Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-01 / 1. szám

CSALÁDI KÖR Manapság, amikor környezetünk egyre több infor­mációval áraszt el bennünket és egyre több olyan reakciót vár el tölünk, amelyek bonyolult elemzések, fontos döntések nyomán születhetnek csak meg: akkor többszörösen fontos, hogy ez a bennünk leját­szódó folyamat mennyire tudatos. Ezeket az elváráso­kat többnyire akkor tudjuk érvényesíteni, kellőképpen kezelni, ha saját magunkkal, magunk érzéseivel, gon­dolataival, cselekedeteivel tisztában vagyunk. Csak akkor jutunk el oda, hogy ilyen kérdések megfogalma­zódjanak bennünk: „Ki vagyok?", „Mi vagyok?", „Honnan jöttem 7", „Merre megyek, hová tartok 7" „Kihez tartozom, ki tartozik hozzám?", „Mit csiná­lok és miért csinálom?" „Mit akarok elérni és miért ?", „Érdemes ezt tennem, vagy azt tennem 7". Olyan átfogó kérdések ezek. amelyek válaszaiban az önismeretünk fejeződik ki, önismeretünk tartalma fogalmazódik meg. Elég gyakran vetődnek fel ezek a kérdések hol csupán költői kérdésként, egy pillanatnyi hangulati háttér kapcsán, hol pedig egy-egy kemény konfliktus­ban, bonyolult élethelyzetben parancsolóan követelve a választ. Egy ilyen bonyolult élethelyzet a párválasz­tás, amely elsősorban magasfokú önismeretet igényel és csak másodsorban jelenti a másik alapos megis­merését. Vegyük először az érzelmi hovatartozás kérdését, azt, hogy valójában „Kihez is tartozom?" vagy „Kihez szeretnék tartozni?" és „Ki tartozik hoz­zám?". Nehéz leválni érzelmileg arról a családról, melyben felnőtt korunkig nevelkedtünk, de a házasság az az intézmény, amely legkevésbé tűri el azt, ha egyszerre többfelé kötődünk. A mai házasságok alap­ja nagy százalékban a szerelem, a szerelem pedig egocentrikus, azt, akit szeretünk, mindenestől ki akarjuk sajátítani, magunkénak akarjuk érezni és min­denben magunk mellett akarjuk tudni. Nem számo­lunk azzal a ténnyel, hogy szerelmünk tárgya érzelmi­leg a szülőkhöz is tartozik és mi magunk is bizonyos mértékig és ideig függünk a szülői döntésektől. A szülői döntések pedig többnyire önzöek, számítóak, nem veszik figyelembe a már nős vagy férjnél levő gyermekeik érzelmi beállítottságát, csak a saját érde­keiket tartják szem előtt, még akkor is, ha gyermekeik házasságába kerül; hiszen annak idején megmondták ők, hogy nem lesz ebből jó házasság — halljuk gyakran a tanácsadóban. Hiszen gyakran pontosan ok váltják ki a házasságok felbomlását (a Dunaszerdahe­­lyi (Dunajská Streda) járás válási statisztikájában váló­okként a generációs problémák vannak első helyen; e mögött pedig többnyire az érzelmi hovatartozás bi­zonytalansága húzódik meg) az érzelmileg labilis gyermekeiknél, akik a szeretetért ingáznak szüleik és a házastársuk között. Ha a házasulandók még jóval a házasságuk előtt önmagukban tudatosítani tudják, hogy érzelmileg a szó tiszta és mély értelmében a leendő párjukhoz tartoznak, akkor rengeteg konfliktustól menekülnek meg, még akkor is, ha a házasság első éveit a szülőkkel kénytelenek leélni. Ahhoz, hogy valaki így döntsön, magasszintű önismeretre van szüksége. A másik lényeges önismereti komponens a házas­ság szempontjából saját intellektuális-kulturális szín­vonalunk ismerete. Ha az ember tisztában van intel­lektuális képességeivel, kulturális igényével, akkor va­lószínűleg olyan párt fog keresni, akivel ezeken a területeken megértik egymást. Itt nem kimondottan az iskolai végzettségnek van jelentősége, hanem sok­kal inkább az egyéniségnek. Házassági tanácsadói munkám során találkoztam már egyetemet, vagy főis­kolát végzett alacsony intellektusé feleségekkel, akik valamilyen általuk elképzelt „magaslatról" próbálták technikus vagy alacsonyabb beosztású férjüket, sőt gyermekeiket is minden területen irányítani, dominan­ciájuk alá kényszeríteni. Sőt olyan férjekkel is, kiknek a fent említett intézmény által kiadott oklevelük szin­tén megvolt, és főállásban ezen a területen működtek, de fóliázással vagy egyszerűbb munkával igyekeztek nagyobb anyagi előnyre szert tenni, otthon hagy« magasabb intellektuális és kulturális szférák felé tői feleségüket. Hogy az ilyen és az ehhez hasonló problémák elkerüljük, ajánlatos tisztába lenni a saját ambícióin kai az említett területeken, melyeket a partnerrel, leendő házastárssal a házasság kezdetén, vagy még házasság előtt, mindenképpen közülniük kell. A harmadik fontos terület az önismeret és a háza ság szempontjából az oly gyakran elhallgatott, s< vitát megért szexualitás kérdése. Nagyon fontc hogy az emberben még a házassága előtt kialakulj« az a kép. hogy a szexualitás az életében milyi szerepet játszik. Fontos-e? Ha igen, mennyire? Tu ja-e szexuális vágyait irányítani, kordában tartani, m, területen levezetni (szublimálni), vagy pedig szexuá kapcsolatban kiélni és azt is milyen mélyen? Ez terület azért is lényeges, mert ha ismét a vál< statisztikát vesszük elő a válóok szempontjából, második helyen ott szerepel a szexuális problérr beleértve a hűtlenséget is, melynek nagy százalékb szexuális háttere van. Vannak olyan személyisé emberek, akik szexuális vágyaikat képesek más tér leteken kiélni, levezetni (pl. testkultúra, munka, műv szetek területe stb.), tehát életükben a szexualit nem játszik döntő szerepet. Ezeknél az emberekné házasság akkor kiegyensülyozott. ha hasonló sexuá beállítottságú személlyel kötnek házasságot, de k moly gondok keletkeznek akkor, ha a partner sexuá magatartása valamelyik irányban eltér. A házass felbomolhat mór a kezdet kezdetén akkor is, ha egyik fél temperamentuma nagymértékben különt zik a másikétól. A szexualitás területén nem érvény az a mondás, hogy azok az emberek, akik ellenté egymásnak, vonzzák egymást, mert itt a szükséglel kielégítése nem nyer levezetést. Előfordul, hogy a szexuális kapcsolat a házastárs között valami miatt megszakad, hosszabb ideig s; netel. Minél tovább tart ez az állapot, annál neheze rendezni az igy kialakult problémát, mert megtört« hét, hogy mindkét részről házasságon kívüli szexu« kapcsolat indul be, amely még jobban eltávoli egymástól a házastársakat. Szexuális zavarok esel (merevedési problémák, korai magömlés, frigidit orgazmushiány stb.), a kialakult problémát csa házasságon belül lehet megoldani, házasságon ki\ kapcsolatban a probléma csak súlyosbodhat. Amei nyiben komoly temperamentumbeli eltérések vám a házastársak között előfordulhat, hogy a problén még szakembernek sem sikerül megoldania. A fenti problémák elkerülése érdekében önisme tünket a szexuális magadásunk területén is mélyít kell, ugyanis ha ezen a területen is tisztában vagyt vágyainkkal, akkor a párválasztási folyamatban a I lyes döntés egyszerűbbé válik. Amennyiben önismeretünk a fent említett érze hovatadozás területén, az intellektuális-kulturális mieten, a temperamentum, a szexualitás terüle kellő mélységű, akkor a házastárs kiválasztása és nak alapos megismerése nem jelenthet komoly gönc Dr. BORDÁS SÁNDi (nőig)

Next

/
Oldalképek
Tartalom