Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
KALENDÁRIUM 1945. augusztus 6-án dobták le az amerikaiak Hirosimára az első atombombái. 1907. augusztus 9-én született Balázs A ima mag var írónő. 1907. augusztus 9-én született Alekszander Vasziljevics Topcsijev szovjet kémikus. KÖNYV Két vélemény, egy könyv: R-GO i. Riskó Géza vállalkozása mindenképpen sikeresnek és eredményesnek mondható. Arra vállalkozott, hogy bemutassa a néhány év alatt berobbant R-GO együttes tagjait, pályafutásuk néhány állomását. Az indulás éve: 1982. A fiatal újságíró részletesen leírja, hogy s miként vált ki Szikora Róbert a Hungáriából, majd külön-külön bemutatja az együttes tagjait. Szó, ami szó, Szikora valóban az együttes vezéregyénisége, de mindent azért ő sem tud. Legalábbis nem annyira, mint ahogyan az a könyvben benne foglaltatik. Szembeötlő, mennyivel részletesebb Robi bemutatása a zenekar többi tagjáénál. Még anyuka-szemmel is meg ismerhetjük az egykori Hungáriást, s csodák csodája: az oly sokat ismerő anyuka nem tudja, mennyit kereshet a híres zenész fia. (,.Ő nem mondja, én nem kérdezem. Fogalmam sincs, mennyit kereshet.”) Majd Robi nyilatkozik. Például a Ferm együttesről, amelyben szintén nagy sikereket ért el. Sőt! A Ferm volt a csúcs. . . („Mi játszottuk az első rock számokat. A közönség úgy nézett ki, hogy Nagy Feró, Kóbor. Schuster Lóránt álltak látott szájjal az első sorban. Nekünk volt a leghosszabb hajunk és iszonyú jó zenét játszottunk.’j És megtudjuk azt is — szintén Szikorátó! —, hogy a Ferm időszakban ő volt az ország „üdvöskéje”, a legjobb magyar dobos. A zenekar többi tagja azért már egy kissé szerényebb, de van egy jellemző közös vonásuk: magasztalják a Robit. Attila, Tibiké. Józsi. Paci és a Gidák bemutatásának a szerző nem szentel akkora teret. A. bemutatásokat követően olvashatunk még a könyvben az 1984-es felfutásról és megingásról, valamint az 1985-ös dagadó vitorlákról. Szó esik továbbá az afrikai éhezőkért megrendezett koncertről, amelyen az R-GO nem lépett fel. A könyv értékes része a részletes diszkográfia, s az intimteszt sok érdekességet sorakoztat fel a pletykakedvelőknek. Riskó Géza munkája viszonylag egységes egész. A földrajz-testnevelés szakos tanár valóban aprólékosan kutatot-keresett az R-GO dolgok után. Csak kár. hogy túlságosan Szikora Róbertre összpontosított. Igaz. az idézetteket magától a csillagtól hallottuk... S erről a szerző végképp nem tehet. A kötet nálunk is megvásárolható. SUSLA BÉLA II. R-Go. R-Go és csakis R-Go. Már évek óta ez a három betű uralja a magyar könnyűzene minden területét. Miért maradnának le még a könyvespolcról is? Hála az egyre engedékenyebb kiadóknak. ma már nem kelt szenzációt egy-egy könnyűzenei témájú könyv megjelenése, így Riskó Gézának sem kellett hegyeket mozgatnia írásának elfogadtatásáért: teljes erejét, az írásra összpontosítva készíthette el immáron negyedik zenei témájú könyvét. Stílusa világos, a közhelyeket, ahol tudja, kerüli. Mindezek mellett már egyszeri elolvasás után (többször nem nagyon éri meg) bárki rájöhet: a szerző ezúttal nem erőltette meg magát túlságosan. Talán az említett együttes többek által „limonádé”-nak tartott könnyed stílusával rokonszenvezve döntötte el. elég ha kiadósán elbeszélget a zenekar tagjaival és 246 oldalas inteijúját könyvalakban megjelenteti. Munkáját azonban riportként kínálja, ami ha nem is oly sokkal többet, mégis mást jelent. Saját benyomásait csak imitt-amott, kérdéseibe szőve közli, kimondottan a zenével se sokat törődik, ami azért egy zenekarról írt munkában nem egy elhanyagolható rész. A tagok magánéletének viszontagságairól olvasva „csiki-dam lovagjai” percek alatt „hétköznapi emberekké” válnak örömeikkel-gondjaikkal. s erre Riskó Géza sem ad /hat/ felmentést, egyszerűen csak a tényeket konstatálva alkotott egy tipikus „strandkönyvet” a napozás mellé, unaloműzőnek. Nincsenek bonyolult, mélyenszántó gondolatmenetek, odafigyelést igénylő képzettársítások stb., igaz a kötettel végezve két hét múlva már szinte semmire sem emlékszünk. Ami tudatunkban megmarad, azt e könyv nélkül is ismerheti mindenki: öt jókedvű zenész két állandóan változó gidával, akik minden tudásukat rajongóik, hallgatóik szórakoztatására, fordítják. Nyári olvasmánynak csak fanatikus R-Go-híveknek ajánlhatom a fentebb tárgyalt munkát. amelyet a Zeneműkiadó jelentetett meg, számtalan fekete-fehér fotóval kiegészítve. SOMOGYI SZILÁRD FILM Dollárhajsza Nyilván nálunk is sok híve van már a nagydarab, bátor, sőt rettenthetetlen, szakállas-bajszos, keményöklü és főleg legyőzhetetlen rendőrhadnagynak, akit Ötvösnek hívnak. Ötvös hadnagynak megint dolga akadt. Immáron harmadszor — a Balatonnál. Annak idején a Pogány madonnát kereste, aztán a Csak semmi pánikban barlangban elrejtett kincseket vett a védelmébe. Most egy pénzhamisító banda került sorra, s az, hogy Ötvös (Bujtor István) szétcsapjon közöttük. És hát most is van gyilkosság meg gyilkos, ráadásul gyanúba keveredik ő is. Itt van Kardos (Kern András), a felejthetetlen, „kissé" hipochonder figura, aki rendkívül későn szokott kapcsolni; sőt itt van Ötvös főnöke (Avar Istváh) is, akinek vesszőparipája, hogy vagy lefokozza Ötvöst, vagy kényszerszabadságra küldi. No és, hogy el ne felejtsük, ismét van egy kicsi, de kimondottan nyomozói hajlamokkal megáldott segítőtárs — most kislány —, aki legaléb olyan bátor, mint a hadnagy. Bujtor István most nemcsak forgatókönyvet irt és főszerepet játszik, mint a korábbi két filmben, hanem Mészáros Gyula és Szönyi G. Sándor után ő e jellegzetesen magyar és igencsak kevés eredetiséggel jeleskedő krimi rendezője is. A sztori valójában kimerül azzal, hogy Ötvös mindenkit legyőz, közben fütyül a szolgálati szabályzatra, borsot tör főnökei orra alá, no és végül, elkapja a bűnözőket. Ez úgy „középiskolás szinten" szórakoztatja el a nézőközönséget. Nem hiszem, hogy érdemes lenne azon morfondírozni, hogy mennyire paródia ez, vagy hogy mennyire kíván szándékosan hasonlítani az olasz Búd Spencer-féle cca 120 (sőt több) perces bunyókra. Mert hogy a hasonlóság tagadhatatlan (legalábbis ami a főszereplő megjelenését és intelligenciahányadosát illeti), az biztos. A másik magyar film, amelyet az idei nyári filmszemlén bemutattak nálunk Az élet zenéje című alkotás, amelyet a budapesti televízió műsorában isJáthattunk már. A Kálmán Imre életéről szóló szovjet—magyar koprodukciós filmet Jurij Nagibin írta, Palásthy György rendezte, Herczenki Miklós fényképezte és Huszti Péter játszotta benne a világhírű zeneszerzőt. Kissé felületesre és színtelenre sikerült, elsősorban az érelmekre kívánt hatni, ami manapság egy életrajzi film forgatásának nem éppen a legszerencsésebb módja. Ami bosszantó az egészben, az az, hogy a filmszemlén — a könnyed nyári szórakoztatás jegyében — éppen ezt a két magyar filmet kapta a közönség. Akkor, amikor az utóbbi egy-két évben sokkal jelentősebb és a mai magyar filmgyártást sokkal inkább jellemző alkotásokról is tudunk. Közülük néhány, egy szűk közönségréteg számára, a filmklubhálózatban hozzáférhető ugyan, de vajon elég-e ez?! FRIEDRICH MAGDA TÁJOLÓ KIÁLLÍTÁS Művészet a harcban Természetesen, a fasizmus elleni harcban, hangsúlyozta a Szlovák Nemzeti Galériában rendezett kiállítás megnyitásakor Éva Trojanová művészettörténész, a kiállítás szervezője. És lám. hangsúlyozásának nyomatékot kölcsönöznek a kiállított művek, mert mások az elénk táruló színek, rajzok és képek, mint békés hétköznapjainkban. Hat hazai képzőművész alkotásaiból válogatta össze ezeket a müveket a kiállítás szervezője. Imro Weiner-KráL Koloman Sokol. Cyprián Majemík, Ján Mudroch, Ján Zelibsky és Vincent Hlozník művei stílusukban, formájukban, kivitelezésükben különfélék, mondanivalójukban azonban egységesek: a létezésünkért, a jelenünkért vívott harc szörnyű, véres és kegyetlen volt. Erre emlékeztet Imro Weiner-Krár szürrealista stílusú olajfestménye a Protest-Guemica, melyet 1937- ben festett. Ezt mondja el. kissé szatirikus színezettel Cyprián Majemík is a Menekülők című festményével. És ugyanezt hangsúlyozza Ján Mudroch az 1941-ben festett Boldogtalanság című impresszionista ihletésű festménye is. Rajzokkal, de leginkább a Bukás cíművel a szörnyűségeket idézi elénk Koloman Sokol: a partizánok küzdelmét Ján Zelibsky, aki műveivel mintegy emlékeztet is: ez a küzdelem annak idején, és a legtöbb esetben, sohasem ígért gyors sikert, könnyű győzelmet. (Felvételünkön Búcsúzás című festménye.) Nagyon érdekesek a hat képzőművész között a legfiatalabb, az 1919-es születésű Vincent Hloüník nemzeti művész művei, mert azok a komédiások, a bohócok tragikus bukásának jelképeit használva szólnak a fasizmusról és tiltakoznak mindenféle jogtiprás. háború ellen. A müvek láttán a háború után születettek aligha szeretnének hasonló korban élni. HAJDÚ ANDRÁS (n3£)
