Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-19 / 17. szám

Apaszerepben: Dudás Péter, színész Amatőr színészként kezdte. A kassai (KoSice) Pinceszínpad tagjaként Schaffer Equusában aratta legnagyobb sikerét. E lelkes társulat tagja volt Zsuzsa is, későbbi felesége, aki egy tervezőirodában dolgozik. Közös életüket, 1984-ben. Zsuzsa egyszobás lakásában kezdték, most a város Furcsa lakótelepének egyik, sivár környezetben álló háztömbjében élnek, konyhában, két kis szobácskábán. De mindketten remélik, hogy hamarosan tágabb lakásba, méltóbb emberi környezetbe kerülnek. Egyetlen fiuk, Szabolcs még nagyon kis kölyök, de rendkívül eleven. Hajlamos a kópé játszadozásra. Hogy hivatásos színész lesz-e belőle, mint édesapjából, vagy ..csupán” amatőr, mint édesanyjából, még nyitott kérdés. Tény. hogy remekül adja magát, s még hajnalban sem mérges, amikor ébrednie kell. Mert együtt ébrednek, fél hatkor. Reggeli után anyuka fél hétkor munkába indul, apuka nyolcra viszi őt bölcsődébe. Szülei szerint hajnalban a legvidámabb, a legelevenebb s talán a legnyíltabb is. Bár ő még nem nagyon tudja, mit is jelent ez a szó. Édesapjáról, a huszonnyolc éves Dudás Péterről — aki 1985 őszétől tagja a Thália Színpad színészgárdájának — egyetlen rossz szót sem hallottam kollégáitól. A társulatban mindenki tudja, amikor az 1980/81-es évadban kulisszás volt, akkor sem .volt rá panasz. Szeret dolgozni, a munkában kitartó, a színpadon is megbízható partner. A közönség is kedveli. Föltehetően megérezte benne, hogy pár éven belül a Thália Színpad legerőteljesebb színészegyé­nisége lesz. Alakításainak zömével már most igazolja a remény helyénvalóságát. „Ha a szülői szeretet nem csupán dédelgető szigor, hanem sugárzó önkívület is, akkor azzal kell kezdenem, hogy az apámmal nem sokat beszélgettem. Éltünk egymás mellett; nem mindig halkan, mégis szinte szótlanul. Mint két kereszt­­rejtvény. Meg kellett fejtenünk egymás tekintetét, gesztusát, kitalálnunk, mit jelent fogalmilag az. amit szemünk, testünk leirt E szavakkal ritkán megtört, néma párbeszéd ellenére, apám rendkívüli hatással volt rám. Cipészből lett vasgyári munkás ő. aki nyugdíjaztatása után visszatért a kaptafához Ezt a cipőt ö készítette, meg lehet nézni, ilyen nem kapható a boltjainkban. Mindig becsületesen végezte a munkáját, s ez az, amit igazán elleshettem tőle, amiért igazából hálával tartozom neki. Ha erre gondotok, megtelik a szivem hálával. Félelemmel meg azért töltődik, mert következetes szótlansága bórába zárt, amin nem hatolt át semmilyen szellemi, művelődési igény. Megható egyszerűséggel szemlélte az élet megnyilvánulásait. Számára látszólag minden olyan érthető volt, hogy nem volt min gondolkoznia, odafigyelnie pedig éppenséggel nem is volt mire. S talán az volt a hite, hogy nem is érdemes. Kivéve a munkát ami bizonyára többször gondba ejtette, de erről mi, három fiák. nem szereztünk tudomást. E zártságával engem is bezárt Maradéktalanul elfedte előlem a külső világ lényegi problémáit. Ez a bezártság volt az elvük, mivelhogy anyám segítette öt ebben. Igazból ez az elvük a ludas abban, hogy viszonylag későn jöttem rá, ki vagyok, kikhez tartozom, mi az, amivel szolgálhatom a közösségemet Emiatt kopogtattam viszonylag későn a szlovákiai magyar színészet palotájának kapuján. Az is lehet hogy kalyiba, csak én látom palotának. De kell ez a káprázat, legalább annyira, mint az atyai presztízs. Sokszor nagyon kevésből kellett kiéreznem : szeret az apám. Anyám nevett bennünket ő gyúrta belénk az apánk iránti tiszteletet Mai napig tisztázatlan bennem, milyen is az apám­hoz való viszonyom. De ezt sem az ő rovására mondom. Egyáltalán: semmit Az viszont világos számomra, hogy csalá­dunk szegényes érzelmi élete, mint egy titokzatos hatalom, máig hatással van rám. Visszahat tükörképével. Látom benne apámat amint zárkózottan hallgat Várom szavait de nem hallatják magukat Nem szeretnék ilyen lenni. Becsületes, jó munkás igen, de zárkózott mint ő, az nem. Az ilyen apa-fiú kapcsolatnak bennem nincs modellértéke, s mert én mégis ilyen kapcsolatban éltem, most apaként néha ide-oda kapko­dok. Mást akarnék, ám nincs előttem konkrét minta. De bízom magamban. Ma az édesapa nemcsak szigorú apa, bizalmas barát is akar lenni. Egy biztos; ha a szülő—gyermek összetarto­zás a kölcsönös szeretetben és türelemben nyeri el emberi arányait e kapcsolatban mindkét fél számára teljességet fölvillantó mélységek nyílhatnak. De nem szoktam én ilyenek­ről töprengeni. Nem bölcs, hanem színész vagyok, aki minden szerepében a figura emberi arányait kívánja megmutatni. Emberi arányok. A gyermek számára az összetartozás ará­nyait, felszínességét vagy mélységét mindéképpen az anya és az apa kapcsolata példázza. Ha ez hiányos, a gyermek rossz képletet kap majdani feladata megoldásához. Ha a szülök kapcsolatából nem a harmónia sugárzik, hanem zűrzavar, sőt gyűlölet, nem lesz könnyű a gyermek élete. Úgy kell élni, hogy a gyermek ne érezhesse magát kizárva a családból. Hogy közösen beszéljünk még a legkínosabb dolgokról is. Nálunk például tabu volt a nemiség, s talán ezért beszélünk feleségem­mel együtt meglepő készséggel Szabolcsnak, ha erre vonatkozó kérdése van. Erőltetésről nincs szó, csak pontos, sosem mellé­beszélő válaszról. Miként a történelem, a történelmi közelmúlt a nemiség sem lehet titok a gyermek számára. Szeretnék olyan apa lenni, hogy a gyermekem láthassa, nem köntörfalazással, cinizmussal, közömbösséggel akarok túljutni problémákon, hanem mélyreható toleranciával, amely senki szabadságát nem sérti, úgy igazságos. Hogy milyen a tisztességes ember, az látszólag mindnyájuk számára nyilvánvaló, hiszen ez az emberi arány, ez az emberségmérték kirajzolódott megíródott meg­formálódott az évezredek folyamán. Remélem, Szabolcs magá­évá teszi azt a gondolatot hogy senki sem alapozhatja boldog­ságát a másik boldogtalanságára. Valahogy meg kell taníta­nom vele, hogy a lélek legmagasabb harmóniája a boldogság, de sosem tud boldog, nyugodt lenni az az emberi lélek, amely akár egyetlen könyörtelen, embertelen, becstelen cselekedetet okozott. Szeretném maszk, jelmez nélkül játszani apaszerepe­met életem legnehezebb szerepét Más lehetőséget nem látok: őszintén kell élnem. Azaz őszintén kell élnünk. Hiszen Szabolcs számára ketten vagyunk. És ez a többes szám már megnehezíti a helyzetet. Félreértés ne essék, a nehézségi fokot nem az növeli, hogy súrlódások vannak köztünk, hiszen alapjában véve nincsenek. Az növeli, hogy a szerelem két külön személyiség találkozása és együttműködése. Ráadásul kissé a valóság fölött vagy alatt egy csodálatos álomképben, amelyben megtalálni véljük életünk megoldását Aztán valamiképp mégis kiderül róla. hogy az érzelmi kötődésen és a testi vonzódáson túl van egy olyan terepe is, amelyen problémák, gondok vetődnek fel. Vádak és önvádak teremnek. Lelkifurdulások nyiladoznak. És mihaszna hisszük, hogy ezek láthatatlanok, érezhetetlenek maradnak. Nagyon szeretném tudni, mi megy végbe a fiamban, amikor majd valami megtöri, amikor majd a gyűlölettel parol ázik, vagy a többséggel szemben másként Ítélkezik valamiről. Vajon megriad-e, ha e másként-ítélkezéstől függ a boldogsága vagy boldogtalansága ? Vajon megriad-e. hogy magára marad igazá­val? Remélem, soha. Ehhez szeretném hozzásegíteni, ehhez a bátorsághoz. Ez pedig állandó, intenzív kapcsolatot feltételez. Partnerséget pontos fogalmazási kényszert, barátságot. Bár még csak négyéves lesz, már most szépen és tisztán fogalmaz Véleménye van. Rengeteg mesét kap tőlünk. Zsuzsa ugyan nem játszik színházat neki, legfeljebb hangjával színezi a mesemondást én viszont legőszintébb produkcióimmal lepem meg. És visszakérdezem a mesét Jó néhányszor töprengtem. nő 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom