Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-29 / 14. szám
Beszélgetés a prágai Magyar Kulturális Központ igazgatójával, Horváth József nagykövetségi tanácsossal. — Mit tart központjuk legfontosabb feladatának? — Kulturális központunk tíz éve működik Prágában. Korábban is jelen voltunk Csehszlovákiában, de akkor sokkal szűkebb körben: az itteni Magyar Kultúra elnevezésű bolt működésére, tehát elsősorban kereskedelmi tevékenységre korlátozódott a munkánk. Tíz év alatt kibontakozott tevékenységünk, melyet a két kormány közötti megállapodás szabályoz. A megállapodás lényege, hogy mindkét országban, azaz Budapesten és Prágában létrehoztak egy-egy kulturális központont, hogy részt vegyen a két ország közötti kulturállis kapcsolatok gyakorlati menetében, szervezzen, tájékoztasson, bekapcsolódjon a kormányközi megállapodások, a kulturális munkatervek végrehajtásába, s a helyszínen ápolja az intézményközi, szakemberek közötti kapcsolatokat. Alapvető tevékenységünk azonban a tájékoztatás. — Úgy tudom, hogy tavaly változtat— Bizonyára sok szakemberrel dolgoznak. — Valóban. Intézetünkben szerencsére elég szakember dolgozik. Sokuknak sokéves, sőt évtizedes tapasztalataik vannak a kapcsolatépítő, kapcsolatteremtő szervező munkában. De nekünk valójában a szakmai' hátteret a magyarországi szakemberek és intézmények adják. Széleskörű kapcsolataink tehát kétoldalúak. Vegyünk például egy meghatározott területet: a képzőművészetet. Vannak képzőművészeti intézmények Magyarországon — a Magyar Nemzeti Galéria, a Műcsarnok, különböző múzeumok stb. —, amelyek érdekeltek a csehszlovákiai kapcsolatok ápolásában. Rendelkezésünkre bocsátják kiállítási anyagaikat, mi pedig itt az érdekelt csehszlovákiai intézménnyel közösen bemutatjuk. — Egyik fő munkamódszerünk, hogy előadásokat tartunk. Az előadók meghívott magyar szakemberek. Előadásaik nagyon sok szakembert vonzanak. S általában nem getnek — kötetlenül. Ezt az új formát igazán szívesen fogadta mindenki. Említhetném még a vitákat is. Most például itt a szomszédban történészek tartanak szemináriumot. Témájuk az 1948-as februári események és a negyven évvel ezelőtti magyarországi fordulat. — Kérem, beszéljen az idei rendezvényekről! — Bemutatjuk Hajdú-Bihar megyét, annak a rendezvénysorozatnak a keretében, amely egy-egy magyarországi vidéki nagyváros, ill. tájegység múltját, jelenét, fejlődését tárja az érdeklődő elé. A rendezvények itt, Prágában és Bmóban lesznek, ugyanis Hajdú-Bihar megye és a Dél-morvaországi kerület testvérmegyei kapcsolatban vannak egymással, Debrecen és Brno testvérváros. A kiállítások közül a magyar konstruktivistákat bemutató tárlatot említeném. Kassák Lajos alkotásai különös helyet kapnak benne. Szántó Piroska festőművész kiállítására is készülünk. Remélhetőleg tető állá hozzuk a Makovec Imre építőművészmunkáit bemutató kiállítást is. Az idén Olomoucban és Karlovy Vary-ban, a szlovákiai városok közül meg Banská Bystricában rendezünk magyar napokat. Májusra tervezzük Szeged és Ceské Budéjovice találkozóját. Rendszeresen bemutatunk magyarországi alkotóműhelyeket, művészeti és tudományos alkotóműhelyeket egyaránt. Legyen az közművelődési kel is. Elismerem, hogy korábban ritkábban voltunk Szlovákiában. Egyrészt a távolság miatt, másrészt az itteni igények kielégítése miatt. Az utóbbi években azonban véleményem szerint sikerült jó szakmai kapcsolatokat teremtenünk a legfontosabb szlovákiai intézményekkel. Együttműködünk a négy művészeti szövetséggel, a Szlovák Filharmóniával, az egyetemmel, a szakszervezettel, a politikai főiskolával, az állami fejlesztési bizottsággal, pontosabban annak műszaki-tudományos területet ápoló állami fejlesztési bizottságával. A Szlovák Filharmónia alkalmanként rendelkezésünkre bocsátja a bratislavai Vigadó kistermét. A Prágában szereplő előadókat fel szoktuk kérni arra, hogy előadásaikat ismételjék meg egy szlovákiai városban is. Összeköttetésbe léptünk majdnem minden járási székhellyel és szervvel. A képzőművészeti szövetséggel megállapodtunk abban, hogy Szlovákia különböző galériáiban minden évben jó a kapcsolatunk a Csemadokkal. A Csemadok részt vesz programjaink szervezésében, sokszor kezdeményez. A lényeges javulást azonban a bratislavai Magyar Kulturális Központ felépítésétől várjuk. Kb. két év múlva megkezdheti munkáját. Valószínű, hogy ez év májusában már bemutatjuk a központ leendő igazgatóját. — Ez azt jelenti, hogy Önök bizonyos fokig tehermentesítve lesznek ? "Nem népszerűsítünk — tájékoztatunk!" tak. újítottak munkamódszereiken. Miért tartották ezt fontosnak, miben és hogyan nyilvánul meg az újítás? — Intézeti tevékenységünk sokáig a művészetek ápolására szorítkozott elsősorban. A két ország között azonban olyan sokoldalúakká, mindennaposakká váltak a kapcsolatok — a gazdaság, a politika, az ipar, a kereskedelem, a társadalm mozgás minden területén — , hogy szinte kényszerűségből fakadt az újítás. Láttuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a magyar társadalmi és politikai mozgás iránt, kiterjed a gazdasági és gazdaságpolitikai kérdésekre is. Feladatunk, hogy megadjuk a keresett információkat. Munkamódszereinkről szólva: kezdetben a fővárosi, a központi intézményekkel való kapcsolataink domináltak. Ma már majdnem minden csehszlovákiai nagyvárossal, kulturális központtal, járási székhellyel, a kerületekkel együttműködünk. — A gyakorlatban ez mit jelent? — Először mindenütt a nemzeti bizottságokkal vesszük föl a kapcsolatot, ez adja az alapot: majd járási könyvtárakkal, múzeumokkal, kiállítási termekkel, főiskolákkal. Figyelembe vesszük a helyi adottságokat, körülményeket. Az együttműködésben alapkérdés, hogy nem propagandaszerv vagyunk, nem propagandát fejtünk ki Csehszlovákiában, hanem szakembereknek adunk át olyan információkat, amelyekre szükségük van, s amelyeket tőlünk kémek. Tehát nem általánosságban tájékoztatunk. hanem konkrét igény alapján készítjük el anyagainkat. A programjaink, munkaterveink pedig meghatározott csehszlovákiai intézményekkel, szervezetekkel közösen készülnek. a nagyközönségnek szólnak. Meglehetősen sok kiállítás nyílik nálunk évente. Nem csak a képzőművészetiekre gondolok. Éppen most készülünk egy számítástehnikai bemutatóra. Magyar számítástechnikai berendezéseket és programokat vonultatunk föl, előadásokat tartunk és videofilmeket mutatunk majd be. Megfelelő a videótechnikánk, hiszen központunkban videó- és tudományos-műszaki klub is van. Rendszeresek nálunk a filmvetítések. Bemutatunk egy-egy kiemelkedő művészegyéniséget, filmrendezőt, tájékoztatjuk a csehszlovák filmszakembereket a mai magyar filmművészet fejlődésének irányairól. A könyvtárunkat is sokan látogatják, állandóan bő vítjük, nemcsak könyvekkel, hanem folyó iratokkal, hanglemezekkel és diafilmekkel is. Tudományos munkákhoz megrendelésre beszerzünk magyarországi anyagokat, esetleg írásos információkat is nyújtunk. — Kérdezte, hogy miért vezetünk be új munkamódszereket. Azért, mert a rutinmunka nem elég, de azért szükség van arra is. Ilyen szokásos feladatunk, hogy vidéki városokban magyar kulturális napokat rendezünk. A csehszlovák szakemberekkel egyetértünk abban, hogy fontosak, és abban is, hogy ennél viszont tovább kell lépni: a barátkozás ne legyen öncélú, hanem hozzon konkrét hasznot mindkét félnek, a barátkozásból együttműködés legyen. Az új módszerek bevezetését az is indokolta, hogy a csehszlovák szakemberek kereken megmondták, mi az, amire szükségük van és mi az, amire nincs. A konkrét egüttműködést mozdítják elő például a klubok. Ezekben nem állami szervek, nem két intézmény hivatalos képviselői, hanem szakemberek találkoznak, beszélkutatóintézet, felsőoktatási intézmény, vagy akár a magyar rádió, televízió egy-egy alkotóműhelye. Áprilisban a kortárs magyar zenéből adunk ízelítőt: Láng István szerző-i estjét tartjuk meg Prágában, ill. Bratislavában. Jelen leszünk az idei ostravai Janácek-fesztiválon. Prágában és Szlovákiában kétnyelvű műsorral emlékezünk meg Juhász Gyuláról. A második félévben magyar filmhetet rendezünk Bratislavában. — Amit eddig elmondott, abból úgy tűnik, mintha Szlovákia egy kicsit mostohagyerek lenne, mintha prágai központjuk tevékenysége kevésbe lenne itt érezhető. — Sajnálnám, ha tényleg így lenne. Szándékunk, hogy minél jobb kapcsolatokat társunk fenn a szlovákiai intézmények— Ez természetes. A munka területileg megoszlik, mindkét központ önálló lesz, ám tervszerűen együttműködünk majd, s bizonyos programokat közösen szervezünk. Az igazgató kinevezésével pedig már most elkezdődik az olyan jellegű munka, amihez nem kell kimondottan épület. Nekilátunk a szakmai információkat tartalmazó bulletin szlovák nyelvű változata előkészítésének, s fontos feladatunk a két intézmény közötti munkamegosztás tervezetének kidolgozása. Ezzel kívánjuk érzékelhetővé tenni már most — szakemberek és a nagyközönség számára is — jelenlétünket Szlovákiában. — A csehszlovákiai intézményekkel való kapcsolataink, partnereink együttműködési készsége és folyamatos érdeklődése jelentős tényező. Nem szeretném, ha dicsekvésnek hatott volna, amikor eredményeinkről szóltam. Ezek nem kizárólag a mi eredményeink, hanem egytől egyig a cseh és szlovák intézményekkel, szakemberekkel közösen elért eredmények. Az érdeklődés munkánk iránt megvan, sőt egyes területeken fokozódik. Ez jó jel, hiszen mindkét országban az átalakítással foglalkoznak, és ilyenkor mindenki hajlamos arra, hogy a kultúrát egy kicsit háttérbe szorítsa. Mi nem érezzük ennek a hátrányait, a két ország kapcsolatában semmiképp sem. Elégedettek vagyunk helyzetünkkel, hiszen munkánkhoz támogatást kapunk a csehszlovák hivatalos szervektől, a szakemberektől és nem utolsósorban a tömegtájékoztatási eszközöktől. Köszönöm a beszélgetést. FRIEDRICH MAGDA Fotó: DANIELA SYKOROVÁ nő 8
