Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-29 / 14. szám
állomás másfél kilométerre van a falutól. De sajnos — sóhajt a falu elnöke, Július Tkác —, Csízen nem áll meg minden gyorsvonat. Főleg a Kassáról (Kosice) jövök nenf Korábban még rosszabb volt a helyzet. Én már írtam ezért a Prácába is. A gyorsbuszok is lekanyarodhatnának erre mifelénk, csak tíz kilométerrel lenne hosszabb az útjuk, s a fürdővendégeknek nagyon megkönnyítenék az ideutazást. — A gyorsjáratokon kívül különben jó falunk összeköttetése a környékkel. Kell is, mert itthon nincs sok munkaalkalom. A lakosság nagy része naponta ingázik Safárikovóba, ami 17 kilométerre van ide, Rimaszombatba (Rimavská Sobota) 25 kilométerre, s néhányan dolgoznak még a szomszédos Rimaszécsen (Rimavská Sec), a Tesla kihelyezett üzemében. Nagy bajunk emellett, hogy elöregedett a lakosság. A hétszázból kétszáznál több a nyugdíjas. Most ugyan nyitunk egy egészen új utcát. Tavalytól már van rá területrendezési tervünk. Egyelőre tizenhárom telket mérünk ki, de a lakója annak már egy sem csízi lesz. Korábban mi se adhattunk ki építkezési engedélyt, mint a legtöbb kisfalu. Most ezt az új lehetőséget is a fürdő miatt kaptuk. Mert a fürdőt mégiscsak fejlesztik tovább, nem maradhat le hát mellette a falu se. — Voltak korábban nézeteltérések. A fürdő terjeszkedik, és hát ugye, sokszor a falu kárára. Több házat el kellett bontanunk, köztük az óvoda épületét. De azt is meg kell közben látnunk, és ezt így mondtam az embereknek, hogy gáz- és vízvezeték is csak azért van a faluban, mert itt a fürdő. Bezzeg nincs a környékbeli falukban! — Az idén óvoda építésébe kezdünk és lesz egy szennyvíztisztítónk. Jövőre vegyesbolt, kocsma és üzemi étkezde építését tervezzük egybe. Aztán erdőtelepítésbe fogunk, hogy a környéket is egy kicsit rendezzük, ha már egyszer fürdőhely vagyunk. Szóval nagy terveink vannak, csak legalább a fele legyen meg. A csízi gyógyforrásra a múlt század közepén, 1862-ben talált rá véletlenül egy helybeli, Harnóczi nevezetű lakos, aki kutat akart ásni épülő új háza mellé. De mert 8 méter mélységben már sós vizet talált, inkább elhagyta a telkét. A forrás a falura maradt, az emberek ide jártak az állataikat ittatni, innét hordtak vizet a főzéshez. A hivatalosság Rimaszombatban állítólag azért figyelt föl a forrásra, mert a helybeli kereskedő panaszt tett, a kút rontja az üzletét. Amióta van, azóta ugyanis nem fogy a só Csízen. A kutat ezután bezárták, a vizét kivizsgálták. Kiderült, nem is annyira sót, mint inkább jódot és brómot tartalmaz, ami a nálunk található ásványvízforrások közt meglehetősen ritka. A fürdő építéséhez 1888-ban kezdett hozzá a csízi részvénytársaság. Először öt-, aztán húszfülkés fürdöház épült, majd a századforduló utáni években három szálló is a fürdözö vendégek elhelyezésére. Fénykorát a fürdő az első világháború előtti években élte meg. amikor az arisztokrácia és a gazdag városi polgárság kedvenc nyári üdülőhelye volt Csíz. Vizével ekkor elsősorban bőr- és hormonális eredetű betegségeket gyógyítottak. Az I. világháború után a válságos évek következtek. Ekkoriban több fürdő — a környéken pl. Várgede (Hodejov) — egyenest bezárta a kapuit. A csízi vegetálása is eltartott gyakorlatilag egészen 1975-ig, amikor is az egészségügyi minisztérium rendelete alapján végre eldőlt, mégsem szüntetik be a működését. Sőt a minisztérium hozzájárult további fejlesztéséhez is, miután Szlovákia területén a csízi az egyedüli jódot és brómot tartalmazó vizű gyógyfürdő. '74-ben elkészült az új főépület, '87 májusában pedig átadták rendeltetésének a következő „fürdőházat", a balneoterápia korszerűen felszerelt új épületét, amelyben többek között úszómedence és szauna is szolgálja a mozgásszervi és izületi betegségben szenvedők gyógyulását. Ezzel egyidejűleg megszakítatlanul folyik a régi fürdőépületek rekonstrukciója is. — Sok még a teendőnk — mondja dr. Rudolf András, az intézmény vezető főorvosa. — Még csak a munkák elejénél tartunk. Jelenleg 260 ágyas a fürdőnk. A bővülést 300 ágyasra tervezzük. A gyermekosztályunk 60 ágyas, ezt 100 ágyasra szeretnénk fejleszteni. Átépítjük a korábbi igazgatósági központunkat, étterem, olvasó, egyféle kulturális központ lesz benne. Parkerdőt telepítünk közösen a helyi nemzeti bizottsággal. Még szélesebb körűek azok a tervek, amelyek a falu kiépítéséről szólnak, hogy Csízből valódi fürdőhely legyen megfelelő üzlet- és szolgáltatóhálózattal, új szállóval a fürdőző vendégek számára. Természetesen nem egyedül tervezünk, és a tervek megvalósítói se egyedül mi, az állami fürdő vagyunk. Szorosan együtt kell működnünk, és mi kívánjuk is ezt az együttműködést a faluval, a falu vezetőségével és a lakossággal, hogy a kívánatos tartalmi és minőségi fejlődés bekövetkezzen. Csíz képe ma meglehetősen tagolt. Fent a dombon, a legtetején emelkedik a fürdő új központi épülete, a sokemeletes Rimává. Mellette, egy összekötő folyosóval hozzáragasztva már inkább alkalmazkodik a tájhoz és a térszíni viszonyokhoz a balneoterápia korszerű háza. A domb lábában bontások friss maradékai. Az óvoda falai is itt meredeznek az égnek félig ledöntött állapotukban. (Az új építéséhez a tervek szerint már az idén hozzákezd a falu.) A patak túlsó oldalán egészen más hangulat, más ízlés uralkodik. A park gondosan megtervezett sétányai, a tűlevelű és nyáron minden bizonnyal árnyas fák, bokrok között csöndesen húzódik meg egyegy fürdőépület, szálló. Favázas szerkezetük, a sárgára meszelt falakból kilátszó, egymást keresztező vastag gerendák, a homlokzatok faragott deszka oromzatai, a mellvédek és tornácok csipkés díszítményei a múlt század végi nyaralók, üdülőtelepek hangulatát idézik, amelyek akkoriban német mintára épültek nálunk is a nagyvárosokat körülölelő külső zöldövezetben. A Budapest környéki villákon, nyaralókon faragó ácsmesterek dolgoztak Csízen is, nem véletlen a nagy hasonlóság. Aminthogy a szomszédos táj, például a Vály-völgyének népi építészete sem minden kapcsolat nélkül rokonítható egyes elemeiben a csízi fürdő történeti épületeivel. Azokban a nehéz évtizedekben munka után a palóc paraszt is messzire vándorolt szülőföldjéről. Ha fiatal volt, s szerencséje akadt, még a mesterséget is kitanulhatta Budapesten, amely a múlt század 80—90-es éveiben ugyancsak rohamosan épült. S ha a mester vándorlásai közben még a szülőföldjére is visszakerült, faragott oromzatokkal, deszka mellvédekkel és tornácokkal végül a saját faluját is kicifrázta, csak persze kicsit szerényebb, paraszthoz illőbb módon, mint azt a Budapesten vagy akár Csízen szokta. Felsövályban (Vysné Valice) még ma is nő 5
