Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-19 / 17. szám
I Kezdjük egy kis földrajzzal és történelemmel! Franciaország. Svájc, Lichtenstein, Olaszország, az NSZK Ausztria és Jugoszlávia büszkesége Európa elbűvölő szépségű magashegysége: az Alpok. Ive a Genovai-öböltől a Duna középső folyásáig húzódik, mintegy 220 ezer négyzetkilométeren. Ebből a területből 4 140 négyzetkilométer lakott. Elnevezése valószínűleg ligúriai eredetű, e nyelven az alb szó magasságot, magasat jelent Romantikus jellege miatt az Alpokat már jó régen feltárták, igaz, erre serkentette a kutatókat az a tény is, hogy civilizált országok fogták körűi e hegységet. Az érdeklődést iránta csak növelte, hogy az egykori Római Birodalom történetében ott olvasható Hannibál hadvezér emlékezetes tette: elefántkaravánnal kelt át az Alpokon. Sokakat foglalkoztatott a kérdés, miként volt lehetséges últalan utakon, az örök hó birodalmában, elefántokkal megmászni e hegyeket... Mostani utunk során az Alpok ausztriai részén, a Hohe Tauem nemzeti parkban állunk meg, mely Innsbruck, Salzburg és Klagenfurt városok háromszögében található. Az 1971-ben természetvédelmi területté nyilvánított övezet központja a 3 798 m magas Grossglockner hegycsúcs, Ausztria egyik utolsó magashegységi zónája, melyben még megtalálható az Alpok eredeti növény- és állatvilága. E nemzeti parkban és szűkebb környékén 304 háromezer méternél magasabb hegy és 246 gleccser van. Abban a pillanatban, hogy mint „motorizált” látogatók kifizetjük a 240 schilling útkarbantartási díjat, kezünkbe nyomnak egy színes prospektust a nemzeti parkról. A tájékoztatóból rögtön szemünkbe ötlik, micsoda rendkívüli ajánlattal kecsegtet bennünket az Alpok Társaság: potom ötven schillingért megvásárolhatjuk a Hohe Tauern nemzeti park egy négyzetméterét. Ha kifizetjük a vételárat, térképet kapunk a rezervátumról, rajta pontosan bejelölve, melyik a mi tulajdonunkat képező 1 négyzetméternyi, mely ettől kezdve a mi nevünket viseli. S hogy végre „földbirtokosokká” lettünk, elindulhatunk körülnézni a nemzeti parkban. Hegyi rétek, legelők, tündérszép falucskák váltják egymást, éles ellentétel képezve a zord és vad alpesi természettel. Az ember és a hegyvidék együttéléséről sok múzeum mesél, melyekben a környék kulturális, de főleg óriási természeti gazdagságát tátják a látogatók elé. A nemzeti park területén harmincezer ember él, rendkívül kedves, vendégszerető valamennyi. De a vadregényes alpesi természetet hosszabb séta során ismerhetjük meg jobban. Indulhatunk kiépített utakon, vagy a turistaösvényeken, melyek egy-egy magasan fekvő menedékházhoz vezetnek, vagy föl egészen a Grossglockner csúcsára. Ütközben szemügyre vehetjük a havasi virágok színes szőnyegeit, melyek közt a gyopár uralkodik. Míg a 3 031 méter magasan lévő Ködnitzkees gleccserig felkapaszkodunk, megfigyelhetjük, hogyan változik a növényzet a tengerszint feletti magasság növekedésével. Persze csak akkor, ha a megerőltető „hegymászás” közben még van erőnk erre is figyelni... De nemcsak a növények változnak meg. ahogy egyre magasabbra érünk. A lepkék is egészen másak, melyek a reggeli napsütésben egy darabig elkísérnek bennünket. Az ösvényt itt-ott gyors hegyi patakocskák szelik át, az olvadó hóié folydogál így lefelé... Ilyen apró szépségek töltenek fel bennünket a nehéz menetelés közben, hogy ne adjuk fel. Mert ha nem adjuk fel, akkor jön az igazi jutalom: a gyönyörűséges kilátás az egész nemzeti parkra) ahol egy darabka gyönyörűség a mi saját tulajdonunk!) Évmilliókig tartott, míg a természet létrehozta ezt a csodát, az alpesi világot, a hegycsúcsokat, a gleccsereket, a hegyi tavakat, a kristályos patakokat, csodás réteket. Az embernek elég volt néhány évtized, hogy ott hagyja keze nyomát rajta, pusztulással fenyegetve őt. A Hohe Tauern nemzeti parkot azért alakították ki, hogy érintetlen szépségében maradjon fenn a TERMÉSZET műve, s hogy megmutatható legyen az embereknek: mi az, ami elveszíthető. Mi az, amit meg kell őrizni és védeni. Dr. ALEXANDER SKOVRAN és dr. LADISLAV HAVEL LAD1SLAV HAVEL FELFÉTELEI
