Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-10 / 20. szám
Nehéz öröm A szülő számára a legnagyobb fájdalom, tragédia, ha gyermeke nem egészségesen jön a világra. S akkor különösen az, ha a testi fogyatékosság szellemi, értelmi fogyatékossággal párosul. Ezek a gyerekek nem sajnálkozást, elsősorban segítséget igényelnek környezetüktől. Mert élni kell, betegen is, az egészségesek között. Bratislavában működik Szlovákia egyetlen olyan iskolája, amelyben a (súlyos) szemkárosodásban szenvedő és gyengén látó gyerekek oktatása folyik. A Gyengén Látók Alapiskolája olyan, mint akármelyik más, normális alapiskola. Ugyanakkor itt van elhelyezve a Gyengén Látók Kisegítő Iskolája is, amelyben az értelmi fogvatékos gyengén látó gyerekek tanulnak. Itt folytat küzdelmet már tizenöt éve minden egyes gyerekért külön-külön nagy szeretettel és türelemmel Kirschhofer Bernadette gyógypedagógus. — Hogyan választotta ezt a hivatást? — Talán már az iskolában kezdődött. Mindig is éreztem, hogy tudnék segíteni másokon. A gyengébb tanulóknak sokszor elmagyaráztam az anyagot, és láttam, hogy sikerrel. A biológiát nagyon szerettem. 1968-ban érettségiztem a bratislavai magyar tanítási nyelvű középiskolában. Egy véletlen folytán hallottam arról, hogy a Komensky Egyetem Bölcsészkarán az előző évben indították el a gyógypedagógusi képzést. Ez addig eléggé elhanyagolt terület volt. A mi évfolyamunkban végül is hárman végeztünk tyflopédiát — vagyis a látáskárosultak oktatására specializálódtunk. Az egyetem befejezése után rögtön idekerültem. Két évig csak az iskolában beszéltem, otthon nem voltam képes, annyira kimerített a munka. Később a tapasztalat, a gyakorlat folytán belejöttem, s azt hiszem, alaposabb munkát tudtam már végezni. Idén az összevont negyedik-ötödik osztályt tanítom, hat tanítványom van. Mind a hat más, mintha hat osztály lenne. A legsúlyosabban károsodott gyerekektől kezdve egészen az akár véletlenül idekerült gyerekekig. Tizennégy évig a legkisebbekkel foglalkoztam. Nagyon felelősségteljes, nehéz feladat volt. Minden gyereket meg kellett figyelnem, tényleg idevaló-e, ha nem, akkor hová, ha igen, lépést tud-e tartani a többivel, ha nem, miért. Ha kombinált a defektus, mert a legtöbb gyereknek négy-öt betegsége is van, melyik az elsődleges, mi miatt nem tud haladni. — A gyengén látók alapiskolája és kisegítő iskolája bentlakásos intézmény, 147 gyerek tanul itt összesen Szlovákia minden tájáról. Hogyan kerülnek ide ezek a látáskárosult gyerekek ? — Ha a gyermeknél kiskorban felfedeznek valamilyen szemhibát, a szemorvos egy ajánlást ír, amellyel el kell menni a nemzeti bizottság oktatásügyi osztályára. Ott egy gyermekorvosból, pszichológusból, gyógypedagógusból és szakorvosból álló bizottság megvizsgálja a gyermeket, és eldönti, milyen fajta iskolába járhat. A látásélességi vizsgálatnál van egy bizonyos határ, egy minimum és egy maximum érték. Ha a vizsgálat eredménye ebbe a keretbe belefér, akkor a gyengén látókhoz osztják be. Pedig nem elegendő csak ezt a egy szempontot figyelembe venni a gyerekek besorolásánál. Van egy meghatározás, amely szerint gyengén látó az, aki optikai korrekciós segédeszközzel sem képes a normál iskola tanterve szerint tanulni. Az lenne a kívánatos, ha mind a két szempontot figyelembe vennék, hiszen mindkettő fontos. A gyerekek többségének veleszületett károsodása van, különféle agykárosodások, fertőző betegségek következményeiként lép fel a látás-, mozgás- vagy más hiba. Vannak olyan esetek is, amikor a nagyon rossz otthoni körülmények miatt kerülnek ide a gyerekek. Úgy tűnik, hogy fogyatékosak, pedig csak elhanyagoltak. Volt egy kisgyerekünk, olyan volt, mint egy kis állat, mindent megrágott, megevett, harapott, artikulálatlan hangokat hallatott. Két évig volt nálam, a nevelőnővel együtt sikerült sok-sok egyéni foglalkozással olyan szintre hozni, hogy átkerülhetett a normál osztályba. — Mi az oktatás célja, mit lehet elérni, mire lehet és kell megtanítani az értelmi fogyatékos gyengén látó gyerekeket? — A tanterv, amely szerint haladunk, a kisegítő iskolák részére kiadott tanterv kissé átdolgozott változata. A gyerekeknek el kell sajátítaniuk az Írást, olvasást, s mindazt, ami a gyakorlati életben kell, hogy úgy-ahogy meg tudjanak állni majd a saját lábukon. Ez a cél. De ezt nagyon nehéz elérni, ehhez segítség kell. Még azoknak is, akik logikusan tudnak gondolkodni, vagy beszédkészségük, szókincsük, csak a látásuk gyenge. Mindegyik gyerekből a maximumot kell kihozni. Hogy el tudják olvasni az utcatáblákat, tudjanak vásárolni, közlekedni, pénzzel bánni. Ha pedig valamivel maguk nem boldogulnak, tudják, kihez és milyen formában forduljanak segítségért. Persze az már más kérdés, hogy akinek a segítségét kérik, tényleg segít-e nekik. Ezek a gyerekek nagyon sokat szenvednek. Az iskolát elvégezve legtöbbjük a kefegyárba kerül, vagy kosárfonó lesz, a nagyon ügyesek esetleg könyvkötök. A legeslegjobbak, de ezek már határesetek, továbbtanulnak. Most volt két kislányunk, aki az egészségügyben készül elhelyezkedni. A kevésbé károsultak általában azért beilleszkednek a normális életbe, a súlyos fogyatékosok azonban otthon maradnak a családban. — A gyengén látók alap- és kisegítő iskolája speciális oktatási intézmény. Kapnak elég segítséget, támogatást munkájukhoz? — Rengeteg ki nem mondott sérelem él bennünk. Nálunk valóban speciális módszerek kellenek az oktatáshoz, de a sok előírás, irányelv szinte megakadályozza ezt. Hivatalosan a középiskolák kategóriájába tartozunk a nemzeti bizottságon, vagyis egy nem ránk méretezett skatulyába vagyunk beleszorítva. Ezért fordulhatott aztán elő, hogy amikor minden iskola megkapta a segédeszközöket, mi kimaradtunk, mert nem vagyunk az alapiskolák listáján, viszont a középiskolákét meg nem küldhetik. Szűk az igazgatónk jogköre, pedig sok mindent nekünk kellene megváltoztatnunk, hisz mi ismerjük legjobban a helyzetet. Vagy egy másik apróságnak tűnő példa. Az illetékes szervek évekig tekintetbe vették, hogy tanítványaink a szünidők előtt, ill. után egy-egy napot kapjanak az utazásra. Ez néhány éve megszűnt. így gyerekeink a szüleikkel kénytelenek állva utazni 4—5 órát is a zsúfolt vonatokon, autóbuszokon, ami még egy egészséges embernek is megterhelő. Aztán az utazások után jönnek a betegségek .. . — Szó esett már arról, hogy egész Szlovákiából érkeznek ide gyerekek. Bizonyára vannak köztük magyar nemzetiségűek is. — Tényleg igy van. Aránylag sok gyerekünk van a Csallóközből. Ez is nagy gondot jelent. Egy hatéves gyerek számára mindenképpen nagy megrázkódtatás, ha kiszakítják őt a megszokott otthoni környezetből. A többinek is szenvedés ez, de a magyar gyerekeknek duplán az, hiszen anyanyelvűktől idegen környezetbe kerülnek. Megtörtént, hogy egy kisfiút éppen a nyelvi nehézségek miatt elhamarkodottan osztottak be a kisegítő iskolába. Az igazgatóság és a tantestület egyébként ebből a szempontból is megértő, türelmes, segít ezeknek a gyerekeknek. — Minek örül a gyógypedagógus a munkája során? Mikor érzi úgy, hogy nem hiábavaló az igyekezete? Kirschhofer Bernadette gyógypedagógus tanítványaival — A mi munkánk reggeltől estig állandóan folyik, ezt egyedül nem is lehet végezni, csak együttműködve a többi pedagógussal, nevelővel. Csak megszállottan és szeretettel végezhető, mert sok áldozatot követel — erőt, kedvet, egészséget. A lényeg az, hogy meg kell tanulnunk együtt élni minden emberrel. Nem mindenki egyformán szép, egészséges, ügyes, jókedvű. Engem otthon megtanítottak arra, hogy a másik embert olyannak fogadjam el, amilyen. Kiskorom óta ismertem testi és szellemi fogyatékos embereket, így nem rettentett el a feladat nehézsége. Annál nagyobb az öröm, ha mutatkozik valami eredmény. Akármilyen kevés is az, amire megtanítom, mégis több, mint volt. És ez jó érzés, hogy mégsem értelmetlen a munkám. Hogy boldogabbá tehetem ezeket a gyerekeket, segíthetek nekik, átadhatok nekik valamit magamból. Óriási eredmény az, amikor két év alatt eljutnak odáig, hogy önállóan mondatokat alkotnak, elmesélnek valamit, elintéznek egy feladatot. Ilyenkor ők is örülnek. Mert bizony fölfogják a különbséget, ami köztük és a többi gyerek között van. De különben is könnyen elveszítik a lábuk alól a talajt. Ezért kell rögtön az elején figyelni rájuk, nem a kényelmesebb megoldást választani. Le kell győzni az ellenkezésüket, meg kell őket győzni, hogy többre képesek, hogy érdemes, és kigyúrni belőlük mindent. A gyerekek szeretnek, mondogatják: „maga az anyukánk". Egyikük egy csúnyácska, aszott almát hozott nekem nagy örömmel. Elfogadtam. Erre is meg kell őket tanítani. Hogy tudjanak örömet szerezni másoknak. Néha elviszem őket hozzám. Uzsonnázunk, lemezt hallgatunk. Nagyon közvetlenek. Mikor itt vannak, ülnek megilletödötten, utána meg fél évig emlegetik, mit láttak, milyen szép volt. És kérdezgetik, mikor jöhetnek megint. BERTHA ÉVA KÖNOZSI ISTVÁN FELVÉTELE nő 17
