Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-26 / 18. szám

ni, mert különben holnap melléfoghatok." Ez az ismerősöm — sebész. Megszoktuk, hogy csak a munkát ismeijük el társadalmilag fontosnak, a pihenést nem. Baj. ha mondjuk egy munkáskollektíva — ráadásul egy bonyolult termelési folyamatban részt vevő munkáskollektíva, ahol a technoló­giától való eltérés több száz, rosszabb esetben több ezer ember életét kockáztatja — vezetője is ezt az álláspontot vallja magáénak. A biológiai megszokás törvénye folytán a mai ember még mindig törekszik fizikai erejé­nek visszaállítására, bár már nem használja erejét olyan mértékben, amilyenben újrater­meli. Nyugalom és bőséges étkezés — ezek a fizikai erő növelésének eszközei. Az ilyen pihenés csak a tudományos-technikai forrada­lom korszakáig volt szükséges, mivel a fo termelőerőt akkor a fizikai, az izomerő képvi­selte. Ma — az UNESCO munkatársainak számításai szerint — 100-szor kevesebb fizikai erőt fordítunk munkára, mint 100 évvel eze­lőtt Ma már a munkában és a háztartásban is főképp az idegeink energiáját hasznosítjuk. Viszont ennek az energiának a visszaállításá­hoz nem nyugalomra, hanem mozgásra van szükségünk. Az erőnket alapjaiban másra fordítjuk, a pihenés viszont még mindig alvásból és evés­ből áll. Miért? Minden embernek drága a nyugalom. A mozgás mindig a munkával volt összefüggésben, a nyugalmat viszont ki kell harcolni, ugyanolyan érték volt, mint a meg­szerzett élelem. Ezl az újratermelési ösztönl nagyon nehéz leküzdeni. A biológiai fejlődés nem tudja utolérni a szociális forradalmat. A biológiai és egyben társadalmi lény — az ember — kritikus helyzetbe kerüft. És most az erő újratermelésének szempont­jából nézzünk meg közelebbről egyet a több mint 3 000 Moszkva környéki, pihenésre szol­gáló létesítmény közül, amelyek — megjegy­zem — egyszerre majdnem egymillió vendéget fogadnak. Választásunk a moszkvai metró dolgozóinak nem túl nagy, összesen 125 személyes, viszony­lag szerény sport- és egészségügyi létesítmé­nyére esett. Éppen azért, mert ez áll legköze­lebb az ideálishoz. Az emberi erő újratermelé­sének itt alkalmazott rendszerében tükröződik a legjobban az erőkifejtés jellege. őszintén bevalljuk, hogy a metrósok pihe­nőrendszere nem a tudósok különleges kutatá­sainak és javaslatainak, hanem egy gyakorlati szakember többéves tapasztalatainak az ered­ménye. Történt hogy csaknem 20 évvel ezelőtt az ikasai víztároló partján, az erdőben találha­tó — akkor még sátrakból álló — telep igazgatójává a korábban metrókocsi-vezető­ként dolgozó Vlagyimir Szoloncovot, a Szovjet­unió sportmesterét nevezték ki, mivel szívbe­tegsége miau nem dolgozhatott tovább metró­vezetőként. és abba kellett hagynia az aktív sportolást is. Az igazgató életének ez a három momentuma — szerelőlakatosból lett metró­vezető. aktív sportoló, majd jött a betegség — jelentette számára azt a tapasztalatot, amely nélkül nem tudta volna kialakítani a metrósok majdnem optimális pihenőrendszerét. Megállapították, hogy a napirend hirtelen megváltoztatása, a hirtelen átmenet az inten­zív munkából a „semmit néni csinálok" típusú pihenésbe, stresszhatású, és tragédiához (rek­reációs infarktus) is vezethet. A pihenésből az intenzív munkába való hirtelen átmenet ugyancsak nem ajánlott (postrekreációs in­farktus). Feltétlenül szükség van ana, hogy fokozatosan térjünk át a pihenésre vagy éppen a munkára. Mindezt figyelembe veszik a metrósok „fa­CSALÁDI KÖR Pihenni vagy elfáradni A metróban történt, a reggeli csúcsfor­galom idején. A szerelvény átrobo­gott a végállomáson, és bevágtatott a zárt végű alagútba. A védő homokdombot elsöpörve belecsapódott a falba. Az ütközés olyan nagy erejű volt. hogy a 15 méteres vagont öt méter­re zsugorította. Ez az eset amely 12 éve történt Londonban, a pszichofíziológusok különleges kutatásainak témájává vált. Az eset leírását a neves szovjet mérnök-pszichológus, V. Lebegyev monográ­fiájában olvashatjuk, aki olyan súlyos közleke­dési baleseteket vizsgált amelyeket emberi hiba okozott. Sok tényből szűrték ki a vasúti balesetek egyik fő okát Száz esetből hatvan­ban ez az ok a figyelem, az éberség hirtelen csökkenése volL Két esetben az éberség teljes elvesztése, elalvás miatt A mozdonyvezetők nem az állomásokon, a pihenőn alszanak el, hanem menet közben, még nagy sebesség mellett is. mivel az idegrendszer nem viseli el a monotóniát, a kerekek ritmikus csattogását, a szem előtt ugráló, végtelenbe nyúló telefon­drótokat és az állandóan csillámló sínpárokat. — Az egyhangúság — ahogy a neves fizioió­­gus, I. Pavlov megállapította — az idegi folya­matok lelassulásához vezet. A szovjet tudósok nagy szerepet játszanak a pihenés elméletének kidolgozásában. Ez annak a tevékenységnek a tudománya, amely újratermeli az ember élet­erejét a társadalom termelőerejének legfonto­sabb részét. íme nagyon röviden e teória fő tézisei. Az erőkifejtés (a munka) és az erő újrater­melése a (pihenés) nagyon szoros kapcsolat­ban van egymással. Erőgyűjtés nélkül nincs erőkifejtés, és azt hogy milyen az erőkifejtés, meghatározza az. hogy milyen volt az erőgyűj­tés. Ha a pihenés jellege hosszabb ideig nem felel meg a munka jellegének, ez az emberi szervezet alkalmazkodó- és védekezőképessé­gének a romlásához vezet. A civilizáció fejlő­désének mai szakaszát ennek a pihenés-mun­ka kölcsönhatásnak a teljes megbomlása jel­lemzi. A magánéletben az ember semmi más­hoz nem viszonyul annyira könnyelműen, mint a saját pihenéséhez. Csak egyetlen em­bert ismerek, aki azt mondja: „Megyek pihen­lujában” amely 60 két- vagy négyszemélyes faházból áll. ezek 7 hektárnyi erdőben vannak szétszórva. Mindegyik faházhoz külön ösvény vezeL A hagyományos üdülőkben a személyi­ség, az egyéniség figyelmen kívül hagyása kényelmetlen érzést vált ki. Ezt az érzést még drága bútorokkal, szőnyegekkeL kristálycsillá­rokkal. a terített asztalok kikeményített szalvé­táival sem lehet eloszlatni. A metrósok bázisán nyoma sincs annak a gyakran nem is tudatosu­ló stressznek, aminek oka. hogy „illendően kell viselkedni". Itt senki nem mondja, hogy az étterembe tilos sortban bemenni, viszont megvan minden lehetőség a mozgással teli. aktív pihenésre: tenisz-, kosár- és röplabdapá­lyák, kondicionálóterem, csónakkikötő, ször­fök, sétahajók, céllövölde, „kocogóösvény”, tornaterem (1 200 négyzetméter), diszkó, sza­una és természetesen mozi. billiárd-. sakkte­rem. más termek, ahol „csendes” játékokat lehet játszani, ha rossz az idő. A fő terep természetesen az erdő és a víz. Gomba, gyü­mölcsök. horgászat... Van ennek a bázisnak még egy megkülön­böztető jegye: gyakorlatilag ingyenes, ugyanis az a 30 kopejka, amit a kétágyas, és az az 50, amit a családi, négyágyas faházért kell fizetni egy napra, még a fenntartási költségek tizedré­­szét sem teszi ki. nem beszélve az építkezésre fordított pénzről. Napjainkban, amikor az ön­­fenntartás és az önfinanszírozás elve mind nagyobb teret kap a gazdasági szervezet min­den rétegében, ez anakronizmusnak tűnhet. Valójában pedig ez az ingyenesség gazdasági szempontból egyike a leggazdaságosabb, a legtakarékosabb megoldásoknak. Ahhoz, hogy megértsük, miért van ez így. még egy szót kell szólnunk a metró dolgozó­inak munkafeltételeiről. Azokhoz a nehézsé­gekhez. amelyek a sebességből, a másodperc­nyi pontossággal előírt menetrendből adód­nak, még hozzájárul a bezártság érzése is. Ráadásul sok itt dolgozónak az életvitele „fej­re van állítva”. Hiszen a metrónál üzemzárás után. éjjel is bőven akad tennivaló. A moszkvai metró vezetője. Jevgenyij Dub­­csenko és a pihenőbázis igazgatója, Vlagyimir- Szoloncov ezzel tökéletesen tisztában van, és ezért a kollektív szerződésnek a dolgozók pihenésére vonatkozó pontja náluk nem for­mális kötelezettség, hanem tudatos, évről évre rendszeresen végrehajtott követelmény. Utóirat. Külön szeretném hozzátenni, hogy ezen a bázison nem üvöltenek a hangosbeszé­lők — mint a többi ilyen létesítményben —, amelyek rádión adnak hírt minden rendez­vényről. eseményről, és amelyek elkergetik a környékről a madarakat. A bázis egész területe tele van kővel kirakott ösvényekkel és öntöző­berendezésekkel. amelyek megvédik a talajt a kiszáradástól. Az erdő. amelyben a metrósok laknak, nem pusztul, mint a szomszédban, nem sorvad, hanem teljes életet él, mindig megörvendezteti a vendégeket a buja aljnö­vényzettel, amely nélkül egyszerűen elpusztul­na. Pihennek az emberek, pihen a természet. V. KRIVOSEJEV nő io

Next

/
Oldalképek
Tartalom