Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-02 / 23. szám
r (nő 12) A tu/es veru Paul Tame es Amanda D Archambaud. a latin-amerikai táncok (/yö 7 te sei c:; mp-A Dekanek—Pastekova par mexikói tancparadeja különös élményt szerzett Fotó: NAGY LÁSZLÓ és STANISLAV PÉKÁR iovákia idei legrangosabb iánC- versenye több okból is jelentős volt: ez évben először versenyzett ausztráliai táncospár és a meghívást olyan jelentős táncosok is elfogadták, mint Andrew Sinkinson és Lorraine Barry, a világ jelenlegi legjobb standard táncosai. Rajtuk kívül még tizenegy Ország képviseltette magát. Az első este először az elegáns waltz, a tüzes tempójú tangó, majd a klasszikus angol keringő ritmusára hullámzottak a könnyű habszoknyák. Ezután az andalító slowfox, a legnehezebb, de talán a legszebb standard tánc. majd a pattogó, tipegő, ugrabugráló quickstep ritmusát tapsolta végig a közönség. A tánc fergetegében leszakadt fényes Bitterek beborították a parkettet, a levegőben színes marabutollak repkedtek, ez már verseny volt a javából. A zsűrinek huszonkét kiváló párból tízet ki kellett selejteznie, majd újabb hat párt kiválasztania, végül köztük is megszabni az oly nehezen eldönthető sorrendet. A győztes végül is ki más lehetett volna, mint a világ legjobbjai: Andrew Sinkinson és Lorraine Barry (a pajkos tekintetű angol lány érdeme egyébként, hogy ők nyerték a közönség díját is). Az egész verseny folyamán, valahányszor egyezkedtek a bírák, e párt mindahányszor „l’-sel értékelték. A második az ausztrál pár. Clive és Cárén Philips, a harmadik pedig már tradícióként a bécsi keringő hazájából származó Helmut Hanke és Irene Altmann lett. A második este volt a latin-amerikai táncok versenye. A riói fesztiválok hangulatát idéző szamba, majd a kubai csacsacsa következett, amely táncot változtatnak, formálnak a leginkább belevegyülő diszkóelemek. A következő táncnál, a gyengéd, lírai rumbánál foszlott szerte hazai szakembereink dédelgetett vágya, hogy a Peter Ingris — Tána Drexlerová házaspár győztes legyen. Peter ugyanis éppen e táncnál elcsúszott, s bármennyire igyekeztek is, a bírák nem felejtették el a bakit. (A csúszásokból egyébként bőven kijutott a három napra, hiszen csak a táncosok közül heten estek el, nem beszélve az amatőr csoportokról, sőt még a virágot osztogató lányok, de a közönség sem volt kivétel. Talán túl fényesre sikerült az idén a parkett!) A vérpezsdítő spanyolos paso dobiénál, a torreádorok örömtáncánál és a fergeteges jive-nál már mindenki csak az angol párt nézte. Paul Tame precíz, határozott mozdulatai és Amanda D’Archambaud carmenes megjelenése mindenki mást elsöpört. Az első díjat megérdemelten ők nyerték, a másodikak, az immár harmadik trófeáját elnyerő A. Sinkinson és L. Barry, a harmadikok pedig az ausztrálok lettek. A csehszlovák Ingris házaspárnak így csak a negyedik hely jutott, de így is (hasonlóan, mint tavaly) a Duna Serleg legsikeresebben szereplő hazai párja voltak. A gyönyörű, színvonalas versenyt értékelve már több éve kikívánkozik belőlem egy kritikus megjegyzés: a versenyek közti szüneteket kitöltő amatőr táncegyüttesek kiválasztásával. ill. programjával is alaposabban kellene foglalkozni. A idén sem voltam egyedül aki sokszor szívesebben vettem volna, ha inkább szünetet hirdetnek, mint hogy oly színvonalatlan (nemzetközi szintű rendezvényre nem illő) programon unatkozzunk. Kivételt csak a minden idők legsikeresebb szlovákiai táncospárjának. Miroslav Dekáneknak és Dana Pastekovának mexikói tánca és a Művelődési és Pihenőpark Társastánc Klubja képeztek. Jövőre, a jubileumi huszadik rendezvényen várhatóan még nagyobb kiválóságokkal találkozunk majd (s talán a programra is jobban odafigyelnek a rendezők). PLEVA ÉVA
