Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-07 / 28. szám

A vkus magyarul ízlést jelent.

Az ízlés pedig jól öltözöttséget, eleganciát (is).

Jó tudni, hogy van olyan üzem, ahol mindezt garantálják a vásárlónak, sőt mi több, ami nekünk, nőknek olyan fontos, a jelzés egyben védjegy is, hogy a ruha, amelyet megvásárolni szándékozunk, kis sorozatban gyártott, majdhogynem egyedi. Sőt! Néha annyira kis sorozatban gyártott, hogy nem is kapható és az öröm ürömmé változik. Mert kit vigasztal, hogy másnak jutott a modellből ? Bizony feldühödik a kedves vásárló, ha a szép ruhát már csak az utcán látja, megvásárolni sehol nem tudja. Ilyenkor jön a mentöötlet, elmegy a divatszalonba, ahol ugyan borsosabb áron (és nem kis rizikóval) megvarrathatja ugyanazt.

Ez persze a szolgáltató üzemnek is jó üzlet.

Ezekről és további problémákról beszélgettünk a Bratislavai Vkus dolgozóival.

Ahogyan Vladimír Huljak, kereskedelmi igazgatóhelyettes elmondta, a hazai piacra szánt termékek gyártása valóban csak kis része tevékenységüknek. A nagyobb hányadot a megrendeléses gyártás teszi ki. Egészen pontosan fogalmazva, ez utóbbi csoportba a férfi és női ruhavarrás és -javítás, a szörmevarrás, -javítás, -tisztítás, a cipő-, börárujavitás, a szemfelszedés, az autógumi-futóztatás tartozik. A kereskedelemnek gyártott késztermékek pedig: felsőruházati cikkek, cipők, kisebb kiegészítők (bevásárlótáskák, abroszok), autóabroncsok.

(Ha valakit a számok érdekelnek, összehasonlításként néhány adat: tavaly a kereskedelemnek 28 ezer ruhát, 1 50 ezer pár cipőt, 800 ezer kiegészítőt, 50 ezer autóabroncsot készítettek, megrendelésre pedig 45 ezer ruhát, 1 800 szörmebundát varrtak; valaAKKOR IMS

mint 46 ezer ruhát, 4 000 bundát, 255 ezer pár cipőt, 85 ezer harisnyái 48 ezer bőrárut javítottak.)

Nyilvánvaló tehát, hogy z áru oroszlánrésze megrendelésre készül. Feltűnően kevés a szörmeáruk varrásából ésj javításából származó bevétel.

De ez a különlegesen igényes munkák közé tartozik.

— Meglehetősen furcsa viszont a szabászatot a gumiabroncs- (sőt még a cipő-) készítéssel egy napon említeni.

— Nincs ebben semmi különös — magyarázza Pavol Trojan mérnök, termelési igazgatóhelyettes. — A kisiparosokat egyesitő nemzeti vállalat, a Vkus, amely főleg szabás-varrással foglalkozott, nem sokkal az államosítás után jött létre. 1981-ben egyesült az Obnova szolgáltatóipari üzemmel, és ennek tevékenységét folytatva javít ma cipőt, harisnyát, gumiabroncsokat.

— Lehet, a látszat csal. de ezt a szerteágazó tevékenységet tekintve nem túl gyakran halljuk reklámozni az üzemet. Talán anynyira jók, hogy erre nincs szükségük?

— Korántsem! A jó reklámra mindenkinek szüksége van — helyesel harmadik beszélgetőpartnerünk, Iveta Rolincová fejlesztési és értékesítési főosztályvezető. — Az észrevétel jogos. A propagandáról kissé megfeledkeztünk, ezt a hiányt azonban pótolni szándékozunk. Tervezzük egy nagyon hasznos katalógus kiadását, amelyben saját modelljeinket ajánljuk majd. A nagyközönségnek a Flóra virágkiállításon, a brnói vásárokon mutatkozunk be divatbemutatónkkal. Eredeti és praktikus modelleinket tekintve nem lenne probléma kizárólag Vkus divatbemutatót rendezni és saját hírnevünket öregbíteni.

Modelljeik legfőbb vásárlói a Prior és az

Otex áruházak. A Vkus emblémával jelzett ruhák többsége „divatújdonság" jelzőt is kap, gyakran luxusdarab és a legtöbb nagyon gyorsan elfogy, merthogy kevés is van belőle! A megjegyzés azonban ebben az esetben nem rosszmájú, hiszen a Vkus célja nem nagy sorozatban, hanem több munkával, de egyedi ruhákat gyártani.

Iveta Rolincovától a továbbiakban megtudjuk, hogy negyedévente mutatkoznak be termékeikkel a kereskedelemnek, amely azonban a sikerek ellenére is „hűvösen" viseltetik irántuk. így legmodernebb termékeik gyakran a tervezők asztalán maradnak. De hát a kereskedelem már csak ilyen: óvatos, fél az újdonságoktól.

A Safárik téri Divatházban

Ezt a divatszalont szinte minden bratislavai járókelő ismeri..Színes, ízléses és gyakorta változó kirakatával hívja fel magára a figyelmet. Az autóbuszok szinte az üzlet előtt állnak meg, az utasok közül sokan éppen a kirakat miatt térnek be a boltba. A kirakat ugyanis a legfrissebb, legtetszetősebb modelleket kínálja.

A bejárati ajtón tábla hirdeti: női ruhák.

Helyettünk, értünk, nekünk dolgoznak

blúzok, kosztümök, kabátok, férfiöltönyök, kabátok varrása. Arra gondolok, az öltönyvarrásnak bizonyára nincs nagy keletje, mivel alapanyag nélkül, csak a varrás 800— 1 200 Kcs között van. Ez a magas ár csak kevesek szerint éri meg, hogy méretre szabott nadrágban-zakóban, felöltőben járjanak.

Sötétzöldre pácolt bútorok, elegáns próbafülkék fogadják a „kuncsaftokat". Egy fiatal lánynak éppen frissen vasalt menyasszonyi ruhát hoznak. Felölti, a mestemö még igazít rajta valamit. „Egy óra múlva jöjjön vissza, kész lesz!" Meglesem az árcédulát: hétszáz korona áll rajta. A fiatal lány „civilbe" bújik és elégedetten távozik. Az esküvő legfőbb kelléke, a menyasszonyi ruha tehát már meglenne.

Bese Gizella mesternő elmondja, hogy havonta száznegyven ruhát is varrnak. A menyasszonyi ruha sem számit különlegességnek, hiszen a legtöbb ruha finom, vékony kelméből készül, munkaigényes alkalmi darab. Megjelennek ugyan időről időre új arcok is, de a legnagyobb forgalmat a törzsvendégek csinálják. Van, aki már harminc éve . ..

Nézem a panaszkönyvet. Inkább dicséreteket találok benne: „Köszönöm a hibátlan munkát. A kolléganőimnek is nagyon tetszett a ruha."; „A mesternő tapintatossága, alkotó

Rókabundát varratni manapság nem olcsó mulatság