Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-22 / 13. szám
All. HÉT ESEMÉNYEI ITTHON: • Bohuslav Chnoupek külügyminiszter a prágai Cemin-palotában találkozott a NATO-tagországok csehszlovákiai nagyköveteivel és ügyvivőivel. • Az első csehszlovák—szovjet közös űrrepülés 10. évfordulója alkalmából Alekszej Gubarjev szovjet és Vladimír Remek csehszlovák űrhajós Bratislavában tett látogatást, ahol Peter Colotkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének jelenlétében találkoztak a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának tisztségviselőivel. A két űrhajóst fogadta Jozef Lenért, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára is. • Prágában megtartották a demokratikus sajtó képviselőinek nemzetközi találkozóját, amelyet a Rudé právo szerkesztősége azzal a céllal rendezett, hogy tájékoztassa a testvérlapok és folyóiratok képviselőit a CSKP KB 7. ülése határozatainak megvalósításáról és a szocialista Csehszlovákia életéről az 1988-as jubileumi évben. Az összejövetelen több mint negyven országból vettek részt újságírók. • A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ülésén jelentést tárgyalt meg a családok helyzetének alakulásáról. A legsúlyosabb problémát a válások állandóan emelkedő száma jelenti, amelyet a családi kapcsolatok felbomlása okoz, s amelyeknek társadalmi szempontból kedvezőtlen következményei vannak. • A Bratislava! Szakszervezetek Házában megtartotta kongresszusát az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége. A hatvanezer tagot 420 küldött képviselte. KÜLFÖLDÖN: • Eduard Sevardnadze, a SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter a nemzetközi kapcsolatok problémáival foglalkozó amerikai szenátorokat és tudósítókat fogadott. Élénk és nyílt vita során a szovjet—amerikai kapcsolatok, valamint a hadászati stabilitás megszilárdításának helyzetével és távlataival Összefüggő kérdések széles körét tekintették át. • Milos Ja kéé, a CSKP KB főtitkára Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására baráti munkalátogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. Áttekintették Csehszlovákia és az NDK együttműködésének időszerű kérdéseit és a nemzetközi helyzet legfőbb problémáit. A 6stk feh/étele C sa k H é sxtM(^o C ciá& Egy gyermekpszichológus mondta: „A csecsemő beleszületik a felnőttek világába, már egészen pici korától a felnőttviselkedés nyújt neki példát, vezeti arra, miként kell felnőttek között létezni, elnyerni bizalmukat. De az önálló felnőtté váláshoz vajmi kevés segítséget kap a gyerek. Többnyire saját magának kell megbirkóznia, sokszor kudarcot kudarcra halmozva, fejlődésének képleteivel. Nem a boldog, a gondtalan gyermekkort éli, hanem szükségszerűen alkalmazkodik, a felnőttek kiszolgáltatottja." Gyerekek sétálnak a parkban, mint bárhol az országban, ahol óvodások, kisiskolások vannak és pedagógusaik kiviszik őket egy kicsit levegözni. Az elém táruló kép azonban valami szokatlant jelez. Megszoktuk, hogy a lányok, fiúk, mégha felügyelet alatt, párosával sétálnak is, zsibognak, csintalankodnak. Az előttem lépegetők, ha időnként kíváncsian hátra-hátra fordulnak is, mások. Megszeppentek, mélabúsak. Olyanok, mint akikben berozsdásodott az a rugó, amely ebben a korban az öröm, a kiegyensúlyozottság, a jókedv visszafoghatatlan, megfékezhetetlen mozgatója. Fővárosunktól néhány kilométernyire, a Kis-Kárpátok nyúlványának erdös-szőlődombos ölelésében vagyunk. Errefelé még a környezet is hozzásegít ahhoz, hogy az itt ideiglenes otthonra késztetett gyerekek megkapjanak mindent felépülésükhöz. A pezinoki elmegyógyintézet gyermek-ideggyógyászati részlege kórház a maga nemében, ahol azonban sebészkés nélkül, gyógyszeres kezeléssel, de mindenekelőtt emberi szóval küzdenek az itt szolgálatot teljesítő orvosok, egészségügyi dolgozók, pedagógusok — harmincnál is többen —, hogy helyreállítsák kis pácienseik lelki egyensúlyát. Mivel erre van szükségük .. . Menekülés a felnőttek világából Jóformán még össze sem ismerkedtünk dr. Hrková Georgina föorvosnövel, telefonhoz szólítják. Az egyik szomszédos járás gyermekpszichológusa kéri tanácsát. — Igen, tudom kiről van szó ... Nem, nemj Semmi esetre sem mehet haza. Haladéktalanul küldjék hozzánk!... Igen, lesz hely a számára ... A főorvosnö zaklatottnak tűnik, mikor leteszi a kagylót, de máris megadja magyarázatát : — Egy nyolcéves kisfiúról van szó. Már több hétig volt intézetünk lakója ... Öngyilkosságot kísérelt meg. Szerencsére olyan gyógyszereket vett be, melyek nem jelentettek azonnali életveszélyt... Válófélben lévő szülők, iszákos, agresszív apa ... Nem volt képes elviselni az otthoni helyzetet, amely a jelek szerint máig sem változott. A kisfiú ismét menekülni akart. Arra kérte édesanyját, akit szintén bántalmaz a férje, vegyenek be mindketten valamit, amitől többet nem ébrednek fel. Intézetünkben kell tartanunk, míg az apja elköltözésével a válságos helyzet megoldódik ... Persze nem mindig ilyen egyértelmű a sérülést kiváltó ok. Számos indítéka van annak, hogy valamely kisgyerek vagy serdülő ide kerül. A föorvoshelyettes, dr. Jozef Kraus rendelőjében annyiféle játék, akár egy játékboltban. Olyan lényeges diagnózist megállapító eszközök ezek, mint másutt a röntgen, a sztetoszkóp, a vérnyomásmérő és egyéb műszerek. Esetenként ugyanis rendkívül nehéz szóra bírni a kis beteget, s az orvos órákig elnézi, figyeli, mivel, hogyan foglalkozik. Ebből a játékszerek megválasztásából, a játék milyenségéből, úgyszintén az asztalán tornyosodó papírra rajzolt, festett vallomásokból következtet, próbálja összeállítani a kórkiváltó helyzetképet. Délelőtti sétán az intézet parkjában nő 3
