Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-29 / 49. szám

nyom ügyes, ónálló. Elsős, de ö sem gátol a munkámban. Remélem, elöbb-utóbb mindenki ráébred munkánk fontosságára, és szervezetünk új erőre kap. Ha a tagság fele már aktiv lesz, jó utón haladunk. A tagtaborzásnak csak ezu­tán látom értelmét. Alaposan fel kell készülnünk a rövidesen sorra kerülő évzáró gyűlésekre, hogy nyílt és valós legyen az értékelés, mert ez az alapja a nőszervezetek jövő évi kongresszusának. A szervezeti élet csak így javulhat. Nemrég vezetőségi gyűlésen vitattuk meg az új alap­­szabályzatot. Jó alaposan átgondolt, de na­gyon nehéz a nyelvezete. Azért tartottam fontosnak, hogy mi alaposan megbeszéljük, hogy az esetleges érdeklődők kérdéseire vá­laszolni tudjunk. Én két dologgal bőviteném még az alapszabályzatot. Először azzal, hogy a helyi és járási szervezetek megbízottja állandó kapcsolatban állna a házassági tanácsadóval és a helyi szociális bizottság­gal, s így kialakulhatna a szignalizációs lán­colat, mely valóban elősegíthetné az igazán nagy problémák megelőzését. És több figyel­met szentelnék a képviselőjejöltek állításá­nak. Nem vált be az a rendszer, hogy ez vagy az a szervezet ennyi és ennyi-, ilyen nemű meg olyan korú jelöltet állíthat az NF kötelé­kében. Ez rátermettség, szervezőkészség, kezdeményezőkedv, közéleti beállítottság kérdése, nem ilyen kritériumoké. A megszokott szervezeti tevékenységen kívül fontosnak tartanám még az aktívák működtetését. A konkrét feladatok elosztá­sát a csoportok között, és teljesítésük szá­monkérését. Fontosnak tartanám a nők téli iskoláját a szervezeten és a munkakörökön belül. S mindennél fontosabbnak a család megszilárdításáért folyó harcot, ezzel párhu­zamosan pedig folytatni az alkoholizmus elleni küzdelmet egy egészséges fiatal nem­zedék érdekében, mert mi tagadás, ez utób­bi igen veszélyeztetett. Köszönöm a beszélgetést! DEÁK SÁNDORNÉ Visszhang Tisztelt Szerkesztőség! Néhány esztendő már eltelt azóta, hogy levelezés útján kapcsolatba kerültem Önök­kel. Igaz, ez a kapcsolat félig-meddig egyol­dalú volt. Én elküldtem Önöknek néhány írásomat, valamennyi küldeményhez pár so­ros kísérő levelet is csatoltam, az Önök válasza pedig az volt, hogy Írásaimat leközöl­ték. Autogramot azonban mindeddig egyet­len szerkesztőjüktől sem sikerült szereznem, ami azt jelenti, hogy leveleimre egyszer sem válaszoltak. Ezért határoztam el, hogy egy kicsit megbírálom lapjukat, hátha ezáltal „ki­csikarok" egy válaszlevelet. Miről is van szó? Lapjuk 43. számában közölték a Virágnap­­tár-sorozat októberi részét. A fotók kiválóak. A szövegben azonban találtam egy súlyos hibát. Idézek: „Nézzék csak meg a farkasbo­­roszlán papi főfedőre emlékeztető termését! A nyári zöldben szinte elvesznek jelentéktelen fehér virágai, most pedig szépségükkel min­dent elhomályosítanak. Mindenki észreveszi a rózsaszínes lepelbe burkolt narancsvörös mag­vakat " Aki ismeri a természetet, tudja, hogy a farkasboroszlán kora tavasszal virágzik, virágzata rózsaszínű, termése ugyan piros, de gömbalakú. Az idézett leírás a kecskerá­­góra vonatkozik. És a felvétel is ennek a cserjének terméses ágát ábrázolja. Viszont a mellette lévő felirat — és ez a második baki — azt akarja bizonyítani, hogy a fotón a madárberkenye látható. A kutyafáját! Nem sok hiba ez egyszerre? — tettem fel magam­nak a kérdést. És belém bújt a kisördög. Ha így állnak a dolgok, pellengérezzük ki a Virágnaptár régebbi tévedéseit is. íme: — Augusztus — nyakperecfű. A „Chráne­­né rastliny Slovenská"-ban ez az adat talál­ható: „Kvitne od potovice mája do po/ovice augusta." Célszerűbb lett volna talán, ha ez a növény a júniusi naptárban látott volna nap­világot. Még szembeötlőbb az a tévedés, hogy az ikrás fogasir mint augusztusban virágzó növény került a nyilvánosság elé, holott kimondottan tavaszi faj. — Július — ágárkosbor, hússzínü ujjas­­kosbor. A szakirodalom szerint mindkét nö­vényfaj májusban virágzik. — Május — turbánliliom. Nyáron virágzik. „Kvitne od potovice júna do po/ovice augusta " mondja róla a már előbb említett szakkönyv. Elnézésüket kérem, hogy ennyire elragad­tattam magam, de bosszantóak az ilyen tévedések. Hiszen lapjukat iskolás gyerekek is is böngészik. így például a legutóbbi szakköri foglalkozáson három tanuló is ész­revette a hibát és kérte a hányatott sorsú kecskerágó „rehabilitációját." Tisztelettel Fábián József, Demö (Drnava) Az észrevételeket köszönjük, s tisztelet­tel továbbítjuk a dr. Kholová-HIaváőek cseh szerzöpámak. Megjegyezzük azon­ban, hogy nem miden tárgyi tévedésnek vélt hiba az. ugyanis a szerző elsősorban a növények csehországi vegetációs idejé­hez igazodott. Ami pedig a kecskerágót illeti: a rehabilitáció ím most megtörté­nik. A tévedésért (és egy korábbi képcse­réért is) ezúton kérünk elnézést! A szerkesztőség Határmenti találkozó Szerkesztőségi postánkban kedves hangú levelet találtunk. Régi olvasónk, levelezőnk. Kakas Ilona jelentkezett hosszú idő után Fülekről (Firakovo). „Nem írhattam előbb, mert két hóna­pig — augusztusban és szeptemberben — a Szovjetunióban, Beregszászon, a szülővárosomban voltam. Hazatérésem után vártak rám az újságok, amelyeket át kellett „tanulmányoznom". A NŐ-ben felkeltette érdeklődésemet a Lev Tolsztoj­ról szóló cikk. Mindjárt be is ragasztot­tam az albumomba, ugyanis mielőtt elu­taztam volna a szervezetünk faliújságján én is megemlékeztem a nagy író 160. születésnapjáról." Kakas Ilona már hosszú évek óta a Csehszlovák—Szovjet Barátság fülekt városi szervezetének aktív tagja, a fali­újság szerkesztője és lelkes pártfogója minden akciónak, amely a két nép ba­rátságával kapcsolatos. Levelében a beregszászi Barátságfesztiválról is be­számol. „Immár huszonötödször rendezték meg ezt a Barátságfesztivált, mely az idén a Komszomol megalakulásának 70. évfordulója jegyében zajlott. A különböző kultúr- és sportműsorokban nagyon sok fiatat fellépett Nekem legjobban a Lenin utcában létrehozott „Meseváros" tet­szett, ez vonzotta leginkább a gyerekeket is Öröm volt a régi ismerősökkel, bará­tokkal is találkozni, akikkel még szoro­sabbra főztük a barátság fonalát. Minde­zekről az élményekről az itthoni barátok­nak, ismerősöknek, szervezeti tagoknak is beszámolok." A fényképek, amelyeket Kakas Ilona küldött, a beregszászi Barátságfesztivá­lon készültek. Az első felvételen ő maga is látható. / nő 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom