Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-22 / 48. szám
1 4. Bratisiavai Jazznapok tott, misztikus világba várázsolva a hallgatóságot. A jókedvet és a vidámságot sem nélkülözte a finn Encko's Happy Singers formáció. A fiatal dobos és zongorista mellett három kedélyes-játékos öregúr örökzöld szerzeményeket adott elő. Swingeltek-táncoltak, sőt Nale Az idei jazznapok plakátja ígéretes műsort hirdett mindhárom estére, a leghamarabb mégis a szombati, október 29-i jegyek keltek el, mivel Herbie Hancok neve hatott a legnagyobb vonzerővel. Jó korán igyekszem hát a Bratislavai Művelődési és Pihenőparkba. A kinti csípős hideget a benti meleg hangulat, oldottság váltja föl. A rendezvény „szíve-lelke" Peter Lipa már nagyban „törődik": zenészeknek tolmácsol, útbaigazítifelügyel. interjút ad, végül konferál. A kezdés nagystílű: A Bop Art Orchestra elén a kitűnő billentyűssel, Malecz Attilával. A mélyből hozott lírai témákat konkrét, határozott kemény hangzással ötvözte az együttes. Kidolgozott, érett zenéjüket nagy taps jutalmazta. Szlovákiát Dusán Húécava Quintettje képviselte. A svéd Brus trio (zongora, bőgő, dob) kiforrottsága az irtózatos tempóban és harmóniában igazolódott. Sokszor villantottak fel klasszikus és rock elemeket, s ezeket nyitott improvizációban dolgozták fel. Utánuk az amerikai Steve Coleman and Five Elements nem teketóriázott sokat, tagjai rögtön nagyon keményen belevágtak „sűrű" zenéjükbe, mely agresszíven lüktetett. Coleman ezúttal is igazolta altsaxofonján fantasztikus tudását, s társaival együtt különösen Bruce Harris bőgőssel) lázba hozták a hallgatóságot. A leghosszabb tapsot az utolsóként föllépő dominikai zongorista, Michel Camilo triója kapta. Csak szuperlatívuszokban szólhatunk brilliáns játékáról, mely nem nélkülözte a dél-amerikai népzene elemeit sem. A magam részéről jobb jazz-zongoristát el sem tudnék képzelni. A szombati napot Csehország képviseletében az ifjú zenészekből álló Horká linka vezette be. Fúziós zenéjüket egy fiatal amerikai fúvós, Darryl Kennedy gazdagította. Igor Nazarjuk triója a hagyományos szovjet jazziskolát képviseli. Elvont, intellektuális zenéjük romantikusan ha-Malecz Attila Lindström énekes piros nadrágtartója után tengerészsapkáját is a nézők közé hajította emlékül. Utánuk következett a Talisker skót trió, amely a kelta népzenéből, régi balladákból meríti témáit, kortárs jazzé alakítva. Hosszabb szünet után (már vasárnap hajnalban) az amerikai zongorista, Herbie Hancock lépett a szinpadra. A közönség szinte izott a várakozástól. Azok, akik nem ismerték Hancock mostani zenei orientálódását, csaló-James Weidman és Steve Coleman nő 12
