Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-19 / 17. szám
FÓRUM A Lengyel Tájékoztatási és Kulturális Központban Jan Grzelak. az INTERPRESS lengyel sajtóügynökség főszerkesztő-igazgatója sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat az 1967-ben alakult ügynökség munkájáról. A könyveket, folyóiratokat publicisztikát, híreket. fotókat kiadó és terjesztő filmeket készítő kiállításokat és film-, ill. videóvetítéseket szervező sajtóiroda munkájának lényege az elmúlt huszonegy esztendő alatt nem változott, korszerűsítették azonban munkamódszereiket és bővítették kapcsolataikat a világgal. Az INTERPRESS 600 dolgozója — ebből 245 újságíró, szerkesztő és fordító — kilenc kirendeltségen és négy szerkesztőségben dolgozik. A sajtóiroda munkássága tulajdonképpen kétirányú, hiszen egyrészt a külföld számára készít lengyelországi híranyagot — Moszkvában, Budapesten, Prágában. Stockholmban. Szófiában, Bonnban és Rómában vannak irodái, s közben igyekszik betömi a fejlődő országokba is —, másrészt a hazai újságíróknak, érdeklődőknek nyújt információkat, anyagot, sőt két kutatóközpontjában még közvéleménykutatással is foglalkozik (legutóbb pl. az ország külpolitikájának hazai fogadtatását mérte föl). A sajtóügynökség évente kb. 2,5 ezer cikket, kommentárt, riportot és beszélgetést — több nyelven — ad közre, s küld a világba. Ezek többsége megrendelés alapján készül. Rendszeresen megjelenő közlönyét hét nyelven (angolul, franciául, námetül, spanyolul, portugálul, oroszul és lengyelül) adja ki, a „Lengyelország" c. kéthetente megjelenő folyóiratát pedig cseh, szlovák, magyar, orosz, német és román nyelven olvashatják az érdeklődök. Az INTERPRESS-nek saját könyvkiadója van, ahol mintegy 1 700 kiadvány jelenik meg. Az INTERPRESS szorosan együttműködik a külföldi sajtóirodákkal, köztük a csehszlovák ORBIS-szal is.-fm-VISSZHANG Lapjuk 10. számában a „Szóvá teszszük" mvatban közöltek pár tízezer emberrel egy rágalmazó és alaptalan cikket, mely személyem ellen irányul. Tételenként részletezem és bizonyítom a levelemhez mellékelt ellenőrök által leadott jelentés alapján, mennyire kitalált az egész történet 1. Az ellenőrzés nem 1988. január 21-én volt mint B. Imrecze Mária állítja, hanem 1988. január 26-án. 2. Az ellenőrök, mert ketten vokak, nem a kráü megállóban, hanem a vcelincei megállóban szálltak fel. 3. Egyetlen utasnak sem vök olcsóbb vkeldíjú jegy kiadva, mint ami neki járt, minden utas ugyanolyan viteldíjat fizetett, mint ami a menetjegyén állt 4. Hubay Gyula nem mutatott fel semmilyen jegyet az ellenőröknek, mert nem taláka meg a jegyét. Többen bizonyították, látták, amikor a sofőr a kezébe adta a jegyet. A jegyet egyébként H. Gy. még aznap megtaláka az inge zsebében, és több személy jelenlétében bocsánatot kért tőlem a történtekért. 5. Az igaz, hogy H. Gy. ki lett szállítva az autóbuszból, mivel az ellenőrök kiszálka után magatartásával veszélyeztette a vezetésem biztonságát A cikk írója azt is elhallgatta, hogy H. Gy. ittas vök. 6. A cikk írója megrágalmazta az ellenőröket is, mert H. Gy. nem 45 Kcs-t hanem 5 + 30, összesen 35 Kcs büntetést fizetett 7. Végül de nem utolsósorban szeretnék még egy figyelemreméltó dolgot megemlíteni: B. Imrecze Mária sem január 21-én, sem január 26-án nem utazott, mivel ezeken a napokon dolgozott Győződjenek meg róla a munkahelyén! (Cikkírónk munkahelyének pontos címe.) Kérem becsületem védelme érdekében adjanak helyt lapjukban levelemnek! B. Imrecze Mária egy légből kapott történetet írt meg maguknak, saját fantáziája szerint kiszínezve, s növelve vele az ellenszenvet az e vonalon közlekedő buszsofőrök iránt Sajnos, a Nő szerkesztősége nem először ad helyt az ilyen alaptalan cikknek, s még fizet is érte. Felháborító! Tizenöt éve ülök volán mögött, de elképzelni sem tudtam volna, hogy a szerkesztőség minden meggyőződés nélkül közre ad ilyen cikket. Talán Önöknek sem szimpatikusak a sofőrök? Kérem, a jövőben legyenek körültekintőbbek! KÚRÁK ZOLTÁN Elnézést kérünk Kúrák Zoltántól, ha igaztalanul bántottuk, s elnézést kérünk az olvasóinktól is. Sajnos, az e rovatunkba érkező panaszok mindegyikének nem áll módunkban utánajárni; annak igaz, jogos vagy jogtalan voltát cikkíróink tisztázhatják lapunk hasábjain. Ennek egyetlen feltétele van csupán, hogy nevüket adják hozzá. Most egy ilyen eset áll fenne. Ami pedig a buszsofőrök iránti elfogultságunkat illeti: nos, a múltban is szóvá tettük, ami nem tetszett. Az újságíró ugyanis sokat utazik, olykor Edit, akivel egy fürdőhelyen ismerkedtem meg, a boldogságot kereste, hajszolta lázasan. Nincs ebben semmi különös, mondhatja bárki, mindnyájan ezt tesszük, ki-ki a maga módján. Valóban. Én csak azért beszélek Editről, mert azt gyanítom, nem egyedüli különleges eset, akadnak még többé-kevésbé hozzá hasonlók. Fáj a szívem érte, mert hébe-hóba küldött levelei arról tanúskodnak, hogy máig sem kapta meg. ami után oly mohón vágyakozik. De ne kerteljünk. Edit ötvenhat éves volt. ápolt, szép és négy éve özvegy. Ügy érezte — s joggal érezhette —, hogy kijár neki még az élettől egy kis boldogság, egy társ. akivel megoszthatja napjait, napi kis örömeit, gondjait. Egy csehországi városban él. nős fia pedig a két kis unokával Prágában. Editnek szépen berendezett kertes háza van. mint volt főkönyvelőnek a nyugdíja is szép, de mit ér mindez, ha olyan üres a ház. ha annyira magányos! Első látásra azt hinné az ember, ünnepelt színésznő, aki nem szűkölködik hódolókban, mert olyan a megjelenése. ahogy a naivabb közönség a dívákat elképzeli. Kora reggeltől késő estig senki sem láthatta tökéletes kikészítés nélkül. Elegánsan fésült sima kontyában divatos arany színű és tarka gyön-E Mi hatvan körüliek gyös fityegők mindig top, alkalomhoz öltözve. A nők megbámulták, ki elismeréssel, ki irigykedve, kritizálni valót keresve, a fiatalok jó része pedig az igyekvő öreglánynak kijáró enyhe sajnálattal vegyes, fölényes mosollyal. Edit minderről gőgösen nem vett tudomást Ha szépen festett szemét körülhordozta, csak abban a reményben tette, hogy hátha meglát egy férfit, akiről el tudja képzelni, hogy neki való lehetne. Hogy valaki lángra lobbantja reményét és egymásra találnak. De csodálatosképpen a férfiak nem vették észre Editet. Nem mint jelenséget nem vették észre, mert igencsak megnézték, mint valami látnivalót, a női nem égy szép érett kissé extravagáns példányát, de a társra vágyó, a gyöngédségre éhező aszszonyt, aki felébreszti bennük is a védelmező, lovagias férfit, azt nem látták meg benne. Egy szobában laktunk, és nem volt nehéz őt kiismernem. Jólelkű, alapjában véve egyszerű, rokonszenves teremtés volt. Elalvás előtt néha beszélgettünk. s nyilvánvalóan megnyertem bizalmát, mert sok mindent elmondott magáról. Lassan kialakult előttem a helyzet. Talán maga sem tudott róla. a nyugdíjas állapot pánikot keltett benne. Egyszeriben úgy érezte, hogy nincs perspektívája, a nagy üresség áll előtte, kapaszkodót keresett, kapaszkodót valakiben — hogy ne érezze magát egyedül a szakadék szélén —, aki állandóan új célokat tűzhet ki eléje, aki puszta létével állandóan bizonyítani tudná, hogy az élet még szép és van értelme. Miután nem akadt senki, aki felfigyelt volna rá, ösztönösen tenni próbált valamit, amivel felkelti az érdeklődést Először csak hangsúlyozottan választékos öltözködésével, amit aztán valami apró divatkellékkel fokozott, míg kialakult manöken külseje. Szándékát jól megértettem, de azt is láttam, igyekezete nem célravezető. A korban hozzáillő, esetleg komoly szándékú férfiakat inkább visszariasztja. Ki gondolta volna róla milyen szeretettel és szakértelemmel végzi odahaza a kerti munkát és milyen jól ért a főzéshez?! Egy szombati napon ragyogó szemmel mondta, hogy kimegy az állomásra, mert a hét végére beígért látogatója van. Örültem, mert láttam, mennyire felvillanyozódott, szinte kicserélték. Hát mégis van valahol valaki, aki gondol rá! Aztán egyedül jött meg a vonattól. kiégetten, csalódottan. Este aztán megkapta a táviratot, hogy az illető a közbejött akadályok miatt csak a következő hét végén érkezik. Egy ízben kifakadt. „Hát olyan öreg és visszataszító vagyok, hogy nem akad egy kicsit is elfogadható férfi, aki végigkísérne a sétányon, meghívna egy fagylaltra. elkísérne az esti szabadtéri hangversenyre?! Edit ismerőse a következő héten sem jött. a harmadik hét végén aztán elbúcsúztunk Még itt-ott ír nekem fáradt, szomorú hangú leveleket, pedig biztosan ma is szép és ápolt... Aki körül család van, akit leköt a hivatása, jól viseli a magányt, nincs problémája De hány Edit van, aki görcsösen hajszolja azt a másikak álarcok mögé bújva, s a legkisebb esélye sincs meg rá, hogy szabaduljon magányától. nő 6
