Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-22 / 39. szám

Danisné Kollár Mária igazgatónő

Az iskola udvara azzal a bizonyos beázó tetővel

azt tíz év távlatából nehéz megállapítani. Az eredetileg tervezett költségekkel azonos, vagy időközben az építkezés túllépte a terveket, netán más csatornákon folytak el bizonyos mennyiségek? Nem is ennek megállapítása a célunk most. Tény viszont, hogy az első benyomások vegyesek: a tantermek ajtajai útöttek-kopottak; mintha túl sok volna a vasfelület, a vaskonstrukció, több az elviselhetönél; mintha az óriási ablakok vaskeretei rozsdásabbak volnának annál, mint

A galántai gimnázium építése 1973-ban kezdődött meg, és 1977-ben költözött belé a két iskola: a magyar tanítási nyelvű és a szlovák gimnázium. (A szlovák gimnázium addig az alapiskolával „lakott" egy épületben, a magyar a város különböző helyein és különböző épületeiben szétszórva működött.) Az új épület tervezői nagyvonalúak és bőkezűek voltak, tágas és a legújabb pedagógiai igényeket kielégítő iskolát rajzoltak a város szélére, egy tető alá kettőt, két igazgatóság, két tantestület és két diáksereg részére. Az A, B és C szárnyra tagolt óriási kiterjedésű épületegység felezővonala a B szárny hosszanti tengelye mentén húzódik, a vonal két oldalának épületszámyai egymásnak csaknem tükörképei. A szélső szárnyakban az osztálytermek kaptak helyet, a közép-Egy korszerű szaktanterem az építészet oktatására

Új és korszerű iskolaépületet szerettünk volna bemutatni olvasóinknak. Galántára (Galanta) mentünk.

HAGYJUK

A gimnázium épülete kívülről. A homlokzat

söben az igazgatóságok, a tantestületek és a szaktantermek sora, s ez utóbbiak nagy részét a két iskola közösen használja. Itt aztán van hely mindenre bőven. Például a fizika oktatására egy szaktanterem, s külön terem az elmélet és külön a gyakorlat számára. Ugyanígy a kémia, a biológia stb. tanítására. A szaktantermek száma összesen 16, az osztálytermeké 20. S természetesen, van az

épületben ebédlő és van díszterem, van egy-egy könyvtárhelyiség s van két tornaterem, az épületszámyak között angolkert, ill. gyakorló kert a szakfoglalkozások számára, az épületegységeket körbeölelő, több mint egyhektáros zöldterületben fél hektárnyi sportpálya. És van uszoda.

Az elképzelés szép, a terv jó és még kivitelezésére is jutott pénz. Hogy mennyi,

tíz évnyi használat után várná az ember. És a sor, mint kiderül, folytatható.

— Mondjam? — és az igazgatónő, Danisné Kollár Mária mondja. Úgyis azon gondolkodott éppen, hogy újságírókat hív, vagy kihívja a televíziót.

Két éve, amikor idekerült — nem önszántából jött át a sellyei (Sara) szakközépiskolából, s főleg nem önszántából vállalta el minden korábbi tapasztalat nélkül az igazgatóságot, legkevésbé még tetejébe az épület gondnokságát, amiről továbbra is az a véleménye, hogy a jelenleg nálunk érvényben lévő szokások és viszonyok között nem nőnek való feladat —. tehát, amint belépett az új iskolába, kiderült: hogy a tanítói lakás és a mellette lévő épületszámy alsó szintjének mellékhelyiségeiben nem folyik el a szennyvíz. Amíg sikerült felfedezni, hogy mi okozza a bajt — a szennyvízcsatornát az építők nem kötötték rá a városi hálózatra, hanem az épülettől pár méterre egyszerűen abbahagyták a vezetését —, az volt az egyik megjárt kálvária. A következő pedig, hogy megtalálják a hivatott személyeket, akik az időközben eldugult területről a szennyvizet továbbvezetik, azaz tíz év után végre befejezik a csatornázást. A feladat nem volt egyszerű, ugyanis az előírások szerint más vállalkozó hivatott csatornavezetésre az épülettől 30 méteres távolságon belül, és megint más a 30 méteres távolságon kívül.

Amikor az iskola vezetősége elhatározta, hogy megnyitja a tornatermeket a város lakosságának, azaz lehetővé teszi, hogy a tanítási időn kívül, az esti órákban különböző szervezetek, idős emberek, nők használják a tornatermeket, kiderült, hogy a jószándék egyelőre csak szándék marad. Ugyanis a megszabott havi villanyáram-fogyasztási ke-