Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-28 / 31. szám
Ó, erdő, erdő . .. A magyar azt mondja, ha gazdaságtalan, fölösleges munkáról beszél: Dunára vizet, a cseh ugyanezt így fogalmazza meg: erdőre fát hordani.. . Persze ez a mondás még abból az időből való, amikor az erdőt erdőnek hívták, és nem biomasszának, s amikor még manók, tündérek, Hdércek, jó és rossz szellemek népesítették be. Ezek azóta már nem az erdőkben élnek, de nem is csodálkozhatunk rajta, hogy átköltöztek a mesekönyvekbe. Hiszen a vízimanók sem nagyon élnének meg a jó öreg Dunában meg folyókban, tavakban, patakokban, a beléjük hányt szemét, konzervdobozok, sörösüvegek, a fénylő-szivárvány/ó olajfoltok, más vegyszerek közt; nemcsak az erők manói menekültek hát el a sok törmelék közül biztonságos, tiszta helyre. E földöntúli lények hát megszűntek erdeink lakói lenni, helyettük — abszurditás — az „erdőre fát hordani" vált valóra. Ahol fűrésztelep, bútorgyár, asztalosműhely vagy ilyesmi található, s van a közelében erdő is, ott a hulladékot traktorra, autóra rakják, és zsupsz vele az erdőbe! A falu népe, a hétvégi házak lakói, a kerttulajdonosok sem tesznek másképpen. Halomba gyűjtik a levágott faágakat, a venyigét, kocsira a korhadt léceket, rossz ajtó-, ablak-, kiszuperá/t bútordarabokat, s viszik az erdő aljába. Csak a fakitermelők takarítják meg a szállítás fáradalma 'rt-költségeit : ők otthagyják mindazt, amire nincs szükségük, persze nem a deszkát, a gerendát, hanem a levágott ágakat a korhadt fatörzseket, forgácsot. .. Egykoron, amikor még természetfeletti lények is éltek az erdőkben, voltak a nincstelenek, az árendások, akik a hulladékfát összeszedték az erdőben, s haza vitték. De a manókkal együtt ez a réteg is eltűnt, csak a szemét maradt és szaporodott az erdők körül. Hiába, változnak az idők. A viskókból villa lett a fahordás iránya pedig éppen az ellenkezőjévé vált. Csak az nem változott, hogy a hatóság most is ugyanezt a réteget üldözi. Korábban azért, mert elhordták az erdőből a fát, most azért, mert az erdőbe hordják a fát. Ki érti ezt ? Többen állítják mostanság: a legjobb, ha semmit sem tesz az ember, hisz elég jól él így is, minek komplikálná a dolgát... Mégis szinte a csodával határos, hogy egyetlen népréteg, a nincstelenek eltűntével önmaga ellentétébe csapott át a népi bölcsesség, s hordjuk a fát az erdőre. Arról nem beszélek, hogy a felhasznált élő munkának, szállítóeszköznek, üzemanyagnak ára van, így gazdasági haszon nem származhat abból, ha fát hordunk az erdőre, de ha már ezt nem nézzük, tartsuk szem előtt legalább a környezetvédelmet. Nem vagyok szakember, de talán lehetne a hulladék „biomasszából"„biobrikettet" sajtolni lolvastam már, hogy csinálnak ilyesmit külföldön), vagy csinálhatnánk olyan kályhákat, kazánokat, melyekben az e#fe/ fahulladék jó hatásfokkal elégethető, vagy akkor, amikor a fűrésztelepeken kevés a munka, közönséges tűzifává dolgozhatnák fel. Mert ha egyeseknek ennél jobban megéri a fát veszni hagyni, s inkább több földgázt és kőolajat importálni, akkor valahol mindannyiunk kárára számolják el magukat. Nem nézhetünk úgy az erdőre, mint egy különleges fajta gyárra, hisz élő természet is, és örök, nemcsak alkalmi környezetünk. Jó lenne hát, ha a közmondást — „erdőre fát" — megint csak átvitt értelemben használhatnánk. mint valami elképzelhetetlen, lehetetlen, értelmetlen, fölösleges dolog képletes kifejezését. M. B. Szerkesztőségünk a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére ismeretterjesztő vetélkedőre hívja meg olvasóit. Kéthetenként közlünk anyagot a Szovjetunióról, a szöveg és a képek alapján az olvasóknak kell felismerniük, melyik köztársaságról van szó. Az ország nem hivatalos neve Borostyánország. A Balti-tenger partvidékén fekszik. Felszíne a tengerpart felé sík, de beljebb, főleg keleten, dombos. Az ország fő folyója a Nyeman, ebbe ömlik a Varist folyó, amelynek partján a főváros is fekszik. Ez a festői fekvésű város jelentős gépipari központja a Szovjetuniónak. Egymaga a köztársaság ipari termelésének negyedét szolgáltatja. Száznál több gyára 62 országba exportál. Elektromos hegesztökészülékei például 30 államba jutnak el. E gyárak szállítják a Szovjetunióban használt számítógépek felét, a tv-készülékekbe épített tranzisztoros alkatrészek nagy részét. Itt működik a Baltikum legnagyobb müanyagkombinátja, Európa egyik legnagyobb fafeldolgozó üzeme is. Vasbetonelem-gyára a Szovjetunióban a legnagyobbak közé tartozik. A balti köztársaságokban a hagyományosan fejlett belsőépítészet, a lakberendezés és az idegenforgalom szempontjából sem közömbös nép- és iparművészet napjainkban is megérdemelt hírnévnek örvend. Fővárosát nemcsak iparvárosnak nevezhetjük, hanem a könyvtárak városának is. A rengeteg könyvtáron, könyvesüzleten kívül, tudományos akadémiája, operaháza, prózai színháza, hét múzeuma jelzi a köztársaság kulturális életének színvonalát. A külföldi ebben a köztársaságban elcsodálkozik azon, hogy itt lépten-nyomon kisebb-nagyobb tavat talál. De van itt egy vidék, amely minden képzeletet felülmúl: a Trakai-tórendszer, amely csak 30 kilométerre fekszik a fővárostól. Hatvanegy kisebb-nagyobb tó csoportosul ezen a környéken. Közülük a legnagyobb a Galve-tó, területe 3,7 km2, mélysége eléri a 47 métert. Ennek a tónak a partján fekszik a trakai vár. A Galve-tó a nemzetközi vízi sportversenyek színhelye. Az ország „aranya" a borostyán. Ez tulajdonképpen fenyögyanta, amely 30—40 millió éve folyt ki a fákból, majd homoktakaró alá került, ezért nem indult bomlásnak, hanem megkövesedett. A régészeti leletek szerint már a Vili. században is ékszerként, díszként használták. A borostyánnal kapcsolatban sok legenda ismeretes ebben az országban. Talán a legszebb ez: „Valamikor a Balti-tenger mélyén élt a gyönyörűséges Jurate istennő, aki nem ismerte a földi szerelmet. Egyszer az istennő észrevette, hogy birodalmában megfogyatkoztak a halak, Kastitis, a bátor halász fogta ki őket. Jurate elküldte a vizitündéreit Kastitishoz, hogy ne zavarja a Balti-tenger vizét és ne ijesztgesse a halait. A halász azonban továbbra is kivetette hálóját. Jurate szenvedélyesen megszerette a merész és szép halászt és borostyánkastélyába vitte. Féltékeny lett erre Perkunas isten, villámaival agyonsújtotta Kastitist, szétrombolta a borostyánpalotát. Juratét pedig a romjaihoz láncolta. A szerencsétlen istennő zokogása annyira megrázta, megindította a tenger hullámait, hogy azóta is nyugtalanul hánykolódnak, s közben a partra vetik a borostyánkastély darabjait." A legszebb és legkülönlegesebb borostyánpéldányok a borostyánmúzeumban vannak kiállítva, amelyet 1965-ben nyitottak meg Palangában, a Balti-tenger partvidékének egyik legnépszerűbb üdülőközpontjában. A Szovjetunió melyik köztársaságáról van szó ? 1 Kérjük olvasóinkat, hogy a köztársaság és fővárosa nevét, a köztársaság lakosainak számát a lap megjelenésétől egy héten belül küldjék be szerkesztőségünk címére: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratisla- „ va, Leninovo námestie 12. A válaszokhoz szükséges mellékelni a szelvényt is. A helyes megfejtések beküldői között minden fordulóban az országra jellemző 3—3 emléktárgyat sorsolunk ki. Aki mind a 15 fordulóban helyesen válaszolt, az bekerül a döntőbe, ahol 3 nyertes értékes jutalomban részesül. Vetélkedőnk 6. fordulójának helyes válaszai: Azerbajdzsán. Lakosainak száma 6,5 millió (1984). Fővárosa: Baku. Sorsolással ajándéktárgyat nyert: Sándor Rózsa nádszegi (Trstice), Kajla Béláné pinci (Pinciná) és Krokhely József péderi (Peder) olvasónk. O) (noÍ7) MIT TUD A SZOVJETUNIÓRÓL?
