Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-29 / 14. szám

Fürdő-falu falu-fürdő tudják azokat az ácsmestereket, akik a pesti tanulóévektöl a csizi fürdőn keresztül végigfaragták a Sajó völgyeinek falusi há­zait egészen a saját otthonukig. A csizi kúriák a fürdő parkjából tovább­sétálva megint másról árulkodnak. A hol klasszicista, hol barokkosán díszes pár­­kányzatok, széles kapubejáratok, oszlopso­rok azt mutatják, hogy a falunak volt vala­mikor egy meglehetősen tehetős rétege, amelyik pénzét többek között tágas, laká­lyos és egyáltalán nem uniformizált ottho­nok kialakításba is fektette. Ezeket a kúri­ákat a fürdő fejlesztésének távlati tervei szerint is megőrzik állítólag. Amikor a leg­értékesebb épületeket a fürdő átalakítja saját céljaira úgy, hogy közben eredeti és sajátságos jellegük kárt ne szenvedjen. A kúriák eredeti lakói már ma sem Csí­zen élnek. Egyedül a Tóth-szőgben találjuk még otthon Bockóékat. Bockóné még jól emlékszik a régi fürdőéletre, amely szerinte sokkal, de sokkal zajosabb volt a mainál. Persze csak nyáron, mert hisz korábban, még a háború előtt, télire bezárt a fürdő. — Akkoriban a gyógykezelés még bizto­san nem volt azon a szinten, mint ma, de a fürdőélet vidámabb volt — mondja. — Most az új épületekben tényleg mindenük meglehet a betegeknek. Az én leányko­romban az a lapos volt a tiszti épület. Tudom, csak századosi a még annál maga­sabb rangúak jöhettek ide. és milyen ellá­tásuk lehetett abban a kicsiny házban?! De mindig szólt a zene, szerdán, szombaton és vasárnap este tízig, és mi, leányok rengeteget jártunk szórakozni. Mondtam is már az igazgatónak, azt a régi életet kéne visszahozni, a fürdövendégeknek sem min­degy, milyen a hangulat. lent a faluban, a fürdő és a kúriák dombjának lejtőin mintha nem volna túlsá­gosan rózsás a hangulat. A postán nincs elég újság, heti- és havilap. A fürdőző vendégek reggel sort állnak a szűk kis helyiségben, aztán morgo­lódnak, mert hiába jött megint későn a postásautó Rimaszombatból, nem hozott eleget semmiből. — Volt már panasz ránk még az újság­ban is — mondja Gyömbér Melinda, a posta vezetője. — Aztán jöttek kivizsgálni az ügyet egyenest Bratislavából de hiába. Azóta sincs elég újság, mert nincs elég Rimaszombatban sem. Hiába kérek, hiába panaszkodok, hogy ez fürdőhely, adjanak többet. Őket az nem érdekli; falu, falu. Az Expressből például eddig nyolc darab járt, azt is levették most háromra. Cseh újság csak kettő jár. az egyiket azt is egy vendég fizette elő. Pedig elkelnének a cseh lapok, hisz a fürdőben sok a cseh vendég. Kértem nemrég Vlastát, azt felelték, az elfogy ott Rimaszombatban is. A vegyesbolt épülete legalább annyira elavult, mint a postáé. Óriási nagy vaskály­ha terpeszkedik az egyik sarkában. Kifüte­­nék vele a helyiséget az eladók, ha győz­nék. Ha a szenet is nem onnét kéne rá hordani, ahonnét hordják. — Nézze csak meg akárki, honnét hord­juk a szenet! — mondja Boáéi Eszter, az egyik elárusító. És ládákkal, kartondobo­zokkal. lisztes zsákokkal és almás csoma­gokkal telizsúfolt két raktárhelyiségen fáról keresztül. Aztán egy fordulót a pincébe le. az szintén raktár, s még egy fordulót to­vább. Na ott a végében szén is van valahol. Két szenesvödörrel megrakodva persze sokkal nehezebb mutatvány végigvergődni ezeken a barikádokon. S a higiéniai előírá­sokat itt senki ne emlegesse közben. Azok azzal kezdődnének, hogy az épületben van folyó víz. Ebben az épületben pedig nincs folyó víz. Kezet mosni az elárusítónők a szomszédba járnak. — Minket eddig még senki sem kérde­zett — háborog Eszter. — Nem vezették be hozzánk se a gázt. se a vizet, mert hogy ide már nem érdemes áldozni, lesz új épület — mondja a bolt vezetője, Czakó Irén. — Csakhogy az új épületet már tavaly is ígérték, hogy elkez­dik. Most megint azt mondják, majd '89- ben. Ebbe a boltba már senki nem jön el dolgozni, csak ilyen öreg, nyugdíj előtt álló, mint én, ha rászorul. Mi meg már nem győzzük a munkát. A kocsmát a fürdő vendégei, ha lehet, még jobban szidják, mint a boltot, ahova pedig szintén nem szívesen járnak vásárol­ni. A kocsmában valamelyik este is vereke­dés volt. Bodi László, a csapos éppen fölmondani készül. Két hete tizennégy órá­­zik a füstös kopott helyiségben egyfolytá­ban. — Akkor azt mondták fönt a vállalatnál, ameddig bírja, húzza. Hát eddig bírtam, tovább nem. Ma reggel már azt mondtam a főnöknek, én magam megyek a hnb-re, és föltelefonálok Rimába, ha ő nem intéz­kedik. Állítólag most két órával lerövidítet­ték a munkaidőmet. Annyival kevesebbet leszünk nyitva. Csízen a fürdő, ha jól számoljuk, éppen százéves múltra tekinthet vissza. A hely szellemiségén azonban — hiába kerestük megfeszítve — úgy tűnik, még nem üt ki a patina, az a nemes rozsda, amely méltó örökösök keze nyomán ennyi idő után talán már mégis várható volna. Falu és fürdő egyelőre külön él egymás mellett. — Én akármilyen rendezvényt hirdetek — mondja Erdélyi Gézáné, a fürdő kultúrfe­­lelőse —, a falubeliek nem jönnek el. Pedig hát nem mindet itt tartjuk a mi társalgónk­ban, sokszor, ha színpad kell, lent a falu kultúrházában, s oda bárki jöhet. Voltak már igazán rangos vendégeink a Slovkon­­certtöl, de a falut nem érdekelte. Minden panasz ellenére, a fürdőnek van­nak már visszatérő vendégei, akik éppen azért szeretnek Csízre jönni, mert ez még nyugodt, csöndes hely. Nincs tülekedés és türelmetlenkedés az ápolók, a vendégek és a helybeliek hármasában. Bárha ez a békés csönd nemcsak a mozdulatlansággal járna, jellemzője maradna Csíznek akkor is, ami­kor az a tervek szerint — gyógyító vizéhez és hagyományaihoz méltón — kiépült falu lesz! KOCSIS ARANKA Gazdag és színes szimbolikus csokrot köt­nek évről évre közhasznú munkájukból és aktivitásukból a Szlovák Nöszövetség tagjai. Ezzel bizonyítva viszonyukat békés szocialis­ta mánkhoz, kommunista pártunkhoz, társa­dalmunkhoz. Ezzel járulnak hozzá a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa programjá­nak megvalósításához. Az idei csokor is a kezdeményező tettek ezerszínű sziromleveleitől tarka, hiszen ta­valy olyan jelentős események motiválták, mint a noszf 70. évfordulója és a nők moszk­vai világkongresszusa. Dúsak a szirmai a „Kilenc virág a békéért" mozgalomban vég­rehajtott tetteknek, ugyanígy azoknak is, amelyeket a Nemzeti Front választási prog­ramjának teljesítése során kötöttek csokorba asszonyaink faluszépítési akcióikból, mező­gazdaságnak nyújtott segítségükből, erdé­szeti társadalmi munkájukból, másodlagos nyersanyagok és gyógynövények gyűjtésé­ből. Örömet és melegséget árasztanak azok a csokrok, melyeket az idős embereknek nyújtott szomszédi segítségekből, a nőszö­vetségi tagok önkéntes ápolói munkájából kötöttek. Sok virág nyílt a gyermekkel való törődés és a nekik nyújtott támogatás során is. A szocialista kötelezettséget, melyet szer­vezetünk tagjai a tavalyi nőnapon a bratisla­­vai várban jelentettek be — benne három­millió munkaóra ledolgozását ígérték —, jó­val túlszárnyalták. Félmillió órának megfelelő értékkel többet tettek közös kasszánkba. A nők kezdeményezése kézzelfoghatóan kife­jezhető. számokba foglalható. De a nők, anyák, dolgozó nők kezdeményezésének. Mi, hatvan körüliek A napokban azon tűnődtem el, milyen különös, hogy ugyanaz a probléma az egyik embernek gondot, terhet, a másik­nak pedig fájdalmas hiányérzetet jelent. A tűnődésre az adott okot, hogv rövid egymásutánban találkoztam Fenékkel és A nnuskával. — Tudod, mennyire szeretjük Zoli unokánkat — mondta Katinka, Feri felesége —, és azt is tudod, milyen megbecsült szolgálat ma a nagyszülők segítsége. Egy sző, mint száz, előre örül­ve a megvalósításnak, egy tervet forgat­tunk a fejünkben, ami sajnos, füstbe megy. Zolika szeptemberben iskolás lesz. A fuun meg a menyem, aki szeptember­től újra dolgozni fog, reggel hétkor kezdi a munkát. így természetesnek véltük, hogy kapnak az ajánlatunkon. A kicsit közhasznú munkájának, annak, hogy erejü­ket és szabadidejüket megosztották család­juk és a társadalom közt, van ennél sokkal nagyobb, fontosabb értéke: az erkölcsi! Hogyan lehetne megmérhető másképp, hogy „A társadalomnak — a családnak — önmagunknak" mozgalomban a helyi tarta­lékok mozgósításával új. minimális költségi­gényű játszóterek, közfürdők és iskolai klu­bok létesültek? Vagy azt az aktivitást hogyan mérjük fel, amely során a nők természeti iskolákban alkalmas létesítményeket kutat­tak fel ?! Ez utóbbi során tagjaink az SZNSZ társadalmi súlyával hatottak munkahelyi ve­zetőikre, így ma csaknem 150 szervezet üdülője és állandó pionírtábora szolgálja a gyermekek egészségét. Az SZNSZ tagjai az alap-, a városi és a járási szervezetek átgondoltan és felelősség­teljesen kezdeményeznek azokon a helyeken és feladatok során, ahol etikai fogyatékossá­gokat észlelnek. így van ez pl. az idős embe­rekről való gondoskodás terén a nehéz hely­zetben lévők problémáinak jelzésével, a ne­hezen nevelhető gyermekek és fiatalok felku­tatásában. Kassán (Kosice) pl. fejlett az „Egy nőszervezeti tag — egy magányos nyugdí­jas" mozgalom, a Terebesi (Trebiáov) járás Battyán (Botany) községben az SZNSZ és a SZISZ alapszervezete együtt gondoskodik a magatehetetlen idős nőkről, a lednicei nő­szervezet tagjai ebédet hordanak a rokkan­taknak és sorolhatnánk még a további kez­deményezéseket. Nincs olyan nőszervezet, mely vállalásait nem teljesítette volna, példásan. Elképzelé­seikben nyoma sincs a formalizmusnak. Konkrétak (gyakran apróságokat vállalnak, de ezek mind kézzelfoghatóak). Hozzájárul­nak munkájukkal lakóhelyük fejlesztéséhez, dolgosak, érző, emberi tettekkel és áldozat­készen segítenek kötelezettségeikkel is szebb, békés holnapunk építésében. JANA DROBOVÁ fél hétre viszik a bölcsödébe, Zolika pedig nálunk lehetne hétfőtől péntek délutánig. Az iskola közelebb is van hozzánk, a gyerek nyugodtan megregge­lizik, Feri aztán kézenfogja, s nyolcra nyugodtan elsétálnak az iskolába. Dél­ben érte menne, én meg várnám őket a jó ebéddel A főzés is öröm lenne, ha Zoli­ka kedvenc ételeit készíthetném meg Feri sétái sem lennének céltalanok .. . — De — vette át a szót Feri — a gyerekek másképp gondolkoznak. Zolit reggel munkába menet a szomszédasz­­szonyhoz adják, annak ötödikes fiával megv majd az iskolába. Villamosra is kell szállniuk, meg két úttesten is átha­ladni. Ez számunkra csöppet sem meg­nyugtató. A fiamék erősködnek, hogy jobb így, mert mindennap figyelemmell akarják kísérni Zolika élményeit, ottho­ni feladatait, érdeklődését, haladását. Er­ről nem hajlandók lemondani. A kényez­tetésről is mondtak valamit, amire sze­rintük hajlamosak vagyunk, meg hogy elég bennünket azzal terhelni, ha a nyári szünetben a mi nyakunkba sózzák mind a két lurkót. Érvelt még a fiam, hogy a pereknek mielőbb meg kell szoknia az nő 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom