Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
CSALÁDI KÖR Este van már, kinn sötétedik. Aludni kellene, de csak nem jön álom a szemünkre. Játszani kezdünk. Sorban elénekeljük az óvodában tanult dalocskákat, kiszámolókat, mondókákat. S hogy valami újat is tanuljunk, elénekeljük a Fehér liliomszál-t. A gyerekek szépen utánozzák a mosakodó, törülköző liliomszál mozdulatait. Beleélik magukat a dalocskába. Fiam hirtelen sírni kezd, faggatom, miért, de csak nehezen vallja be. „Anyu, miért ugorjon a Dunába a liliomszál, hiszen akkor meghall Fliszen te mondtad nekem, hogy nem szabad a hajón közel állni a korláthoz, mert beleeshetek a vízbe!" Valóban én mondtam neki, s nem is egyszer. Eszembe jut, ahogyan tágra nyílt szemmel nézte az alattunk hömpölygő hatalmas vizet. Nem is tudom hirtelen, hogyan vigasztaljam meg. Végül is úgy játsszuk el a játékot, hogy közben azt énekeljük, hogy kiúszik a liliom a partra, megfésülködik és örömében mindenkit megpuszil. Keménység vagy érzelem ? Fogas kérdés! Szelídségre, érzelemre neveljük gyerekeinket, vagy pedig keményen készítsük fel őket az akadályok, nehézségek kivédésére? A szülőket gyakran két táborra osztja a nevelésben erőteljesen különváló gyakorlat. Mikor kezdjük el a gyermek érzelmi nevelését és hogyan? — ez a kérdés is sok apukát és anyukát foglalkoztat. A szakemberek állítják, hogy a csecsemőre fejlődésében igen nagy szerepet játszik az anyával kialakított korai — érzelmi — kapcsolat. Ha a csecsemő mindjárt az első napokban, hetekben nem kapja meg a legmélyebb és legigazibb szeretetet az anyától, későbbi érzelmi élete defektusos lehet, személyiségzavarok léphetnek föl nála. Főként az első három év nagyon fontos a személyiségfejlődés szempontjából. A szeretet, a szeretetféltés természetesen nem jelenti azt, hogy minden rezdülésre karra vesszük, kényeztetjük, alvás előtt órákig ringatjuk; hogy etetésnél színházat játszik az egész család. Ne kényeztessük, de szeretni se féljünk! Már a párhónapos csecsemő is igényli, hogy foglalkozzanak vele. Az édesanyja simogatása, hangja, testközelsége éppolyan szükséglet számára, mint az anyatej. Később hiába próbáljuk pótolni az elmulasztottakat, hiába próbáljuk megadni azt a gyöngédséget, simogatást, amire az első hónapokban lett volna szükség. A szervezet már elvesztette ilyen irányú fogékonyságát! A szülői szeretet a kisgyermekkorban a simogatásban nyilvánul meg, abban, hogy magunkhoz szorítjuk a gyereket, gyöngéden hozzáhajolunk, mintegy „ráhangolódunk". Az empátia a csecsemőre való csodálatos ráérzés, az a képesség, amivel beleéljük magunkat a másik ember bánatába, örömébe. Ez az adottság teszi számunkra lehetővé, hogy alkalmazkodjunk, hogy élni tudjunk egymás mellett. Ezzel a ráérzéssel „érzi meg" az anya. mire van beszélni még nem tudó gyerekének szüksége, miért sir, miért nevet. Az érzelmi kötődést, a szeretetet oltjuk gyermekeinkbe, ha időben és megfelelő módon közelítünk hozzájuk. A szülök jó része azzal érvel, mikor a keménységre nevelés mellett voksol, hogy sosem elég túl korán kezdeni a szoktatást az élet pofonjaihoz. Például — ezt aláhúzandó — esténként órákig sími hagyják a gyereket Cnőio) azzal: ha elfárad, úgy is elalszik. Persze, van benne igazság, csak az esetek többségében a sirás inkább fölzaklatja a gyerekeket, mint megnyugtatja. Nem is szólva arról, hogy a sirásnak más, komolyabb okai is lehetnek. Talán fél a gyerek, vagy túl fáradt, esetleg fáj valamije ... Ne legyünk túl szigorúak; ha a gyerek megkívánja, álljunk meg az ágya mellett, simogassuk meg az arcát, vagy fogjuk meg kicsit a kezét, ha csak addig is, mig megnyugszik. Ha helyesen, szeretettel neveljük, higgyék el, leszokik az anyai, apai kézfogásról, és idővel egyedül is elalszik. Bizonyságot a hovatartozásról! Természetesen a szülőnek fel kell tudni ismerni, mikor van szó valódi problémáról, és mikor csak merő kitaláció az egész. Sokszor nehéz eldönteni, mi a helyes hozzáállás, legyünk azonban mindig következetesek, s döntéseinkből sose rekesszük ki a szeretetet. Ha elalvás előtt a gyerek többször kér inni, vagy már harmadszor fut ki vécére, csak azért, hogy kiszaladhasson a szobából, vagy becsalogassa az édesanyját, biztosak lehetünk abban, hogy gyerekfortély az egész. Itt fontos tehát a következetesség, amivel lényegében biztonságot is nyújtunk a gyereknek, hiszen tudja, hogy hasonló szituációkban milyen magatartást várhat el tőlünk. Fontos szabály, hogy ne féljünk kimutatni a szeretetünket! A gyermekotthonokban nevelt gyerekek között rengeteg az érzelmileg sérült, aki képtelen kötődni másokhoz, s éppen annak következtében, hogy hiányzott mellőle az anya akkor, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. A pszichológusok újabban már azt mondják, hogy egy részeges szülő is jobb, mint a semmilyen. A gyereknek szüksége van arra, hogy tudja, kihez tartozik, hogy hol van biztonságban. A szülök példája elsődleges modell a gyermek életében, példakép minden vonatkozásban. A szülőknek az egymáshoz való viszonya, gyengédsége, viselkedése kihat a fejlődésére, s felnőttkorában általában azokat a mintákat viszi tovább, amelyeket a családi házban otthon tapasztalt. A szülő és a gyermek kapcsolata meghatározza azt is, hogy mennyire lesz fogékony a külvilág iránt A szülőkre élénken figyelő gyermek ugyanilyen éberséggel figyeli a környezetében megforduló embereket is, értelmi fejlődése gyors, fürge. Jobb a fölfogó képessége, könnyebben bevonható a különböző játékokba, hamarabb ránevelhető a különféle helyes magatartásokra (például hogyan viselkedünk az üzletben, vendégségben, hogyan vitatkozunk stb.) Napjainkban a gyerekek nevelését már korán — sokszor még csecsemőkorban — intézmények veszik át. Egész nap anyai szeretet, féltés nélkül vannak. Ezért, ha a késő délutáni órákban visszakerülnek hozzánk, ügyeljünk arra, hogy ne csak a főzésre, mosásra, bevásárlásra figyeljünk. Mindenképpen időt kell szakítanunk a gyerekek számára is. Játszani kell velük — ha rövid ideig is, de csak rájuk figyelve —, beszéljük el kölcsönösen a nap eseményeit! Ez nem mindig könnyű feladat, főképp ha fárasztó, gondokkal terhes nap áll mögöttünk. De a sürgős házi munka soha nem lehet annyira sürgős, hogy ne jusson mellette legalább — ha csak negyed órácska is — a gyerekeinkre. A házimunkát elhalaszthatjuk hétvégére, a gyerek kívánságait soha! Azonban előfordulhat, hogy külön nem tudunk velük foglalkozni — annyira szorít az idő —, ilyenkor bevonhatjuk őket, játékos formában, saját elfoglaltásunkba. Csak türelem és megértés dolga, hogy mennyire sikerül. (Ez egy gyakorló édesanya tapasztalata!) Már a két három éves gyermek is tud segíteni a főzésben, takarításban. A kicsik örömmel végzik a rájuk bízott feladatokat, hálásak a bizalomért, és eleget tesznek az elvárásoknak. A dolognak — az idönyerés mellett — van egy fölmérhetetlen haszna is: később sem fogják tehernek érezni a kötele.sségeket, megtanulják, hogy vannak dolgok, amelyeket el kell végezni. Játék és kötelesség, szeretet és megértés: mindez elengedhetetlenül része gyermekeink személyiségfejlődésének. Gyakran panaszolják: a mai fiatalokban nincs elég együttérzés. Ha valóban nincs, mi neveltük őket ilyennek, ezt ne feledjük. A szeretet nem idő kérdése! Megszóljuk sokszor mások érzelemszegény gyerekét, de a magunkét nem vesszük észre! Hiszem, nem olyan nagy baj, hogy négyéves fiam megsiratja a liliomot, s Piroska történetét is úgy mesélteti, hogy ne egye meg a kislányt a farkas. Egyszer majd kinő a mesékből, de az együttérzés, az a bizonyos empátia képessége megmarad benne továbbra is! LANGSTEIN ERZSÉBET Adjunk több szeretetet!
