Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-29 / 49. szám
Ekkora dicsősége a Csallóköznek még nem volt. Schwendtner József, a Dunaszerdahelyi Atlétikai Club (DAC) sportolójaként birkózott Szöulban az olimpián. Schwendtner a különböző korcsoportokban eddig harminc bajnoki címet szerzett. Húszéves korára a sportág három legmagasabb díjának tulajdonosa volt. amelyek közül is a legnagyobb az 1983-as Los Angeles-i junior világbajnokság aranyérme. A DAC-ban a birkózók szakosztálya 1970-ben alakult. 1973-ban már szlovályünk. mint eddig. A szőnyeget ezután is minden edzés után össze kell szednünk, ami jó félórás munka. Edzés előtt pedig újra lerakni. Egy ilyen 12X12 méteres szőnyeg 72 darabból áll. Nem is beszélve arról, hogy 90 ezer korona, és az állandó össze- meg szétrakással feleannyi idő alatt tönkremegy. De hát nincs hely. A sportcsarnokot sokan és sok mindenre használják, például zöldség- és gyümölcskiállításra. Az olyan szintű birkózóknak pedig, akik országos bajnokok és nemzetközi tornákra járnak — s nekünk csak a serdülők között van 8—9 lom ezeket a gyerekeket. Az iskolában a napi több órás edzés miatt nem tudnak kellőképp figyelni, ott már nem nyújtják azt a teljesítményt, mint aki naponta csak a tanulással törődik. Végül sportolókként se futhatják ki igazán magukat, így se ez, se az nem megy, se ez, se az nem lesz belőle. 4 Dunaszerdahely (Dunajská Streda) városában összesen hét tornaterem van, mind iskolák tulajdonában. Az idén január elsejétől próbaüzemelésre megnyitották az elkészült sportcsarnokot, amely S Z Ő N Y E G E N szervektől csak 2 millió 700 ezer koronás támogatásra kaptunk ígéretet, a többit magunknak kell kigazdálkodnunk. A városi nemzeti bizottság elnöke ugyan a legutóbbi konferenciánkon azt mondta, hogy megsegít bennünket. De tudom, nem nagyon méltatlankodhatunk, mert a sportpálya rekonstrukciója is most folyik, három új lelátó készül, s ennek a megépítésére is kényszerítve vagyunk, hogy a futball ilyen nagy ügy lett az utóbbi években. De ha a tervek elkészülnek, mi egy év alatt képesek vagyunk tető alá hozni a tornatermet. Sajnos egy kicsit elhanyagolták ezeket a dolgokat. Harminc évig nem épült semmi nálunk, s most pár év alatt próbáljuk behozni, amit harminc év alatt elmulasztottunk. Most hatalmas beruházások folynak a városban, épül például az ifjúsági stadion szociális létesítményekkel együtt. Ez nem többlet más városokhoz vagy járásokhoz képest, csupán a mulasztások behozása. — Sajnos pénzünk az nincs sok. Ott tartunk, hogy egy sportszervezetnek termelővállalattá kell alakulnia, hogy fenntarthassa magát. Közel 8 millió évi költségvetéssel dolgozunk, ebből az állami támogatás 1 millió 400 ezer korona. A többit magunk gazdálkodjuk ki. Van egy szállónk és egy büfénk is nemrégtől a városban. Amint helyiséghez jutunk, még egy Sportka—Sazka irodát is nyitunk majd. A sportversenyek és -események bevételeiből ui. egyedül csak a futball tudja eltartani a szakosztályát. Talán ezért is volt olyan időszak, hogy korábban a többi szakosztály nem kapott külön támogatást. A birkózó sport is olyan, hogy nem vonz nagy tömegeket, kicsi a szurkolótábor, egy-egy mérkőzésre nem sok néző fér be, így a bevétel a kiadásaikhoz képest nem nagy. Pár éve azonban ez a helyzet már nem áll fönn, a szakosztály költségeit kiai ifjúsági bajnokságot nyert Bürsöly Ferenc. Azokban az években még a Gorkij utcai alapiskola folyosóján edzettek a fiúk. Minden író Ferencnek köszönhető — mondják a régi tagok, akik tanúi az elmúlt tizennyolc év küzdelmeinek —, az ő fanatizmusa nélkül rég nem volna birkózás Szerdahelyen. De van, tizennyolc éve, és minden sirám és panasz ellenére úgy tűnik, éppen felfutóban. Nagy reménységek a fiatalok. Cseh Zoltán, Hakszer Tibor, Nagy Szilveszter. Raisz Szilárd fiatal koruk ellenére már a csehszlovák felnőtt válogatottak tagjai. Fernyák István az idén eddig négy nemzetközi tornán szerepelt, és mindegyiket megnyerte. Ö az, akiről úgy tartják, meccset talán még nem is veszített. A csapatból Raisz Attila jövőre Bulgáriába készül testnevelési főiskolára, a sikeres felvételi már megvan. A serdülők ebben az évben eddig kilenc országos és kilenc szlovákiai bajnoki címet szereztek, és hat első helyezést nyertek nemzetközi versenyen, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az eredmények kimagaslóak a DAC szakágazatai között. A birkózók mégis úgy érzik, ők a mostohagyerekek. Se anyagi, se erkölcsi elismerésben nem részesülnek az eredményeikhez mérten, s főleg nem a futballistákéval összevetve. — Évek hosszú során egyedül csak az edző jár a versenyekre a gyerekekkel — mondja író Ferenc —, neki kell a szállás után futkároznia, neki kell az autóbuszt, a vacsorát intéznie, holott mindez a titkár dolga volna. Öt azért fizetik. De amíg az ember fiatal, reménykedik. Nem kér mindjárt pénzt, hanem keményen dolgozik, s azt gondolja, majd ha lesznek eredmények, jobb lesz az elismerés is. De sajnos nem így van. — Visszajöttünk az olimpiai felkészülésről, és nem volt hol edzenünk. Az iskolában, ahol a sporttermet használjuk, festettek, a sportcsarnokban meg éppen a pingpongozok dolgoztak. így nem lehet az olimpiára készülni. Idáig azzal biztattak bennünket, ha elkészül a sportcsarnok, megoldódik minden bajunk. Januártól kész a csarnok, de azóta se változott semmi. Ugyanúgy nincs he-Hyen — hetente 22 órát kell edzeni napi két váltásban. — Aztán megtörténik az is, hogy a versenyzőnket mégsem viszik ki a nemzetközi versenyre, holott a legkitűnőbb. Mint például Fernyák Istvánnal megtörtént a legutóbb, hogy lemaradt a Druíbáról. Azt mondták rá, teljesen alaptalanul, hogy beteg, lázas. így veszik el a gyerek kedvét. Meg az is baj. hogy nincs első ligás felnőtt csapatunk. Eddig volt ugyan már kétszer, de megfelelő támogatás, szociális háttér híján mindkétszer szétesett. így nincs a gyerekek előtt perspektíva. Kineveljük a tehetséges birkózókat, s mire beérnének, elkallód nak. Őszintén mondom, sokszor sajna azonban szintén nem a DAC-é, ők csak bérlők több más városi és járási sportegyesület mellett. A tulajdonos az Országos Sportfelügyelőség, nekik fizet a DAC havonta átlagban 30 ezer korona bérleti díjat. Egy órára a csarnok 170 koronáért használható. A terem- s így az edzésgondok megoldása egyedül az lenne, ha elkészülne a DAC saját tornaterme. — Nekünk saját elképzelésünk van — mondja a DAC elnöke, Nagy József. — Mert a helyzet tényleg áldatlan, a csarnokba szinte nem tudunk bejutni. Egy 5 millió koronás létesítményt tervezünk, ahol lenne kondicionáló terem, külön csarnokuk lenne az asztaliteniszezőknek es külön a birkózóknak. Sajnos a felsőbb Egy korábbi felvétel a birkózó szakosztály archívumából nő 8
