Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-22 / 39. szám
A 37. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Bratislavában tanácskozott a Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresszusa. A csaknem 600 ezer tagot képviselő 700 küldött értékelte a SZISZ-nek és Pionírszervezetének az eltelt fél évtizedben kifejtett tevékenységét. A tanácskozáson Jozef Lenárt vezetésével részt vett a CSKP KB, az SZLKP KB, az SZSZK NF KB és az SZSZK kormányának küldöttsége. Az alábbiakban Jozef Lenárt vitafelszólalásából idézünk. „Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a fiatalok többsége tettekkel bizonyítja a szocializmus iránti odaadását, müveit, merész, dolgos, igényes és ami a legfontosabb — optimista. Pártunk joggal látja az ifjúságban a szocialista társadalom további fejlődésének zálogát. Azonban kötelességünk elmondani, hogy a fiatalok között sincs minden rendben. Önök tudják a legjobban, hogy néhány társuk csak jelentéktelen célokat tűz ki maga elé, néhányan pedig egyáltalán nem tevékenykednek. Olyanok is akadnak, akik sokat akarnak, de ezért nem tesznek semmit, nem tanulnak és dolgoznak rendszeresen, nem becsülik meg az értékeket. Nyugtalanságot kelt bennünk, hogy nem csökken az ifjúság alkoholfogyasztása. E jelenségek arra ösztönöznek bennünket. hogy a szülők, az iskola, a munkakollektivák és az ifjúsági szervezet hatékony hozzájárulásával megkülönböztetett figyelmet fordítsunk az utódok nevelésére és jellemvonásaik formálására. • Komáromban (Komámo) a városi művelődési központ és a Magyar Területi Színház székházában ünnepi nagygyűlésen emlékeztek Steiner Gáborra, a kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségére, aki 100 évvel ezelőtt született a Duna-parti városban. Az ünnepségen részt vett az SZLKP KB küldöttsége Ludovít Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, KB titkár vezetésével. Fotó: CSTK SZERKESSZÜK EGYÜTT A LAPOT! Minden újságíró, minden szerkesztőség örül az olvasói visszajelzésnek, legyen az egyetértő, a cikket újabb tényekkel kiegészítő, vagy azt éppen cáfoló. Örül az újságíró, mert így biztos abban, hogy valakit írása gondolkodásra, írásra ösztönzött, netán cselekvésre, ami az újságíró munkájának legfőbb célja. És különösen az ma, hiszen a sajtónak elsőrendű feladata a közgondolkodás formálása, hozzájárulva ezzel társadalmi és gazdasági fejlődésünk gyorsításához. Mindig is súlya volt az írott szónak, és ez ma talán minden eddiginél nagyobb. Mindenkit érdekel, mit ír az újság, mit ír a napilap, mit mond a rádió és miről tudósít a televízió az „átalakítással" kapcsolatban, mit mond, mit ír a vállalati törvénytervezetről, milyen magyarázatot ad a sokak számára még homályos kérdésekre a munkakollektívák, a tanácsok javasolt „szerepkörével" kapcsolatban. Mindenkit érdekel, mi történik a Szovjetunióban és a szocialista tábor többi országában, mi az, amit átvehetnénk tapasztalataikból, mi az, amit közösen kell megvalósítanunk. Az eddiginél nagyobb érdeklődéssel lapozza fel az átlagolvasó a napilap vagy a hetilap vezércikkét, gazdasági kommentárját, melytől választ vár kimondott vagy kimondatlan kérdéseire. A szerkesztőségek pedig várják a visszajelzéseket, az olvasói véleményeket, kérdéseket. így van ezzel szerkesztőségünk is. Tudjuk, jó néhány magyar nemzetiségű olvasóhoz eljut napilapunk, azt is tudjuk, sok köztük a rendszeres előfizető, az olyan, akinek van véleménye a körülötte történő dolgokról, legyen az gazdasági életünkre vonatkozó vagy éppen a család összetartását szorgalmazó. Hetilapunk elsősorban családpolitikai kérdésekkel foglalkozik, így gyermeknevelési teendőkkel, iskolaügyi-oktatási feladatokkal, idős emberekről való gondoskodással. Csakhogy a családok mindennapi élete elválaszthatatlan az ország gazdasági életétől, gazdasági eredményeinek alakulásától. Egyrészt, mert a nők sem vállalnak kevesebbet magukra a gazdasági feladatokból, mint a férfiak, másrészt, mert gazdasági eredményeink alakulása határozza meg, milyenek lesznek szolgáltatásaink, milyen lesz üzleteink ellátása, lesz-e mindenütt elegendő és jó minőségű áru, lesz-e mindenütt elegendő kórházi ágy, gyógyszer, mennyit várunk önálló lakásra. Egyszóval meghatározza, milyen lesz közhangulatunk, általános közérzetünk, mely viszont óhatatlanul rányomja bélyegét a családok életére is. Hiszen ahol a család valamelyik tagja bosszankodva tér vissza az élelmiszerboltból, mert nem kapta meg azt, amit akart, vagy a tv-szerelőtől, aki csak csúszópénz fejében vállalta hibás készülékének javítását ..általános alkatrészhiányra" hivatkozva, az könnyebben szít akarva-akaratlanul veszekedést odahaza is, az könnyebben nyúl pohárért, hogy dühét csillapítsa és ... a folytatás sok családban ismert. Ezért törvényszerű, hogy hetilapunk sem kerüli a gazdasági kérdések, feladatok felvetését, jóllehet próbáljuk azt elsősorban a dolgozó nők munka- és életkörülményein keresztül megközelíteni. Vannak példamutató üzemek, vállalatok ezen a téren is, és vannak melyek nem képesek elhárítani a javítás útját gátló akadályokat, melyek nincsenek tisztában lehetőségeikkel. Ez utóbbiak talán éppen a mi hetilapunkban közölt példán buzdulnak fel: lám. ezt így is lehet...! Ilyenkor, sajtónap — pontosabban szeptember 21-e tájékán a szerkesztőségi postában megszaporodnak az olvasóktól, levelezőktől érkezett üdvözlő lapok, sikert kívánva az újságíróknak. Örülünk ezeknek az üdvözleteknek, a sikert kívánó szavaknak. Valójában mit tartunk mi sikernek? Azt mindenképpen, ha visszajelzést kapunk az olvasótól bíráló észrevételeinkre csakúgy, mint a jó példát népszerűsítő cikkeinkre. riportjainkra; sikernek tartjuk, ha bíráló észrevételünk eljut a címzetthez, a bírált üzemek, közigazgatási szervek felelős dolgozóihoz, és arról tudósít bennünket: utánanézett az ügynek, és amit lehetett, megtett rendezéséért. Csakhogy a sajtó sem lehet ott mindenütt, (nemegyszer azért, mert az illetékes gazdasági vezető nem ismeri a sajtótörvényt, amelynek értelmében köteles a szükséges tájékoztatást megadni az újságírónak), a sajtó nem intézkedhet mindenki helyett, nem intézheti el mindenütt, hogy idejében szállítsák le a folyamatos gyártáshoz szükséges anyagot, nem gondoskodhat minden magányos falusi embernek téli tüzelőről, nem rendezheti minden panaszos ügyét. De a jó és a rossz példák alapján általánosíthat, figyelmeztethet. Mindenképpen beleszólhat a dolgok alakulásába, ha azt körültekintéssel, tárgyilagossággal teszi. Ha azt megfelelő segítséggel teszi. Ha a megkérdezettek nem zárkóznak el a válaszadástól, ha az olvasó maga is megírja, mi az, amit szívesen közzétenné kedvenc újságjában, mi az, amiről szívesen olvasna. Ahogy azt manapság, a vállalati törvénytervezettel kapcsolatban teszik mind többen, bizonyítva hozzászólásukkal is, nem közömbös számukra, mi történik ebben az országban, hogyan alakulnak eredményeink. Szerkesszük közösen a lapot, kedves olvasó, hiszen a célunk is azonos: a jobb gazdasági eredmények révén jobb életkárülmények teremtése mindannyiunk számára. PÁKOZDI GERTRÚD
