Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-12 / 16. szám
FÓRUM Mi így csináljuk Sokrétű lehet a Szlovákiai Nőszövetség tagjainak tevékenysége falun-városon egyaránt. Áj (Háj) község nőszervezete évek óta a jól dolgozók közé tartozik a Kassa (Kosice)vidéki járásban. Tevékenységünk alapja az együttműködés a község többi tömegszervezetével. Tagjaink száma 53, ami a 497 lakosú községből nem kevés. A tagság politikai nevelésére nagy gondot fordítunk, s a szervezetek részére kiadott témákat úgy adjuk elő, hogy azt a tagság nagyobb része meghallgassa. A nemzetközi nőnapot mindig a Tornaváraljai (Tűm. Podhradie) Hnb mellett működő püt-tel közösen tartjuk meg, melyen a soronlévö témát is előadjuk tagjaink részére. A Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezete is rendez évente egy-egy egészségügyi előadást, s ilyen alkalommal is elhangzik egyegy téma a belső oktatásból. A társadalmi és nevelő akciók még szélesebb teret biztosítanak a közös munkának. Elmondhatjuk, hogy a Jednota fogyasztási szövetkezettel közösen megrendezett gyermeknap, vagy a február 14-én megrendezett jelmezbál, nemcsak a gyermekek szórakozását szolgálja, hanem a község sok lakosa is szívesen megjelenik ezeken. A színházlátogatásokat a Csemadok alapszervezetével közösen szervezzük. Évente kétszer látogatunk el Tornára (Turfia n/B.) a kassai Thália színpad előadásaira. Egy-egy alkalommal 25—30 személy vesz részt a szórakozásban^ Legutóbb Ján Chalupka „A vén szerelmes" c. bohózatát néztük meg, amelyen nagyon jól szórakoztunk. Hogy ezeken az előadásokon részt vehetünk, ezért köszönetét kell mondanunk a Thália Színpad szervezőinek, akik az elszállításunkat biztosítják, mert az esti órákban másként nem tudnánk eljutni Tornára. Rendszeresen tartunk kiállításokat is. A nőszervezet kézimunka-kiállítását szebbé teszi a Vöröskereszt tagjai által készített virágcsokrok. Az ilyen akciók bevételének egy részét mindkét szervezet vezetősége elküldi a Szolidaritási Alapra. Nőszervezetünk tapasztalt elnöknőjének, Sztupák Erzsébetnek, de a vezetőség többi tagjának áldozatkész munkája nélkül nem tudnánk ilyen eredményekről beszámolni. Bojszko Márta, Sztupák Irén, Horka Irén, Saláta Erzsébet, Komár Verőn, Orbán Piroska és Farkas Gizella mindig találnak időt a szervezeti életre. FARKAS RÓZSA, a szervezet alelnöke Megtudtuk Megtartotta soros ülését az SZNSZ KB családi és nevelési kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága. A gyermekek és fiatalok negatív társadalmi magatartásának okait elemző, s a megelőzés szükségességét és lehetőségeit taglaló központi bizottsági jelentés kimondja, hogy a nőszövetség egyik legfontosabb feladata járások szerte a család megszilárdítására, a szülői szerep felelősségteljes vállalására irányuló munka. Poprádban például a nőszövetség járási bizottsága mellett elsőként alakították meg a kis családi iskolák módszertani tanácsát. Foglalkoznak azonban a szociális és jogi támogatásra szoruló családokkal nehézségeiket a nemzeti bizottságon jelzik, együttműködnek a járási házassági tanácsadóval és a társadalmi szervezetekkel. Prievidzában a legtöbb gondot az alkoholizmus és a nők bűnözése okozza. A gyermekek és fiatalok szabadidejének célszerű megszervezése is állandóan napirenden van. A nőszövetség sok helyütt védnökséget vállalt pionírcsapatok fölött. Újabb keletű rendezvényeik közül a nők iskoláját emelték ki. Bratislava I. városkerületében a nőszervezet új munkamódszereket vezetett be, különös gondot fordít a lakótelepi gyermekek és fiatalok életmódjára. Megtudtuk, hogy április végére készül el az SZNSZ e problémakört átfogó zárójelentése, mely egész Szlovákiára kiterjed. A szakbizottság ülésén szó volt továbbá a fogyatékos gyermekekről és fiatalkorúakról, valamint a rokkantakról való tervszerű gondoskodás és intézkedések tervezetéről. A nőszövetségi intézkedések alapjául a tavaly októberben hozott 221. számú kormányhatározat szolgált. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy a fogyatékos vagy rokkant gyermeküket nevelő szülők, esetenként az ilyen gyermekét egyedül nevelő anya nem tud a szociális juttatások, kedvezmények lehetőségéről. Az SZSZK Szociális és Munkaügyi Minisztériumának képviselője elmondta, hogy új szociális törvény van előkészületben ezzel kapcsolatban. Vitatéma volt a dohányzás is. A nőszövetség csatlakozott az országos dohányzás elleni kampányhoz, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezett világszerte. A prágai Egészségnevelési Intézet kutatója ismertette a hazai felmérések eredményeit. Míg a legtöbb európai országban és az USA-ban a hetvenes évektől kezdve csökken a dohányosok száma, addig nálunk az eredmények rendkívül kedvezőtlenek. Úgy tűnik, a dohányosok A barátság, néhány ember összetartása. szebbé, tartalmasabbá teheti az életet. Különösen, ha idősebb, sokszor egyedülálló emberekről van szó. Szívderítő példát beszélt el erről Emma, a vállalati takarítónő, aki valamikor az utcánkban lakott. Régen láttuk már egymást, öröm színezte mosolyunkat a találkozásnál. — Hogy van. Emmuska? Merre, merre? — érdeklődtem. — A tizennyolcas trolira várok — mondta. — Nagyszerű — lelkesedtem —, egy.felé visz az utunk, elbeszélgethetünk kicsikét. A troli befutott, és felszálltunk. — A család? — kérdeztem. — Az én Balázsom már két éve a földben... A lányom meg a levegőben, mert légikisasszony lett. De rövidesen más munkakörbe helyezik, mert babát vár. Ha kicsit későn is, de most kiélvez-Mi, hatvan körüliek hetem a nagymama szerepét, hiszen a harmincnyolcadik évemben jártam, mikor a kis Emma megszületett. A fiaim gyerekei már nag): laklik, én még javában dolgoztam, mikor kicsinyek voltak. Én is meséltem magamról, de inkább Emmát beszéltettem. Elmondta, hogy látogatóba megy. így szereztem tudomást öt ember érdekesen szövődött barátságáról. Emma munkába induláskor kora reggel gyakran találkozott a villamosmegállónál ugyanazzal a három férfival és eg’ nővel. Eleinte ügyet sem vetettek egymásra, később már jól ismerték a másik arcát. Ezek az arcok nem tekintettek valami barátságosan a világba. Az egyiknek mindig mogorva volt a képe. mintha sosem aludta volna ki magát. A másik azért vonta össze a szemöldökét, mert a harmadik a szeme sarkából mintha mosolygott volna rajta. Mit röhög ez kora reggel — gondolta —, csak nem rajtam mulat? A másik nő savanyú arccal min-dig úgy fordult, hogy ne kelljen a többieket látnia. Egy reggel megindult a jó tavaszi zápor, s a villamos csak nem jött. A férfiak, ki sapkát dobott a kobakjára, ki meg csak behúzta a nyakát. Az asszony fürgén előszedte az ernyőjét s diadalmasan. esőtől védve állt alatta. Emma pedig ázott, magában morogva, de büszkén, rá sem sandítva az ernyőre, amely alatt pedig elfért volna ő is. Aztán ültek egymás mellett a villamoson enyhe utánő 6 számának csökkenését a társadalom toleranciája fékezi a leginkább.-fm-Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN A nőnapi ünnepségek után fogtam tollat, hogy megírjam az alábbiakat: Mint mindenütt, nálunk a faluban, Bényben (Bírta) is megünnepelték a nőket, nagyon színvonalas műsorral gazdagította mindezt a helyi szövetkezet, az iskola és az óvoda is. Már hagyományos, hogy a nőszervezet is rendez tagságának egy kis programot, s édességgel vendégeli meg a megjelenteket. De hogy az örömbe üröm is vegyüljön, a nőszövetségi tagokat kicsit megrostálták „tetszik-nem tetszik" alapon, s aki kiesett nem kapott meghívót. A „nemtetszés" talán azon alapul, hogy az ember felhívja a vezetőség figyelmét a hibákra, s ebből személyes vita, nézeteltérés alakul ki. Jó lenne, ha nem a személyes szimpátián múlna az egy-egy ilyen összejövetelen a részt vevők száma, hanem ekkor is ugyanúgy tudná a vezetőség, hogy hány tagja van, mint amikor a tagsági bélyegeket szétküldi. Észrevételemet nem tudtam elmondani senkinek, így hát elmondom mindenkinek. Tisztelettel ifj. KOCZKA GYULÁNÉ, Bény • Ünnepi találkozót tartottak a Lévai (Levied járás dolgozó nőinek képviselői a nőnap alkalmából, melyen részt vett 22 szovjet nő lattal. Már tudták: ez itt száll le, az amott, ennek talán ez az üzem a munkahelye, a másiknak amaz a vállalat. A többi fel- és leszállót nem tartották számon. de egymást igen. Mikor a mogorva férfi egyszer több mint két hétig nem jelent meg a megállón. nyugtalankodni kezdtek. Mi lehet vele? Beteg talán? Munkahelyet változtatott ? Vagy talán . .. Csak nem ? Hiánya minden reggel feszültséggel töltötte el őket. Maguk sem tudták miért, de megkönnyebbülten lélegeztek fel, mikor egy nap megjelent. A szemekben mosoly játszott, a mogorva arcú megérezte ezt. Mintha örült volna a néma üdvözlésnek. S akkor megtört a jég, mert inkább csak magának mondva, de megszólalt. — Na. újra kezdjük, vége az üdülésnek. — Üdülni volt ? — kérdezett vissza a másik. Aztán ki tudja, hogyan, de inind
