Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
POSTALÁDÁNKBÓL ANITA ÉS KIS BARÁTAI A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Halász Anita olyan fiatal, akit a pionírszervezet nevelt, formált, s ö maga is szívesen törődik a pionírokkal, szeretné nekik átadni mindazt, ami követésre méltó, példaadó. — A dunaszerdahelyi Hviezdoslav utcai alapiskola Mondok Gábor Pionírcsapatának rajvezetője vagyok. Egy éve foglalkozom az ötödikesekkel, de még alapiskolás voltam, amikor szikravezetőként szerveztem a legkisebbek tevékenységét. Nagyszerű pionírvezetőim voltak Jakubík Anna és Zsakay Zsuzsa személyében, akik úgy foglalatoskodtak velünk, hogy közben megértették, néhány év múlva nekünk is kötelességünk mindazt átadni az utánunk következőknek, amit most mi kapunk. Vezetőinktől, pedagógusainktól, a pionírcsapattól, az iskolától, a védnöküzemektől. Gondolkodás nélkül vállaltam hát magam is a megbízatásokat, a szikravezetői, a csapattanácstagi, a járási törzskari feladatokat. Gimnazistaként is visszajártam egykori iskolámba, instruktorként. Majd leérettségiztem, a helyi számítóközpontba kerültem, ahol operátor vagyok, két műszakban dolgozom, de azért így is találok időt kis barátaimra. Az ötödikesek pedig minden összejövetelünkön nagyon örülnek, hiszen olyankor játszanak, beszélgetnek, énekelnek. Minden alkalommal társalognak a nagyvilág eseményeiről, s éppen az ö példájuk bizonyítja, hogy a legfontosabb politikai eseményekről is lehet úgy beszélgetni, hogy a gyerekek megértsék, csak meg kell találni a megfelelő formát és a megfelelő hangnemet. — Igyekszem úgy szervezni minden foglalkozásunkat, hogy azok szórakoztatóak meg tanulságosak is legyenek egyszerre. Talán ezért is szeretik a pionírok annyira a rajgyüléseket. Már az elején rájöttek, hogy nem feleslegesen együtt töltött órák a miéink. Ezért szeretnék velük dolgozni a jövőben is, s egészen nyolcadikig vinni őket. Számomra a szórakozás minden együtt töltött óra, bár nem veszem könnyelműen, hiszen tudom, hogy a nevelés, a gyerekekkel való foglalkozás nagyon komoly dolog. A pionírvezetök országos tanácskozásán Halász Anita különösen a felszólalásokra figyelt, hiszen többéves szakmai gyakorlattal rendelkező csapatvezetők, tisztségviselők mondták el véleményüket például a pioníregyenruháról, amely mindenképpen változtatásra szorul, a felesleges, időt rabló írásos jelentésekről, a sok bürokratikus előírásról, amelyek megszüntetése mind-mind sürgető feladat, hiszen a legfontosabbtól, a neveléstől, a jövő nemzedék formálásától vonja el az időt és a figyelmet. Nagynagy megtiszteltetésnek érezte, hogy ilyen fiatalon részt vehetett a SZISZ Pionírszervezete országos konferenciáján. s az ott szerzett tapasztalatokat kis barátai körében szeretné majd hasznosítani. Benyák Mária Ml A FONTOS? A faluba érkezve az embernek az az első benyomása, hogy itt bizony nem nehéz megoldani a szervezeti munkát, mert itt az emberek közvetlenek, ismerik egymást, így minden probléma rövid időn belül orvosolható. Nagykeszi (Veiké Kosihy), nevével ellentétben nem tartozik a Komáromi (Komárno) járás nagy falvai közé, ennek ellenére sok fiatal él itt. Van szép helyi nemzeti bizottsága, egységes földműves-szövetkezete, kultúrtiáza, s működik egy a fiatalokat tömöritő ifjúsági szervezet is. Először két fiatal lányt állítok meg, arról érdeklődöm, hol találom meg az ifjúsági klubot. — Azt itt hiába keresed! Nálunk ifjúsági klub? Nevethetünk? Nem értem őket, de hát az ember nem mindig járhat szerencsével. Végül egy rövid „körút" után, a kultúrház előtt ácsorgó fiatalok között megtalálom az ifjúsági szervezet elnökét is. Jassa Péter határozott, bár nem épp bőbeszédű fiatalember, és nem szívesen dicsekszik funkciójával.- A mi ifjúsági szervezetünk hivatalosan a helyi szövetkezet égisze alatt működik, a pecsétünkön is igy szerepel. A szövetkezet viszont azt mondja, hogy mi a falué vagyunk, mert nekik van egy másik SZlSZ-szervezetük, azt támogatják. A falu vezetői meg épp az ellenkezőjét állítják. Szerencsére, akad azért támogatónk is; nagyon sokat köszönhetünk Németh Pistának, aki a SZISZ Komáromi Járási Bizottságának titkára. Ő már megígérte, hogy szervezetünket helyi szervezetté nyilvánítják, s reméljük, ez igy is lesz. Akkor pedig támogatást is kapunk majd, mert az már ránkféme. — Ami a SZISZ anyagi helyzetét illeti, az csaknem nulla — szól közbe a művelődési központ vezetője. Csapiári Viola. — Az ekelieknek (Okolicná na Ostrove) például van egy tökéletesen berendezett klubuk, a mi fiataljaink meg egy kis tévével kénytelenek beérni. Hát csoda, hogy elmegy a kedvük a SZISZ-munkától ? — Azért nem mindenkinek — mondja nevetve Péter —, mert a kulturisták klubját azért összehoztuk. Ha nincs szellemi művelődés, majd lesz testi erőfejlesztés! Nálunk ugyanis a „többet erővel, mint ésszel" az igaz, mert aki nem nyitja ki a száját, szerénykedik, arról csakhamar elfeledkeznek ... — Gondolom, hogy azért vannak olyan SZISZ-tagok, akik minden percben képesek lennének mindent újra kezdeni... — Nehéz összefogni a társaságot, összekovácsolni őket — mondja Nagy János SZISZ-tag. — Az egyik nem ér rá ezért, a másik azért, a harmadik ide, a negyedik meg oda megy. — De az ötödik már itt marad ... — Igen, csak az a baj, hogy ez csupán minden ötödik fiatalunk. Mert ha sokan lennénk, és nem huszonötén, biztosan nagyobb szavunk lenne. De hogyan, mivel vonzzuk ide a fiatalokat? Takaríthatjuk a falu utcáit, segíthetünk az aratásban, gyűjthetünk hulladékot, vagy éppen megjavíthatjuk a kultúrházban a vécét! Ez elég? Én magam is elmenekülnék, ha nem tudnám, hogy a helyzetünk a közeljövőben megváltozik. — Sémiképp sem jó ez a harcias hangulat — vág közbe Csapiár Viola —, de ami igaz, az igaz. Lenne még mit mondanunk, mert nem csak a fiatalok a hibásak, sőt, ők biztosan nem. Itt van például Cseh Miki, vagy a lánykák közül Kovács Margit, Csizmadia Anikó, akikben annyi a lelkesedés! Jó velük társalogni, beszélgetni, tele vannak tervekkel, van bennük kezdeményezőkészség, ők az igazi fiatalok! — De mennyien vagyunk optimisták? — folytatja a vitát Nagy Jancsi. — A kirándulásra csak félig telik meg a busz, és még a tánctanfolyamot sem tudtuk összehozni, mert állítólag ilyen marhaság senkit sem érdekel. S kérdem én: ha egy keringőt, vagy polkát kellene táncolni, biztos, hogy mindenki tudná? De minek is! Aki a falusi murikba jár, az ellötyög valahogy. Soknak ez is jó ... A vita még folytatódik, én meg azon gondolkodom, mivel búcsúzzam a nagykeszi fiataloktól, érdemes-e még több optimizmusra biztatni őket? Mert ahogy azt a kultúrház vezetője is elmondta, a fiatalok nemcsak vannak, nemcsak léteznek, tennének is sok mindent, hogy még elevenebbé váljék (nőé) a falu. Mert talán nem is az a fontos, hogy ki akarja és ki nem a fiatalokat, meg hogy mi van a bélyegzőn, a fontos az, hogy a fiatalok érezzék egymás társaságának szükségét és ne akadály legyen köztük, hogy egyikőjük a szövetkezetben dolgozik, másikuk pedig diák, hanem — híd. Koller Sándor MILYEN VÁROS? Szepsi (Moldava nad Bodvou) a területi átszervezés előtt járási székhely volt, 1960-tól a Kassa (Kosice)-vidéki járás szerves része, s közigazgatásilag most már hozzácsatolták Makranc (Mokranec) és Bodolló (Budulov) községeket is, így lakosainak száma meghaladja a tízezret. A város fokozatosan körzeti jelentőségű központ lett, csaknem 40 ezer embert szolgál a helyi mezőgazdaság és ipar, üzlethálózat, a szolgáltatások s egyéb intézmények. A Nemzeti Front választási programját minden időszakban sikerült teljesíteni, így a felszabadulás óta eltelt több mint négy évtized alatt Szepsiben felépítettek 24 ipari jellegű üzemet, kialakult a szolgáltató- és üzlethálózat, egészségügyi, iskolaügyi és kulturális létesítmények épültek. Ma 12 szolgáltatást vehetnek itt igénybe a környék lakói. Mig 1945- ben a városban csupán egy öttantermes iskola volt, jelenleg az alapfokon 75 tanteremben 2 100 gyermek tanul (szlovák és magyar nyelven), van szlovák és magyar tannyelvű gimnázium, mezőgazdasági szakközépiskola, művészeti népiskola. Felépült öt óvoda 510, és három bölcsőde 155 gyermek számára. De már ez is kevés, így továbbá óvoda és bölcsödé építését kezdik el a mostani választási időszakban. Egyelőre Szepsi „óvárosa" nem változik, mellette épül fel a Béke lakótelep 1 300 lakással s a „hozzávalókkal". A városban 370 családi ház épült, egy részük a Teraszon, mely tulajdonképpen Szepsi villanegyede. A várost közmüvesítették, épülőfélben van a gázvezeték-hálózat; ligetek, zöldterületek teszik szebbé az utcákat, tereket. „Z" akcióban vagyis a lakosság hathatós segítségével készült el az úttörők háza, a fürdőmedence, számos játszótér, a városi hangosbeszélő, a közvilágítás, a közterület-fenntartó több műhelye, a tűzoltószertár, egy üzlet a Teraszon, a művelődési ház, a szolgáltatási ház, az autóbuszállomás, a ravatalozó, a vásárcsarnok, a lőtér. A helyi vállalatok üzemek és egyéb szervezetek a pénzeszközök és tevékenység összpontosítása révén aktívan vesznek részt a város fejlesztésében, amelyet a városi nemzeti bizottság sikeresen szervez. Iván Sándor
