Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-19 / 17. szám
é Ha már elröppent „az ifjúság édes madara” miért csináljuk ezt, amikor a mi gyermekkorunkból kimaradtak ezek a csodás együttlétek. Talán átérezziik, hogy másként nem lehet? Ugyan... Hát szüléink bizonyítják, lehetett másként is. Hiszen mi mese nélkül is itt vagyunk, étünk, ha néha kétségbeeséssel terhelten is, hogy idő előtt ránk zúdul életünk vasfüggönye. De még nem szabad, még nem lehet. A szerelem, az önféledtségen túl, kötelesség is. És ez a kötelesség nemcsak az anyagiak megteremtésére vonatkozik. Hosszú az út létektől lélekig, mondta Tóth Árpád. Szabolcs és köztem még nem hosszú, kopogjam le. Persze, ez nem tölt el büszkeséggel, ez tenne a legnagyobb önbecsapás. Majd ha barátai lesznek az iskolában, a kamaszkorban, vagy húszévesen! Igen! Büszke majd akkor lehetek, ha Szabolcs huszadik születésnapján is igaz lesz, hogy barátok vagyunk. Akkor majd megállhatok egy pillanatra, és valami nagy, fényűző mosollyal belenézhetek a tükörbe. Hogy fáradt lesz-e ez a mosoly, vagy könnyed, nem tudhatom előre. Mint ahogy ezidáig sem nagyon tudtam az apa szerepéről beszélni. Csak úgy, szabadon az érzelmekről, az erkölcsről, ha már lehetőséget kaptam a monologizálásra ezen a hajnalba nyúló éjszakán. Két előadás között egy harmadikra. Sok víz lefolyik még a Csermelyen, amíg Szabolcs húszéves lesz. És addig még nagyon sokszor színpadra kell állnom. És nemcsak a valódi, de a családi pódiumon is. És maszk nélkül. Mégha szeretném is. ha Szabolcs is a maszkok garmadáját igéző sorsot, a színészi pályát választaná. Magam sem tudom, miért. Talán az a gondolat vezérel, hogy ha Szabolcs húsz év múlva színész lenne, akkor húsz év múlva is működnie kellene a Thália Színpadnak. Talán ezért És most ugrik be: az idén húszéves színházunk épp olyan, mint egy húszéves kisgyerek. Édesapja, a Matesz szüntelenül négyszáz kilométerre tőle éli életét. Ha nagynéha meglátogatja, akkor vagy babusgat&vagy fegyelmező szülőként mert az árnyalatokra, az érzékletességre nincs idő. Úgy élnek egymástól távol, vagy ha úgy tetszik, együtt mint két keresztrejtvény. És néha kiabálnak egymásra, mégis szinte szótlan bezártságban élik szülő—gyermek kapcsolatukat Mindketten tudják, az apa-fiú kapcsolat együttiétet igényel. Meg azt is tudják, ha a fiú belépett a férfikorba, le kell válnia a szülőről.'Húszéves csecsemő; furcsa, ugye?És ezen a színpadon szeretném színészként látni a gyermekem! Ez is furcsa, nemde ? Azt a gyermeket aki most odabent, a másik szobában alszik. Havonként kb. tizenötször az otthontól távol töltöm az estét És belebámulva az éjszakába, azt remélem, hogy hiányom nem igazi hiány, hiszen egész délután vele voltam, játszottunk, szavaltunk, énekeltünk, a színházunkról meséltem neki. És két mondat között elöntött a hit úgy éljük együtt mostani szerepeinket, én az apáét ő a fiúét hogy felnőttkorában büszkén és meggyőződéssel mondhatja majd ismerőseinek: gyermekkorom néhány estéjét azért töltöttem az édesanyámmal kettesben, mert édesapámat hívta a színpad, szólította a kötelesség. Igen, ez az én képzelgésem, s arról inkább a színpadon mondok monológot mitől, milyen emberektől féltem öt Mert nem csak a jövőtől féltem, mint minden épeszű szülő a csemetéjét Ez nagyon pontatlan lenne. Az olyan ember társaságától féltem, aki hazugsággal akarja megmenteni az igazságot Aki azt akarja bebeszélni neki, hogy a közérdekből való hazugság erény és célravezető. Hogy aki a köz érdekében hazudik, az a közért dolgozik. Remélem, Szabolcs megtanulja tőlünk, hogy mindenfajta hazugság kitaszít. Kitaszít a világból, a nemzetből, a családból, kitaszít saját lelkedből is. Ha ezt mindenki tudatosítaná, akkor nemcsak a lelki traumák, ifjúságnevelési gondok, de még a gazdasági és ökológiai problémák is könnyebben megoldódnának. Az egész dolog, benne apaszerepem is, azt hiszem, azon múlik, hogy lelkűnkben otthont nyerjen, lelkűnkből sugározzon — és ne csak saját gyermekünkre, mert azzal csak önzésből mutatnánk példát — a jószándék, a szeretet, a megértés. Hogy a helyes emberi arány megtestesítői legyünk. Vigyázat, nem egyformán! Személyiségjegyeinket megőrizve: különbözőn. Hiszen ez az, ami nehézzé, ugyanakkor gyönyörűvé is teszi vállalt vagy kapott szerepeink teljesítését" SZIGETI LÁSZL Ó Korántsem tragédia, hanem az élet rendje, hogy egyszer mindenki ott áll a harmadik életszakasz kapuja előtt. De hogy ebben az életszakaszban is teljes életet élhessünk, föl kell rá készülni. Hogy hogyan? Nos. az alábbi „tízparancsolat” szerint. És lehetőleg még a nyugdíjba lépés előtt! 1. Ne lazítson, tartsa fenn tetterejét, maradjon minden dolgában aktív. Képességeiből ugyanis csak akkor nem veszít semmit, ha továbbra is kihasználja azokat. A folyamatos, gazdag lelki élet megőrzésének egyetlen megbízható módszere mindenfajta nyomasztó érzés elnyomása. 2. Ne hagyjon fel azzal, hogy ismereteit, tudását tovább gyarapítsa. Minél több ingerre fog válaszolni, minél több újat fog befogadni, annál intenzívebb működésre serkenti az agyát, annál jobban tud majd „kapcsolni”. Elvégre az ember élete végéig képes tanulni. Továbbra is figyelje környezetét, a napi eseményeket, a kulturális életet, és legyen kedvtelése, hobbija. 3. Készüljön fel arra, hogy az élet a közeljövőben bizonyos nehézségekkel fogja megterhelni. Ne idegeskedjen, ne dühöngjön olyasmik miatt, amin úgysem tud változtatni. Az akadályok, a kudarcok és a betegségek is hozzátartoznak az élethez. Ne reménykedjen benne, hogy éppen önt fogják elkerülni. De minél józanabbul készül fel rájuk, annál kevésbé érhetik önt váratlan meglepetésként. 4. Újból és újból fogalmazza meg magában, hogy mit szeretne elérni a harmadik életszakaszban. Minden ember vágya, hogy ezekben az években is megtartsa függetlenségét. A folyamatos cselekvés, aktivitás a legfontosabb előfeltétele az önellátásnak, a másoktól való függőség, elkerülésének, illetve elhalasztásának. Sőt, ha ebben a korban is megőrzi cselekvőkészségét, hasznára lehet másoknak is, akár a családban, akár azon kívül. 5. Csak elérhető, közeli célokat tűzzön maga elé. A sikerélményre, az elégedettségre mindannyiunknak szüksége van. Idősebb korban pedig különösképpen. mert még a legkisebb siker is megsokszorozza azt az életerősítő tudatot, hogy „lám. még mindig hasznossá tehetem magam, még mindig elérhetek valamit”. Kihez forduljunk? „Élettárs" jeligéjű olvasónk a következő problémával fordult hozzánk: „Nagynénim közös háztartásban élt egy férfival, élettársi kapcsolatban. Két hónappal ezelőtt az élettársa meghalt, és rögtön felmerült az a gond, hogy a nagynénim özvegyi nyugdíjra számított, de a helyi nemzeti bizottságon úgy tájékoztatták, hogy az özvegy nyugdíjra ő nem jogosult. Hogyan tudnék rajta segíteni, ha ez valóban így van?" Az Értelmező Szótár szerint az élettárs „valakivel házasságkötés nélkül életközösségben élő személy". Jellegzetessége a tartósság. A házasság jogi hatását azon-6. Óvakodjon a magánytól, de ne csak az egyívásúak társaságát keresse, hanem tartson fönn baráti jóviszonyt a fiatalabbakkal, sőt ha alkalma adódik rá. ne kerülje azoknak a sokat szidott mai fiataloknak a társaságát sem. Tartsa tiszteletben a saját és a mások magánéletét, ne legyen tolakodó, de emberekerülő sem. Az elszigetelődés a legjobb út a szellemi hanyatláshoz. 7. Családtagjaival éljen megértésben és békességben. Ha van magához illő barátja, ne keresse rossz tulajdonságait, inkább jó tulajdonságait lássa meg, nem baj, ha egy kissé ezeket el is túlozza... A szülő—gyermek kapcsolatokban legyen elnéző, az erőszakos tekintélykövetelésnél rosszabb elképzelhetetlen. A gyerekek felnőttek, saját életüket élik, kéretlenül ebbe soha se avatkozzék bele. 8. Segítsen másoknak. Gondolja meg jó előre, hogy ha már nem fog dolgozni, miben, hol. kiknek az érdekében tehetné magát hasznossá. Még a magatehetetlen ember is sok örömet szerezhet másoknak, elsősorban azoknak, akik gondoskodnak róla, ha hálával fizet a segítségért 9. Készüljön föl időben az öregségre. Szenteljen több figyelmet az egészségének, olvasson idevágó irodalmat, könyveket, brossúrákat, cikkeket s szűrje ki belőlük azt, amit a saját érdekében hasznosítani tud. Ne felejtse el, hogy ebben a korban minél több mozgásra van szüksége, mégpedig a friss levegőn. A természet szépsége örömöt ad, s az öröm segít a legjobban elviselni a rosszabb közérzetet, a betegséget 10. Legyen mindig derűlátó. Még akkor is, ha netán a borúlátásra több oka is lenne. Higgye, s hitesse el másokkal is. hogy a mosoly szépít s a mosollyal érkező vendég mindenütt szívesen látott vendég. Hát igen, egyszer mindnyájan öregedni kezdünk, és megöregszünk, mert szerencsére még nem találták fel az örök ifjúság elixíijét Mert akár hiszik, akár nem, az örök ifjúság egy idő után borzasztóan fárasztó lehet, unalmas és örömtelen ... LÁNG ÉVA ban csak az anyakönywezető előtt kötött házasság hozza létre, s ez érvényesül az özvegyi nyugdijat illetően is. A törvény tehát az életben maradt házastársat teszi csak jogosulttá az özvegyi nyugdíjra. A jelenlegi szociális biztosítás előírásai értelmében az élettárs nem jogosult a törvényes özvegyi nyugdíjra (121/1975-ös rendelet). Bizonyos komoly és nyomós érvek azonban lehetővé teszik, hogy az előírások alól kivételt tegyenek. A kivétel engedélyezése a Szlovák Szocialista Köztársaság Munkaügyi és Szociális Minisztériumának hatáskörébe tartozik. Ezért azt ajánlom olvasónknak, hogy nagynénje ebben a személyes ügyben forduljon kérelmével a minisztériumhoz, és kérje ezen állami szerv segítségét. Dr. DOBOSNÉ SZIGL ILONA nő ii
