Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-22 / 48. szám
Ernest Monthle a „nagy"bőgós dottnak érezhették magukat, mivel gradáció nélküli, de tiszta játéka egyhangúnak hatott, A vasárnap viszont nagyszerű volt. Az improvizált felállású Interjazz együttes, melyen a lengyel Krzesimir Debskit (hegedű, billentyűk) a a magyar Csepregi Gyulát (saxofon) és Vasvári Pált (bőgő) a nagyszerű bratislavai Ján Fabricky (ütőhangszerek) egészítette ki. Élő, sajátos hangzást varázsoltak. A két szólista Debski és Csepregi finom melodikus témáit a kitűnő ritmikus szekció (Fabricky, Vasváry) támasztotta alá, majd serkentette egyre jobb produkcióvá. Utánuk a kubai Fervert Opus Csapata következett egy temperamentumos énekesnővel Mayra Valdesszel, akinek improvizálása, szabálytalan frazírozása tűzbe hozta a nagyérdeműt. A latin-amerikai ritmusokat is felvonultató együttes minden részében nagyszerű élményt jelentett. A hollandiai Impulz sajátossága a két egyenrangú trombonista volt, akik megbízható intonációval adták meg az alaphangot, amelyet a ritmikus szekció a dinamika végleteivel tarkított. Szerintem az utolsó előttinek fellépő londoni Courtney Pine szaxofonos triója volt az idei jazznapok legjobbja. A három színesbőrű fantasztikus teljesítményt nyújtott. Pine magával ragadó szólói (rejtély maradt, mikor vett lélegzetet, egyfolytában csukott szájjal fújt) élményszámba mentek csakúgy, mint Ernest Monthle elektromos bőgő költeményei, valamint a fiatal törékeny fiú Mark Mondasir igényes kristálytiszta plasztikus dobolása. Az amerikai Phil Woods Quintet tett pontot a három nap után. A már nem fiatal zenészekből álló csapat vezetőjét évek óta a világ első három helyének valamelyikén tartják nyilván az alt-szaxofonosok között. Nem a legújabb irányzatot képviselik, de gondolom, sokan úgy érezték, hogy ez volt a legtisztább ízig-vérig jazz, mentes a más irányzatú behatásoktól. Összegezve elmondható, hogy az idei jazznapok ismét emelkedő színvonala sok örömet nyújtott az iránta érdeklődő lelkes közönségnek. ORDÓDY DÉNES FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ Graham Haynes, trombita Bruce Harris, basszusgitár David Gilmore, gitár nő 13