Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-22 / 13. szám
nem beszélve a pirosbetüs ünnepekről, családi eseményekről. Ilyenkor igyekezzünk mindig az ünnepnek, az alkalomnak megfelelően terített asztal mellé ültetni a családot, vendégeinket. A kulturált étkezés alapja az ízléses tálalás, nyugodt, rendezett, kényelmes környezetben. Fontos, hogy az étkészlethez illő asztalterítőt, abroszt válasszunk. Ez lehet egyszínű fehér, vagy színes, illetve mintás, hímzett is. Az abroszhoz színben megfelelő textil, vagy papírszalvétát válasszunk. Az ünnepi hangulat elengedhetetlen kelléke a virág, ami egyben szimbóluma is lehet az adott terítéknek. A húsvétot a tavasz virágai — a tulipán, a nárcisz, a barka, az aranyvessző köszöntsék. Ezekből mutatós virágtálat készíthetünk. A tél ünnepeit az örökzöldek, a szalmavirágok és az erdei termések díszítik (toboz, bogyók stb.). De minden évszakban, minden virág szépet mutat az asztalon, ha szépen elrendezve tesszük vázába. Ezután kerülnek az asztalra a tányérok, az evőeszközök. A poharakat használati sorrendben a jobb oldalon helyezzük el. Többféle édességhez elegendő egy tányért és egy váltás evőeszközt adni. Ha a főételekből több fogás van, a használt evőeszközöket tisztákkal cseréljük ki. Az aperitívet poharakba töltve, tálcáról kínáljuk. A kompótostálakat a tányér jobb oldalára tesszük, tányérra, kiskanállal. Ne feledkezzünk meg a süteményesvilláról és a mokkáskanálról sem. A savanyúságnak a tányér bal oldalán van a helye evőeszköz nélkül, ezt ugyanis a főétellel egyszerre, a nagy evőeszközzel fogyasztjuk. Nélkülözhetetlen eszköze a terített asztalnak a só-bors-paprikatartó, a kenyérkosár, a szalvéta, amit a villa alá helyezünk. Hogy az asztal ne legyen túlzsúfolt, a fogások a fogyasztás sorrendjében kerüljenek a vendégek elé. A tálalás sorrendje: aperitív, hideg előétel, leves, meleg előétel, sör, halak, együk azt a keveset, amire reggelente időnkből futja. Nem igaz, hogy csak í fürdőszoba, a háló és a konyha köz ingázva lehet néhány falatot a szánkb; dobni, vagy már kabátban, éhgyomorrí felhörpinteni a méregerős feketét. Le csípve pár percet az éjjeli-reggeli szu nyókálásból elkerülhető ez a groteszl lótás-futás. S még tányérok is kerülhet nek az asztalra. Természetesen, mindazt, amit hét közben — időhiány miatt — nem tehe tünk meg, pótolhatjuk a hétvégeker A mesterségek hajdankori rendszerezői, köztük Seneca is — nem minden müvészetellenes él nélkül — olykor a festészet és a szobrászat mellé helyezték a szakácsművészetet, mondván, hogy ez is éppúgy a puszta fényűzést szolgálja, mint az előbbiek. Félretéve minden ilyen klasszikus gonoszkodást, megállapíthatjuk, hogy a szakácsművészet valóban esztétikai tevékenység is, amennyiben nemcsak az ételek ízletes elkészítését, hanem a szép tálalást is feladatának tartja. hogy reggelente — miközben minden perc drága — fehér damaszt abrosszal letakart asztal mellett, ezüst gyertyatartók között, meiseni porcelánból szürcsöljük a forró kakaót. Szó sincs erről, csak éppen kulturált körülmények közt Bizony nem mindegy, hogyan kerül elénk mindennapi betevőnk. Az egyszerű olcsó, de tápláló — úgymond hétköznapi ételek is csábítóbbak lehetnek, ha ünnepi díszben kerülnek asztalra. Természetesen, nem arról van szó. Születésnapi vacsora Ja U f A*A?AV*A*
