Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-09 / 7. szám

I Röviden ■ A Rozsnyói (Ro2ftava) járás egyik legkisebb falujában. Perlócon (Prihradza­­ny) az elmúlt év decemberében megala­kult a Szlovák Nőszövetség helyi szerve­zete. A mindössze 99 lakosú községben 18 tagú a nőszervezet, melynek elnöke Csip­­ka Magdolna lett. Munkájukat azonnal meg is kezdték, megrendezték a falu gyermekeinek a Télapó-ünnepélyt, utána pedig a kicsinyek diszkóját. Idei terveik kőét első helyen a tagtoborzás szerepel, de nőnapi rendezvényt, könyv- és kézi­munka-kiállítást is szeretnének. Bekap­csolódnak a faluszépítési akciókba és védnökséget vállaltak a falu parkja felett, melyet nemrég létesítettek, s melynek közepén a község bösi halottainak emlék­táblája is megtalálható. Jó munkát, sok sikert kívánunk nekik! BÁNYÁSZ IDA ■ Kedves vendég látogatott a Slovenka hetilap szerkesztőségébe: Aitalina del Rio, Kuba csehszlovákiai nagykövetének felesé­ge. Lydia Brabcová főszerkesztővel arról beszélgettek, milyen szerepet játszanak a nők az átalakításban és a tudományos-mű­szaki haladás meggyorsításában. Érdeklő­dött a folyóirat új koncepciója iránt, nagy­ra értékelte színes írásait, műfaji gazdag­ságát. a témák ötletes feldolgozását. Anali­­na de! Rio beszátnolt a kubai nők életéről és munkájáról is. Jelenleg a hibák kijaví­tásának és a negatív tendenciák felszámo­lásának időszakában nagy szerep jut a személyiségformálódnak, az erkölcsi érté­kek elsajátításának. A kubai nép forradal­mának harmincadik évfordulóját készül megütni; ez alatt a harminc év alatt két­ségkívül sok sikert ért el mind a gazdasági élet, mind az oktatásügy, az egészségügy és a sport terén, s az életszínvonal tekinte­tében Latin-A meri ka legfejlettebb országai közé tartozik. A találkozón részt vett Hector A Ifonso Manresa. Kuba bratislavai Jőkonzulátusá­­nak konzulja is. —Ik— L LJS1CKYfelvétele í Mi így csináljuk A nőszövetség csicsói (Ciéov) helyi szervezetének élén majdnem harminc éve SzüUő Gyuláné áll. Szakmáját tekint­ve magyar—szlovák szakos pedagógus, szégyent! Az órára néztem. Nem sok időm volt a legközelebbi autóbusz indu­lásáig. Kapkodtam is az öltözködéssel. Ilyenkor szeretnek a tárgyak bosszúsá­got okozni. Fölróintom az egyik zoknim, majd a másikat, hát az lukas. Nosza, kaptam egy másik pár után. Föl a lá­bamra az egyiket a lukas helyett, tovább már nem is bajlódtam. Felemás zokni­ban. de az utolsó percben sikerült az autóbuszra fölkapaszkodnom. — Paliéknál már megindult a munka, s mikor váratlanul föltűntem, hát szép­nek találták, hogy eljöttem. De mikor megmondtam, hogy nem hátramozditó­­nak. de szakácsnak jöttem, fölragyogott Pali arca. A tízórai meg az ebéd után aztán ragyogott már a többieké is, csak látni kellett volna. Azóta járja az a mondás arrafelé, hogy jó gulyást felemás zokniban kell főzni. Jó az, ha az ember nem érzi magát fölöslegesnek sem a saját, sem a mások szemében. Jó, ha számba veszik, ha a véleménye felől érdeklődnek, ha a tanácsát is kikérik. Nekem az jó érzés, hogy nemcsak a kutyámmal beszélgetek, de néha a képvi­selőnkkel is. és nemcsak a dédunokámért megyek el. ha szükség van rá, az óvodá­ba, de nem vonom el magam a közügyek­­töl sem. Nyugdíjasként is teljes értékű polgárnak érezhetem magam, s ezzel én megelégszem. Elgondolkodtam Ádám szavain, és sorra jelen tek meg előttem ismerős ar­cok. akik Ádi bácsi titkát szintén fölfe­dezték a maguk számára. Dóra, aki a Vöröskeresztben tevékenykedik. Imre. aki kirándulásokat szervez a szeniorok részére, s a látnivalókat ismerteti, meg Katóka és Laci, meg Pista, az őszülök, a ritkuló hajúak, akik mind ismerik a titkot: hogyan kell megöregedni, hogy az ember fiatal maradjon. Ha az egészség még többé-kevésbé jó! szolgál, nincs en­nek semmi akadálya. tizenöt évig tanított a helyi iskolában. Jól ismeri a falut és lakóit, egy választási időszakon át a hnb titkára is volt. Lelkes könyvtáros, munkája elismeréseként ta­valy születésnapja alkalmából, a járástól ..A kultúra fejlesztésében szerzett érde­meiért” kitüntetést, az SZNSZ KB-tóI pedig aranyérmet kapott. Ez utóbbi, vall­ja, nemcsak neki, hanem az egész szerve­zetnek szól. A könyvtárnak kb. ötszáz állandó olvasója van. így SzüUő Etel nap mint nap találkozik a falu lakóival. — Többször mondták már nekem szemrehányóan, hogy nem tartok sok gyűlést. Ez igaz. mégis ismerem az asszo­nyok gondját-baját. A falusi könyvtáros­nak mindenkivel beszélgetnie is kell, nem elég azt mondani, hogy jó napot, keressen valamilyen könyvet, és viszont­látásra. így aztán tudok mindenről. — A több évtizedes tapasztalatával hogyan látja, melyik időszakban volt könnyebb a nőszövetségi munka, régen vagy ma? — Ma nehezebb összehozni az asszo­nyokat, többen dolgoznak, mint azelőtt, nagyobb rohanásban élnek, több az el­foglaltságuk. Községünknek 1 630 lakosa van, a nőszervezeti tagok száma 175. A legnagyobb gondunk az — gondolom, ezzel nem állunk egyedül —, hogy mióta a szövetkezetünk egyesült a három szom­szédos falu — Nagykeszi (Vei. Kosihy), Füss (Trávnik). Kolozsnéma (KI. Nemá) — szövetkezetével, az ott dolgozó kb. 50 nőt gyakorlatilag elvesztettük. Mert aki például Nagykeszin dolgozik, egész nap ott van, azt nehezen tudjuk itt. Csicsón bevonni a munkába. Ha volna üzemi szervezet, az összefogná a négy falu ott dolgozó asszonyait A másik három falu nőszervezeti elnökének is problémát je­lent ez. — Mi az. ami emlékezetes marad az Ön számára a szervezet életéből? S me­lyek ma az állandó rendezvényeik? — Ez alatt az idő alatt sokszor mond­tam, hogy nem csinálom tovább, de az­tán ... Volt olyan társadalmi munka, hogy csak ketten voltunk a Csemadok-el­­nökkel. de azért csináltuk. Az óvoda, az iskola épületét a mi tagjaink takarították ki. Mi rendeztük meg először a nyugdíja­sok napját, a saját pénzünkön. Most már a polgári ügyek testületé vette át a rendezést. Rendszeresen szervezünk egészségügyi előadásokat, legutóbb a nő­gyógyász beszélt a változás koráról. Van kézimunkakörünk, tavaly volt két kezdő varrócsoportunk, majd a kettőből alakult egy haladó, divatbemutatót is tartottunk. Idén a kézi kötést tanulják. Olvasókörün­ket egy tanítónő vezet), évente cg\-ket író-olvasó találkozót szervezünk, legu­tóbb Zs. Nagy Lajost láttuk vendégül. Olyankor mindig rendelek könyveket, elfogy 50—60 is. Jó kirándulásokat is szervezünk. Jó az együttműködésünk a Csemadokkak az iskolával, a Vöröske­reszttel, a többi szervezettel. Általában közösen rendezünk mindent, egy szerve­zet nem él meg egyedül, csak együtt érhetünk el valamit. Községünkben van Galéria és tájház. Ott őrizzük azokat a munkaeszközöket, tárgyakat, amelyeket a múltból meg lehet még menteni. A hagyományőrző napon — legutóbb ta­valy februárban tartottuk meg — van kenyérsütés és tollfosztás. régimódi ara­tás és kosárfonás stb. Mondtam is legu­tóbb egy gyűlésen a járás többi nőszerve­zeti elnökének, jöjjenek el hozzánk. Csi­­csóra a legközelebbi hagyományőrző na­pon, nézzék meg a többi falu nőszerveze­ti tagjai is ezt a rendezvényt! —tha— Fotó: PRIKLER LÁSZLÓ [ Szóvá teszem Tiszteb Szerkesztőség! A Rimaszomba­ti (Rim. Sobota) járás egyik kis falujából küldöm levelem. Nálunk Óbáston (Stará Basta) az élelmiszerüzlet előtt reggelente fél hétkor elkezdődik a sorban állás, bár a boltot csak hétkor nyitják, mert aki tejet akar venni, annak már oda kell állnia idejében. Annak ez nem probléma, aki nem jár munkába és kisgyereke sincs, ám ne­kem — és még többeknek a faluban — két kis gyereket kell itthon hagyni felügyelet nélkül, hosszabb időre, ha tejet akarok kapni Mert hiába mentem ma is hét órakor, már nem kaptam 3,10-es tejet. Állítólag csak 12 litert kaptak s abból bizony nem jut elég még azoknak a gyer­mekeknek sem, akiknek a tej még a Jo táplálékuk. A legnagyobb baj mégis talán az. hogy ha valaki ilyenkor szólni mer felháborodá­sában, azt az elárusítónök úgy lekiabálják, hogy egész napra elege lesz. S arról szinte már írni sem merek, mi van akkor, amikor más tejterméket is kapnak, pL Termi­­xet... Én nagyon-nagyon érzem, hogy valahogy szót kellene már értenünk, mert ha tehetném, a mostani bobba a lábam sem tenném be Ide másik üzlet a faluban nincs}. Fenyegetőzünk időnként azzal is, hogy a legközelebbi falugyűlésen szóvá tesszük, de aztán mindig, mindenki a másikra vár, így senki sem szól Mert mindenki tart a következményektől, hiszen vásárolni a fel­szólalás után is keü. TÓTH GYÖNGYI nő 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom