Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-12 / 16. szám

— a mohi (Mochovce) atomerőmű specialis­táinak feleségei —, továbbá 20 kubai nő, aki a Levitexben ismerkedik a szövés rejtelme­ivel. Az ünnep alkalmából az összegyűlteket V. Janco, a járási pártbizottság titkára kö­szöntötte. Utána 29 nő vehette át az SZNSZ KB kitüntetését nőmozgalmi tevékenységé­ért. GABRIELA HORECNÁ • Részt vettem a „Zeny za mier — Nők a békéért" nagygyűlésen, melyen az Érsekúj­várt (Nővé Zamky) járás asszonyai tettek hitet amellett, hogy békében akarnak élni. Életem egyik legszebb és legfelejthetetlenebb napja lesz ez, hiszen eljött közénk Marie Kabrhelo­­vá is. a CSSZNSZ elnöke, hogy beszámoljon mindarról, amit útjai során a nagyvilágban tapasztalt. Meggyőző volt, s megmozgatta érzelmeinket. Kitért arra is, milyen volt negy­venéves szocialista fejlődésünk, milyen hibá­kat követtünk el, mik a teendőink, hogy megelégedetten élhessünk. Sokszor elhang­zott e napon a béke szó, de senki sem érezte úgy, hogy elégszer. Jó lenne, ha életünk minden napja békenap lehetne. HAJTMAN KORNÉLIA • Érsekújvárod ünnepeltek a nyugdíjas­klub tagjai, megemlékezvén a hazánkban negyven éve bekövetkezett sorsdöntő válto­zásról. Megjelent közöttük a járási szociális ügyosztály, a püt képviselője, de eljöttek a város alapiskoláinak pionírjai is, hogy műsor­ral kedveskedjenek az idős embereknek, megköszönve így is, amit társadalmunkért, hazánk boldogulásáért tettek. Dr. HOFER LAJOS • Jesztén (Jestice) nemrég megalakult a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszerveze­te. Az egyik képviselő fontosnak tartotta, hogy a fiatalokkal is törődjön a falu, s vállalta az agitálást, a szervezést. A SZISZ-nek a kultúrház egy idáig kihasználatlan helyiségé­ben saját „táborhelye" is lett, s a fiatalok azonnal munkához láttak. Rendbe tették a az öten szóba elegyedtek egymással. S lassan rájöttek, hogy örömmel indulnak a munkába, várják a reggeli találkozáso­kat. Már tudták egymásról, hogy ki hol dolgozik. A morcos képű fűtő, a másik portás, a harmadik a kenyérgyárból szál­lítja a friss árut a pékségekbe. Emma takarítani járt, a másik asszony pedig egy büfében készítette elő az ételeket a reggeli vendégek számára. Fényképekről megismerték egymás családját, tudtak egymás bajairól, örömeiről, vágyairól, terveiről. Összekovácsolódotl kis baráti közös­séggé váltak, holott az az általános hi­edelem. hogy idősebb korban már nem születnek új barátságok. Aztán elérkezett az idő, mikor egyi­kük már nem jeleni meg reggel a megál­lón : nyugdíjba ment. Örültek egymásnak négyen is, de azért csuk hiányzott az ötödik. Sokat emlegették és aztán magá­kulturház környékét, utána karnevált rendez­tek. Reméljük, lelkesedésük, munkakedvük a jövőben sem lohad le. C. E. • Máfás Klára, a safárikovói ruhagyár szakszervezete nőbizottságának elnöke jött az ötlettel, hogy lepjék meg a nők a nőnapon munkatársaikat. Fel is léptek aztán a szak­­szervezeti klubban a ruhagyári „pop-me­nyecskék", nagy-nagy sikerrel, mindenki örö­mére. Reméljük, nem utoljára! EGRI LÁSZLÓ, KÉP: RUSZNYÁK ANTAL • A szomotori (Somotor) nőszervezet tagsági gyűlésének kezdete előtt kézimun­ka-kiállítást nyitott meg tagjai munkáiból, mintegy szemléltetve, hogy a szervezet kéz­zel fogható eredményekkel is dolgozik. Kál­mán Józsefné elnök összegezte az elvégzet­teket, s sorolta el jövőbeni teendőinket. A legnagyobb sikerrel az aerobikkör dolgozik, tagjai minden hétfőn és pénteken találkoz­nak vezetőikkel, Vaszíly Ivettával és Post­­ranská doktornővel, hogy kitomázzák magu­kat. A gyűlés végén a tagság szavazatai alapján kiosztották a legszebb kézimunká­kért járó dijakat. KOSZTYU IBOLYA • Az idén többe került ugyan a hurbano­­vói jégpálya fenntartása, de sokaknak szer­zett örömet az enyhe télben. Naponta 150—200 látogatója volt, hétvégeken pedig négyszáz körül. A pálya egyharmada a kor­csolyázni tanuló gyerekeké volt; ha nem volt látogató, a fiúk kedvükre hokizhattak. Szer­vezetten is jártak ide az iskolások korcso­tól értetődően jött az ötlet: meglátogat­ják. Közös képeslapon jelentették be, mikor jönnek. Virággal, cukorkával, könyvvel és egy üveg borral állítottak be. A hangulat kitűnő volt. Azóta már mind az öten nyugdíjasok, de havonta kétszer találkoznak egyikük­­nél-másikuknál, vagy kiránduláson vala­melyik vendéglőben. Közben Emma férje meghalt, meghall az egyik férfi felesége is. A másik asszony már akkor özvegy volt, mikor még együtt jártak a munká­ba. De mindig találnak egymás számára jó szót. vigaszt, mosolyt, tanácsot. Tréfál­koznak. csipkelődnek is. Ahányon van­nak. annyiféle a természetük, de éppen ez a jó. Olyan szép volt ez a történet, mint egy mese. Nem is igaz. Szebb, éppen azért, mert nem mese. . )__ lyázni tanulni. Február végén jégkamevált is rendeztek a pálya fenntartói a gyerekeknek. NAGY MAGDOLNA Nem volt könnyű helyzetben a Jednota Fo­gyasztási Szömkezet Komárom IKomámo) já­rási elnöke, Horváth László mérnök, amikor a nőnapi ünnepségen odaáttt az asszonyok eU. Nem volt, mert tudja, hogy a legszebb mondatok sem elég szépek, kifejezők a kereskedelemben dolgozó nők munkájának értékelésére. „Minden évben csak ígérgetünk, de be kell látnunk, bár­hogy igyekszünk is, az üzletekben csak lassan változik a helyzet Reggel hatkor nyitni kell, de akkor még nincs hová tenni a gyereket, és sajnos, a nálunk illetékesebbeket, az ágazati szerveket sem igen zavarja, hogy az elárusítónak nagy terheket kénytelenek emelgetni, cipelni egyik helyről a másikra. Sajnos, ilyenek va­gyunk ..." így lett az ünnepi köszöntőből önkritika; így' fegyverezte le és nyerte meg asszonyait az elnök. A találkozón részt vett Silvia Majtingová, az SZNSZ KB alelnöke is, aki felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi dolgozók, akik naphosszat másokat szolgálnak, bizony több elismerést, megbecsülést érdemelnének. liszláhan vannak ezzel a felelős szervek is és remélhetőleg mielőbb megtalálják a megfelelő elismerés módját.-z-Fotó: PRIKLER LÁSZLÓ r Felhívás A Magyar Területi Színház 1988 júni­usára ismét színészfelvételt hirdet. Je­lentkezhetnek azok a fiatalok, akik tehet­séget éreznek magukban e vonzó hivatás iránt s a Matesz tagjai akarnak lenni. Várjuk továbbá a konzervatóriumot vég­ző, illetve végzett énekszakos jelentkező­ket is komáromi társulatunkhoz és kassai (KoSice) Thálía Színpadunkhoz. Pontosabb felvilágosítást a tv és rádió magyar adásá­ban, valamint a magyar nyelvű napi- és hetilapokban adunk 1988 májusában. A Matesz igazgatósága 945 12 Komárno Duklianska 1 A Magyar Területi Színház (Komárno) azonnali belépéssel felvesz — színpadtechnikust (betanítást is válla­lunk) — lektort (irodalmi titkárt) a dramaturgi­ára (főiskolai képesítéssel). Jelentkezni lehet a MATESZ igazgatósá­gán vagy személyzeti osztályán; telefon 23-23 vagy 38-83. Figyelgetek Autót vásárolt az egyik barátnőm. Örökölt, hát vásárolt Úgymond: a tizenöt éve futó Trabant-Combija már nagyon érezteti korát. Mármint a kocsiét (bár meglehet a barátnő­mét is). „A fene hagyja magát rázatni azzal a vén tragaccsal” — magyarázta egyéni fogal­mazásában. Kivette hát megtakarított pénzét a bankból, hozzácsapta az örökséghez és vett egy modern új kocsit. Nem árulom el. milyen gyártmányt mert nem tudom; ha tudnám sem értenék hozzá, no és azt se szeretném, ha az autógyár vezetősége rossznéven venné, hogy agyonreklámozott gyártmányának hírén folt esik. Elvégre senki és semmi sem tökéle­tes, miért lenne éppen egy 85 000 koronát érő kocsi az?! Nos a 85 000 koronás vajszínű csodakocsiról kiderült, hogy egyik ajtaját — mindegy, hogy melyiket — már az első útra­­készülődés során nem lehetett bezárni. Ez csekély hiba, vigasztalta magát barátnőm, és derűlátón vitte új szerzeményét a garanciális javítóba, ahol a hibát díjmentesen voltak köte­lesek megjavítani. (A munka gyors lefolyása érdekében leszurkolt baksis nem számit, mi­velhogy barátnőm örökölt.) Kocsiját a megálla­podott két nap után át is vehette. A munkával meg is lett volna elégedve, ha a kocsi ajtaját (mindegy, hogy melyiket) ki lehetett volna nyitni. No de ezen is volt segítség (baksis elmaradt), és alig telt bele három nap, a kocsi rendben volt Barátnőm beszállhatott kiléphe­tett belőle ahányszor és amikor csak akart így hosszabb túrára szánta el magát A hosszabb túrához több benzin kell. Elgurult tehát kocsi­ján a legközelebbi benzin kútig és mivel a kocsi használati utasítása szerint a tartály harminc liter benzint fogad magába, megtöltette azt. iletve meg akarta töltetni, de ebben a kocsi­ban olyan különleges tartályt helyeztek el. amelyik már a tizedik liter után csorgatni kezdte a tartalmát Csurgóit a drága lé. mint a... Kiabált is a mögötte várakozó kocsi vezetője: „ Tessék hamar tovább gurulni, mert ha valaki véletlenül elhajít egy parázsló ciga­rettavéget, repülünk mindnyájan, mint a poko­li torony." Barátnőm hallgatott a jó tanácsra és mara­dék benzinjével elgurult a már jól ismert javítóműhelybe, ahol megállapították, hogy jó­kora repedés van a benzintartályon (megjaví­tása legkevesebb két hét; baksisról ez alka­lommal csupán ígéret esett). Barátnőm ezek után némileg csüggedezve e/buszozott egy jó ismerőséhez, aki — tudo­mása szerint — ugyanolyan gyártmányú ko­csin furikázik, mint az övé. Megkérdezte tőle, hogyan csinálja? Ismerőse megnyugtatta: „Kezdetben az én kocsim is többet volt a javítóműhelyben, mint a garázsomban. S a szeretők (természetesen megfelelő baksis elle­nében) addig cserélgették a kiszerelt új alkat­részeket a kopottabb kocsikból előteremtett régiekre, amíg minden új alkatrész helyére más került. Azóta a kocsim remekül fut..." A felvilágosítás óta barátnőm némileg meg­nyugodva közlekedik ócska Trabant-Combi­­ján, mert közben arra is rájött, hogy az ócska „ tragacs ” nem is ráz olyan nagyon . . . nő 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom