Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-20 / 43. szám
35—40 éwel ezelőtt, mikor nagyapáink hosszas fontolgatás után beléptek az épp hogy csak megalakult földműves-szövetkezetekbe, bizonyára nem gondoltak arra, hogy a nyolcvanas években a szövetkezeti tagok nagy része mezőgazdasági munkának éppen nem nevezhető tevékenységet is fog végezni. Kellett persze akkor is a munkás, karbantartó, gépszerelő, hisz építeni, javítani a munkaeszközöket akkor is kellett, de hogy ipari nagyüzemeknek félkész terméket, alkatrészeket gyártsanak, arra akkoriban nem nagyon gondoltak. Járta még akkoriban a mondás: „suszter maradjon a kaptafánál", azaz: paraszt az ekénél. Vannak, akik ma is ezt tartják, ezért aztán gyakori a vita, szükséges-e mezőgazdasági üzemeinknek efféle tevékenységgel foglalkozniuk? Például a 900 hektár rétnek a felét egyáltalán nem lehet vegyszerezni, Így aztán nehéz a talajjavítás, a hozamnövelés. A gazdasági szabályzók a környezeti adottságokat, ökológiai előírásokat nem veszik figyelembe, Így hát segítünk magunkon, ahogy tudunk. A melléküzemek egy kis ráfigyelésset biztos nyereséget hoznak minden évben. A növénytermesztés nagyon ki van szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek, az állattenyésztés meg ennek függvénye, hiszen ha nincs elég takarmány, az állatállományt is csökkenteni kell. A melléküzemágból származó bevétel viszont biztos. — Sokan vannak ma is, akik nem nézik jó szemmel ezt a tevékenységet — mondja Ulman István alelnök. — Pedig nem hátráltatjá a mezőgazdasági munkát, sőt még 4 ftlC X é fy iltc U is tfa jb ftti A pelsőci (Plesivec) efsz vezetői vallják, van helye az ipari munkával foglalkozó melléküzemágaknak. Hogy miért, arról Fazekas Árpád, a szövetkezet elnöke így vélekedik: — Ez a környék itt nem a legideálisabb mezőgazdasági terület. Földjeink nagy része tájvédelmi körzetben található, igy a környezetvédelmi előírások nagyon megkötik a kezünket. A környéken majdnem minden mezőgazdasági üzemet érint ez a probléma. segíti is. A sürgős idénymunkákba a melléküzemágak dolgozóit is bevonjuk. Ezeken a részlegeken javarészt olyanok dolgoznak, akik különböző okok miatt amúgy sem tudnának a mezőgazdaságban dolgozni, igy legalább nekik is biztosítunk itt helyben munkát. De a legfontosabb az, hogy ezek a kiegészítő üzemek évente átlagosan tízmillió koronát hoznak a szövetkezet konyhájára. A 42 munkaerőt, javarészt kisgyermekes anyákat foglalkoztató cipőfelsörész-varró üzem közvetlenül a szövetkezet irodaházának szomszédságában, a régi malom felújított épületében kapott helyet. A világos, tiszta termekben megállás nélkül kattognak a varrógépek, szorgalmas munka folyik. Király Katalin beszélgetés közben sem hagyja abba a munkát. — Két éve jöttem ide dolgozni, mert a gyerekem miatt az előző munkahelyemre nem mehettem vissza. Ott három műszakba kellett járni, ez nekem már nem felelt meg. Bár a norma nagyon erős, megállás nélkül dolgozni kell, örülök, hogy van ez az üzem, mert így reggel el tudom látni a gyereket. A környező üzemekben mindenhol több műszakban dolgoznak. — 1984-ben kötöttünk szerződést a gottwaldovi Svit cipőgyárral — mondja Sebő Katalin, az üzem vezetője. — Akkor még ilyen munkát a környéken senki sem végzett. Így lekötöttünk 40—50 szabad munkaerőt, amit viszont idénymunkák esetében fel tudunk szabadítani. Szívesen jöttek az asszonyok, hisz itt a munkaidő fél 8-tól 16 óráig tart. Az üzemi étkezdében ebédet biztosítunk nekik, és részesülnek mindazokból a kedvezményekből és juttatásokból, amiből a többi efsz-tag. Panaszkodnak ugyan, hogy mire belejönnének a munkába, változik a IPAR Fazekas Árpád elnök sokat vár az új szövetkezeti törvénytől, bár véleménye szerint akármi lész is, a parasztnak mindig dolgozni kell A cipőfelsörész-varró üzemben szorgos munka folyik A javítóműhelyben nők is dolgoznak
