és a medve beszélgetése alapján előadta mondanivalóját. A király először szabadkozott, de amint tanácstalansága jeléül megvakarta a fejét, nyomban leesett bozontos parókája. így az igazság kiderült, és kénytelen volt ígéretét beváltani. Bálint szolgából így lett király és vőlegény. A szépséges királylánnyal tán még ma is uralkodnak, ha meg nem haltak. VAVRECKY KORNÉLIA, 6. a Különös kívánság Hol volt, hol nem volt, élt egyszer a nagy erdőben egy harkály, aki nem volt elégedett a tollazatával. Olyan tollakat szeretett volna magának, mint amilyen a pávának van. Ezért el is repült az erdő tündéréhez, és ott addig könyörgött, míg az furcsa kívánságát nem teljesítette. Büszkén repült haza, s otthon mindenkinek csak a tolláit mutogatta. Azonban senki sem csodálta meg szépségét, mindenki kinevette: — Olyan vagy, mint egy madárijesztő! — mondogatták társai. — Harkályalak, pávatoll, mi vagy te igazán? — kérdezgették tőle. — Harkály nem vagy, az biztos, így hát menj el tőlünk! Mit tehetett a harkály, elrepült a pávákhoz, de azok is elzavarták őt. — Takarodj innen, hisz te nem vagy páva! E szavak hallatára igen elszomorodott a harkály, hiszen nem ilyen fogadtatásra számított. Szégyenkezve repült vissza a tündérhez és kérlelni kezdte: — Édes, jó erdei tündér, szépen kérlek, add vissza a régi tollaimat, nem akarok soha többé pávatollakat! — A jóságos tündér megsajnálta, mivel látta, hogy a harkály mélységesen megbánta tettét. Visszaadta neki régi harkálytollait. Most volt csak igazán boldog a harkály. Vígan repült fáról fára, s közben egyre csak ezt hajtogatta: — Buta voltam és oktondi, de megjött az eszem, harkály vagyok, pávatoll hát felesleges nekem! FÓTI ANGELIKA, 7. d Jancsika — Jancsika, Jancsika, mit fogtál, hogy a tóparton voltál? — Fogtam szép nagy halakat, s eltörtem a botomat. POKORNY LÍVIA, 3. a A Kuckó GALÉRIÁJÁban most a komáromi (Komámo) művészeti iskola tanulóinak munkái láthatók. ESZTERGÁS TIBOR SZABÓ ZOLTÁN MOHOS CSILLA nő 16
