Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-19 / 17. szám
Félfogadás otthon is Egy hely, ahol az íróasztal mögött ülve fiatal vagy idős, kedves vagy mogorva személy, általában nő hallgatja érdeklődve vagy unottan kérésünket, panaszunkat, bejelentésünket, hogy aztán néhány perc (vagy hónap) alatt elintézze, amit kértünk. Ugye, mindegyikünknek ismerős hely a HIVATAL? Valamennyien megfordultunk már itt, de általában egyikünk sem szívesen. Mert a kivételeket leszámítva nem túl jók a tapasztalataink. Az ügyintézés általában hosszadalmas, az ügyintéző, a hivatalnok és a felek közti viszony személytelen, s így függőségünk is nyilvánvalóbb. Van persze kivétel is, ahol a hivatalnok szinte minden ügyfelét személyesen ismeri, s kedvesen, megértőén, emberien kezeli, az ügyeket. Akinek az ügyfél nem aktabeli adat, hanem ember, aki segítségre szorul. Ilyen nagybetűs HIVATALNOK Szabó Erzsébet, a Muzslai (Muzla) Helyi Nemzeti Bizottság dolgozója. — Ezerkilencszázötvenhatban tizenhat évesen jöttem ide, a helyi nemzeti bizottságra dolgozni. Én voltam a járásban a legfiatalabb hnb-dolgozó. Azóta szinte megszakítás nélkül itt dolgozom. Könnyíti a munkám, hogy majdnem mindenkit ismerek már a faluban és,a hozzánk tartozó három majorban, Kismuzslán, Szentgyörgyhalmán és Csenkén. £z összesen mintegy kétezer-ötszáz személy. Nem nehéz ismernem őket, hiszen mindig is itt laktam a faluban, tehát az idősebbeket és a kortársaimat gyerekkoromtól ismerem. A fiatalokat meg én írtam be az anyakönyvbe. Mert én vagyok az anyakönyvvezető is. Szinte mindenkinek volt, vagy van valamilyen ügye, amit nekem kell elintéznem. Hozzám tartoznak a nyugdíjak, a szociális juttatások, az özvegyi járulékok, a hagyatéki és építkezési ügyek. Én állítom ki a születési és a halotti bizonyítványokat, házasságleveleket, különböző igazolásokat Nálunk nincs kijelölt félfogadási idő, munkaidőben mindennap felkereshetnek. Itt, ahol mindenki mindenkit ismer, nem lehet azt megcsinálni, hogy valakit elküldjünk azzal, jöjjön máskor. Szombatonként esküvő, névadó azon is részt kell vennem. De meghallgatok mindenkit akkor is, ha nincs ideje eljönni, és este otthon keres fel a kérésével. A legtöbb problémát a cigány lakosság jelenti. A faluban és a majorokban 135 cigány lakosunk van. Ez a szám szinte napról napra növekszik, és épp ez számos probléma forrása. Majdnem mindig van egy-két gyerek, akit — mivel a szülei nem gondozzák rendesen — állami gondozásba kell helyeznünk. Gyakran kell hozzájuk kijárni, beszélni velük, meggyőzni, hogy dolgozzanak rendesen, küldjék iskolába a gyerekeket. Ez nagyon nehéz munka, mert egyszerűen nincs eszköz, amivel rá tudnánk őket kényszeríteni a rendszeres iskolába járásra. A pénzbüntetést a gyerekek is megsínylik, ezért nem szívesen alkalmazzuk. A cigánykérdésben a legnagyobb eredménynek azt tekintjük, hogy az óvodába már három cigánygyerek is jár. Nemcsak hivatali munkáját végzi naponta, hanem részt vesz a falu életében is. A polgári ügyek testületének 1965-től, a megalakulástól tagja, képviselővé először 1960-ban választották, ugyanebben az évben lett tagja a kommunista pártnak. Több mint huszonöt éve elnöke a Szlovák Nőszövetség helyi szervezetének. Áldozatkész munkájáért több kitüntetést, emlékérmet kapott. 1986-tól a hnb tanácsának tagja. — Kérdezték már mások is, hogyan van időm ennyi mindenre. Ezek a tisztségek, a tömegszervezetekben végzett munka összefügg, néha már szét sem tudom választani, melyik munkát milyen minőségben végzem. Már fiatal korom óta szerettem mindenhol ott lenni, részt venni, segíteni, ahol lehet. Tagja voltam az ifjúsági szervezetnek, verset mondtam, színdarabot játszottam. Tizenhárom évig vezettem a falu menyecskekórusát, több sikeres fellépésünk volt kerületi, sőt országos versenyeken is, nem beszéNe a faluban rendezett kulturális estekről. A férjem nem tiltotta, bár néha már megelégelte, hogy esténként gyakran nem voltam otthon, de ha legközelebb nem akartam próbára menni, ő maga küldött Amikor négy évvel ezelőtt a munkahelyén infarktust kapott, és meghalt, kicsit megroppantam, nem volt kedvem a kórushoz sem, ezért aztán az fel is oszlott Sajnálom, mert jó társaság volt, de nem hiszem, hogy lesz még erőm újraszervezni. Sok mindenen mentem keresztül az utóbbi években. A férjem halála után már csak Tibor fiam maradt a háznál. Ágnes, a lányom, akkor már férjnél volt. Nem lakott velünk, saját házunk van a faluban. Nagyon fájt az egyedüllét, de a fiam enyhítette, ahogy tudta. Nagyon szófogadó, jó gyerek volt. Nem akartam egyedül maradni, hát kérvényeztem, hogy halasszák el a sorkatonai szolgálatát. Aztán nem sokkal ezután egy telefonhívásban értesítettek, hogy elütötte őt egy autó. Már csak haNa láttam. Akkor azt hittem, megörülök, nem bírom tovább. Azt hiszem, épp a közösségi munka segített talpraállni. Az, hogy az emberek jól ismertek, tudták, hozzám fordulhatnak, a kérésükkel, ha tudok, segítek. Nem fordíthattam hátat nekik a saját bánatom miatt. Úgy érzem, bíznak bennem s ezt a bizalmat nem szabad eljátszani. Sokan mondják, hogy a cigányokkal nem lehet beszélni, durvák, vulgárisak. Velem ők nem beszélnek csúnyán. Tudják, hogy ha valami bajuk van, csak hozzám jöhetnek, és ha tudok, segítek. Úgy érzem, megbecsülnek, szükség van a munkámra. A másik, ami segített talpraállni az, hogy a lányom „nekem adta" a nagyobbik unokámat, Anitát Én nevelem, nálam lakik, hordom az óvodába. Most ő a legfontosabb az életemben. Hét végén általában autóval kijárunk a Duna-partra, a környékre. Ilyenkor szoktam elmenni a majorokba is, meglátogatom a problémás családokat A kicsi már szinte magától tudja, melyik házban kit kell meglátogatni. Mikor nagyon fáradt vagyok, mondogatom, hogy elmegyek más munkakörbe, olyan helyre, ahol mindennap ugyanazt a munkát kell végezni, de persze tudják, hogy nem gondolom komolyan. Ebben a munkában épp az az érdekes, hogy az ember soha nem tudja előre, másnap milyen ügyben keresik. Mindenkinek válaszolni kell, senkit nem küldhetek el. Ezért ismerni kell a munkámra vonatkozó új rendeleteket, szabályokat is. Néha így is előfordul, hogy nem tudok valamire azonnal válaszolni, rögtön intézkedni. Ez azért is van, mert gyakran keresnek olyan ügyben, ami nem tartozik a hatáskörömbe. Ilyenkor telefonálok a járásra. aztán vagy intézkedem, vagy megmondom, hová. melyik hivatalhoz forduljanak. Válasz és tanács nélkül nem küldök el senkit. A legnehezebbek a szombatok. Az utóbbi időben csupa olyan fiatalt eskettünk, akik a fiam kortársai, iskolatársai voltak. Némelyek már a gyerekeiket hozzák névadó ünnepségre. Ilyenkor néha szükségem van egy-két nyugtatóra, hogy levezessem az ünnepi aktust. Senkinek sem szabad észrevenni a fájdalmamat, hisz ez magánügy. Az emberek az örömben szívesen osztoznak, a bánatot nem szabad szétosztani. Munkanapokon könnyebb, sokszor van a munkaidőn kívül is elintéznivaló vagy valamilyen rendezvény. Ezeken részt kell vennem. így legalább nem foglalkozom a saját bánatommal. Az emberek nem is veszik észre, mindenki vidámnak ismer. A nyugdíjasklubunk hetente háromszor tart nyitva oda is gyakran benézek, ez is a munkámhoz tartozik. Ez fejlődő falu, amihez hozzátartozik az is, hogy mindig 'építünk valamit. Két éve fejeztük be az óvodát, tavaly a ravatalozót, az idén elkészül a nemzeti bizottság új épülete. Ezt mind a Z-akció keretében a falu lakossága építette. Most építünk a majorokban a megállónál három várótermet, megkezdtük a sportpályát oda egy szabadidőközpontot is szeretnénk építeni. Jól működik a nőszövetség helyi szervezete is, minden évben segítünk szüretkor és a répaszedésben. Az itt keresett pénzen aztán színházba, kirándulni megyünk. A Z-akció építkezésein mi takarítunk, vállaltuk a parkok, zöldövezet rendbentartását is. Amint láthatta, nem unatkozunk. Szabó Erzsébet bizony nem unatkozik. Mindig talál tennivalót, és saját bevallása szerint épp ez az, ami megkönnyíti életét. Szereti a falut, ahol lakik, az ott lakó embereket. S hogy a szeretet kölcsönös, azt saját szememmel láttam. A falut körbejárva állandóan megszólította valaki, s neki is mindenkihez volt egykét kedves szava. És soha sem felejtem el azt a két húsz év körüli fiatalembert, akik régi jó barátként üdvözölték. Egyikük épp most tért vissza egy javítónevelő intézetből, másikuk bevonulni készül katonai szolgálatra. Mindkettő fontosnak tartotta, hogy ezt közölje vele, s meghallgassa véleményét. CSÉFALVAY INGRID KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE nő 17
