Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-09 / 24. szám
Mari néni legszebb mintái közül egy: a szekfűs Nem éppen kis falu Csáb (Cebov ce), de nem is akkora, hogy ennélfogva ne ismernék egymást az emberek. Főleg az idősebbek. Mégis ... Balga Máriát keresem. A „névadóm" azt tanácsolja, tegyem hozzá még a BERÉNYI ragadványnevet, merthogy itt annyi a Balga, a Zatyko meg a György, hogy tíz faluba is bőven elég lenne. Hosszas kérdezösködés után végre szemtől szemben találtam magam Berényi Balga Mária született Zoliéi Kaluder Marival — ugyanis legtöbben így ismerik a faluban, jómaga meg olyan természetesnek tartja, hogy egy cseppet sem csodálkozik az idegen meglepettségén. Perceken belül kiderül: jó helyre küldtek. A szokásos „varázsszóra" kinyílik az apátújfalusi tizenéves Zoliéi Marika keze által kivarrott ingeket őrző szekrény ajtaja. Az idős asszony méltóságteljesen, kezével, tekintetével egyszerre simítja a megsárgult vászoninget, egyiket, másikat, sokadikat, hogy érintése nyomán a kivarrott ingujjat, „gallért" eredeti szépségében láttassa. Nem mondja, nem is kérdezem, tudom, a múltban kalandozik gondolata ... Nagymamák, dédnagymamák őrzik a Az ünneplő ing gazdagabb hímzésű szekrények, ládák alján községük és környéke sajátos, hagyományos mintáit maguk szőtte-varrta ruhákon. Már-már elhiszem, fáradt szemük, ujjuk, türelmük vitte vászonra a szebbnél szebb öltéseket öreg napjaik hasznos eltöltése gyanánt. Pedig gyereklányok, hajadonok voltak ők még akkor, maguknak készítették a hozományt. Mari néni Apátújfaluból (Opatová Nová Vés) került Csábra: „Az uram apja, meg az én apám unokatestvérek. Másképp ide se jöttem volna ilyen messzire (kb. 7 kilométer — a szerk. megjegyzése), ha rokonok nem lettünk volna — húszévesen, Katalin napján. Együtt jártunk a vendégségbe. Máshoz nem mentem volna. Tudtam biztosan, hogy nem fogok csalódni." Ötven éve házasok: „Tizenkét pár esküdött azon az őszön. Csak én voltam újfalusi, a többi csábi volt. Itt olyan szokás volt, hogy csak faluba ment férjhez vagy nősült... Mostanság mennek szét a nagyvilágba .. A hozományban száz kivarrott ing volt: „Tizenhat évesen úgy fontamszőttem, mint a fene. Kézimunkázni az iskolában tanultam a „kisasszonkától." Meg otthon édesmama, mamika tanított. Nagyon szerettük, azt sem tudtuk, hogyan szólítsuk .. Dehát ennyi pamutvászonból készült ing! „Varrtam én mindenhol. Tehenekkel, libákkal jártam. Azok után is, meg ha nem volt dolgunk, mindjárt felkaptuk, meg ha esett az eső .. A 'legszebbeket válogatjuk ki, hogy lefényképezzük. Közben újabbak (de azok is régiek) kerülnek elő. A szomszédasszony meg csak biztatja Mari nénit: hozzon még ...! M. NAGY LÁSZLÓ A szerző felvételei Csupa ingek
