Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-22 / 13. szám

Névadó a családban

könnyebb húsok, fehérbor, nehezebb húsételek, vörösbor, sütemény, üdítő, gyümölcs, feketekávé, konyak, vagy likőr. Dísze az asztalnak a gyertyatartó is, amit a teríték többi kellékéhez illően választunk meg (ezüst, üveg, fa stb.) Az /egész teríték ünnepi hangulatát emeli az égő gyertya. S mivel étkezés közben nem illik dohányozni, a hamutartók csak a kávé fogyasztásakor kerüljenek az asztalra.

Régebben a tányért egy nagy karéj kenyér helyettesítette, majd megjelent a fatányér, módosabb családoknál az ezüsttányér. Az evőeszközöket a lakomára mindenki magával hozta. S hogy hogyan kellett régen az asztalnál viselkedni? Péterfi Takáts József „Erkölcsi oktatások" című könyvében az 1799-es években így ír erről:

„Amely kanállal ettél, ne nyúlj azzal újra tálba. Ha mocskosak az evőeszközök, azokat lenyalogatni, vagy az asztalruhába törölni illetlenség.

Az evés ideje a pihenés, a jókedv és az

Halvacsora

egészség fenntartásának ideje.

Az asztalnál némán ülni gyávaság, a szomszéd fülébe susogni embertelenség, más beszédébe vágni, hangos lármázással ellentmondani — gorombaság."

Ahogyan emelkedik az életszínvonal, úgy fordítunk egyre többet az öltözködésre, a tartós fogyasztási cikkekre, és különböző szolgáltatásokra. De ugyanakkor törődünk-e eleget azzal, hogy étkezési kultúránk is megfelelően alakuljon?

Fotó:

PRIKLER LÁSZLÓ és archív

I ANGSTEIN ERZSÉBET

Ünnepi ebéd promóció után

Teríték családi évfordulókra

Vadvacsora