Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-02 / 6. szám
KUCKÓ &&js -SM-f*. r. <»££*? HHHHHHHHI ^ifev —T“.~ ‘ A kisegér (CHANTl MESE) Élt a folyóparton egy kisegér. Kitavaszodott és neki tokhalra meg lazacra támadt gusztusa. De honnan vegyen csónakot ? Jó lesz talán egy fél dióhéj is. Hát evezőt? Itt van egy kislapát. Evez a kisegér és énekel: — Héjacska, kis csónakom, kom, kom, kom. Lapátocska, evezőm, zöm, zöm, zöm. Elhalad egy falu mellett, a gyerekek lekiáltanak a magas partról: — Ej, kisegér, evezz ki a partra! Megvendégelünk lepénnyel. — Mivel van töltve? — Csuka húsával. — Azt nem szeretem. Továbbevez a kisegér és ismét énekel: — Héjacska, kis csónakom, kom, kom, kom. Lapátocska, evezőm, zöm, zöm, zöm. A második falunál is ezt kiáltják a partról a gyerekek: — Evezz ki, kisegér, megvendégelünk lepénnyel! — Mivel van töltve? — Kacsahússal. — Azt nem szeretem. A kisegér evez tovább és megint énekel: — Héjacska, kis csónakom, kom. kom, kom. Lapátocska, evezőm, zöm, zöm, zöm. A harmadik falunál ismét hívják lepényre a gyerekek. — Mivel van töltve? — kérdezi a kisegér. — Tokhal ikrájával. — Ham, ham, ham, tokhalikrával ? Abból eszem, szem, szem. Kievezett a partra a kisegér, elé tették a tokhalikrás lepényt. Evett a kisegér, evett, míg egészen gömbölyű nem lett a hasa. Egyszeriben kiáltozni kezdtek a gyerekek: — Kisegér, kisegér, viszi a víz az evezőt meg a csónakot! Felugrott a kisegér, s szaladt le a partra. De megbotlott egy zsombékban, és kihasadt a pocakja. — Kislányok, kislányok — siránkozott —, hozzatok gyorsan tűt és cérnát, kihasadt a pocakom. A kislányok odafutottak és összevarrták tűvel, cérnával a kisegér hasát. Lábra állt a kisegér és lesántikált dióhéjcsónakjához, beült, siklott le tovább a folyón. De dalolni már nem volt kedve. Csak a kiscsónak énekelt: kom, kom, kom. Meg a lapátocska: zöm, zöm, zöm. Oroszból fordította: Átányi László Anna Graf Bátor szív A fehér kecskegida az erdőbe ment, hogy jóllakjon: levelet tépjen a bokrokról, vizet igyon a forrásnál. Egyszercsak elébe toppant a simafogú farkas. — Hová tartasz, kisgida? — Megyek a forráshoz vizet inni, és a bokrokról leveleket tépni. — S mi van a talpadon? — Pata. — És a fejeden? — Szarvacskáim. — És most valid be, mit súg a szíved! — A szívem reszket a félelemtől. — Ha-ha-ha! — nevetett föl a farkas, és azon nyomban bekapta a fehér kecskegidát. A fekete kecskegida szintén az erdőbe ment, hogy levelet tépjen, hogy vizet igyon. A farkas már várta őt is. A Kuckóba frissen beérkezett munkáitokból: — Hová tartasz, kisgida? — Azt keresem, akivel megverekedhetnék. — És mi van a talpadon? — Acéltalpaimon rézpaták vannak. — És a fejeden mi van? — A fejemen gyémántszarvak vannak. — És mit mond a szíved? — Az én kemény szívem azt mondja: szúrd bele gyémántszarvaidat a farkas hasába, szabadítsd ki a testvérkédet! A farkas erre megijedt, köhögni kezdett, és kiköpte a fehér kecskegidát, utána aztán elszaladt. Az erő, úgy látszik, nem a szarvakban, nem a patákban, hanem a bátor szívekben lakik. Oroszból fordította: Rados Edit Piri baba Piri, Piri, Piriké, Piros orrú ribizke. Hosszú hajú, rövid nyakú, A lábad mitől karcsú? Azért karcsú a lábam, mert hegyet-völgyet megjártam. Polgár Szilvia, Vágfarkasd (Vlcany) Vásár Itt a vásár, itt van, ó! Kapható itt minden jó! Labda, perec sapka, óf Kapható itt minden jó! Kénesy Renáta, Stúrovo nő 16 Vándorcirkusz Vándorcirkusz érkezett, nem nézzük a kék eget. Cirkuszt nézünk ma este, jött sok állat, tigris, medve. A bűvészen ámulunk, mindent elvarázsolunk. Megcsodáljuk a tornászt, aki a kötélen jár. Mit hagytunk ki, gyerekek ? Ezt sem tudod? — nevetnek. A bohóc az kimaradt, aki minket mulattat. Polgár Anikó, Vágfarkasd (Vlcany)
