Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-14 / 16. szám
tódása, vagy éppen olyan családi konfliktusok lebontódása, amelyeket az ember megfelelő szinten feldolgozni nem tud. Az igazság, hogy valójában és egyértelműen megmondani nem tudjuk, miért isznak az emberek. — Örökölhető az alkoholizmus? — Ismeretes a híres szakértő. Jelűnek által felállított statisztika, mely szerint 4 372 alkoholista ötvenkét százaléka származott alkoholista szülőktől. Szerinte az alkoholizmus közvetlen öröklése nem létezik, csak a gyengeségek, a jellemgyengeségek lehetőségét örökölhetjük, mely az élet valamely szakaszában az alkoholizmusban ölt testet. Ö tehát elvetette az alkoholista gén létezését. Tény, hogy az enzimrendszer sajátosságai is érzékennyé tehetnek biológiailag valakit az alkoholra. (Gondoljunk csak a japánokra, akiknek szervezete milyen kevéssé képes tolerálni az alkoholt!) Mi azt mondjuk, a hajlam örökölhető, tehát hogy testi, hajlamosító adottságok is szerepet játszanak az alkoholizmus kialakulásában. De az is tény, hogy a genetikai tényezők mellett éppen olyan fontos szerep jut a nevelésnek, a környezetnek, a pszichológiai hatásoknak. Az tehát, hogy nem nyúltunk a pohárért eddig, jelentheti azt is, hogy még — jelképesen — nem találkoztunk a ravaszszal, ami meghúzza az ütőszeget. — Állandóan halljuk, megváltoztak ivási szokásaink. Mi van emögött? — Átrendeződtek szokásaink, az ünnepkörök, életmódunk. Régebben is szelep volt az alkohol, szorongásoldó, csak a közösségek szigorúan alkalomhoz kötötték a fogyasztását. Egész kultúra épült az alkoholra. Ünnepnapokon ittak az emberek. Megmaradt az emberekben, hogy akkor élek jól, eszem-iszom, akkor van jólét. Namármost, az embereknek ma módjuk is van többet inni az eszem-iszomokban az eoisáltam magam, tudja. "V Piszok összepisáljákmagua reszegek azok szef'"1'" legalább «£-*“*”* életszínvonal emelkedését látják. A másik oldalon megváltozott az életmód, nőtt a feszültség, a hajsza, a klasszikus idegrendszer nem tud már lépést tartani a fölpörgetett életritmussal. Nem tudjuk a problémáinkat olyan szinten megoldani, mint szeretnénk. Gyakrabban érezzük a szükségét, hogy a pohár után nyúljunk, hogy kiengedjünk. Külső, társadalmi tényezők, a kisközösségek szétesése, az életmódváltás, a normarendszer lazulása stb. szintén ludasak a mértéktelen italozásban. — Ha a statisztikák néha „sántítanak” is, tény, hogy abszolút mértékben (tehát sokkal többet iszunk, mint régebben) és relatív mértékben is nőtt az alkoholizálás — mondja az alkohológus-pszichiáter. — Vagyis a társadalom tűrőképessége is kisebb az alkoholizmussal szemben, sokkal több eset kerül napvilágra, mint régen. Nagyobb a tülekedés a javakért, a hajsza, nem véletlen, hogy sok ember például a házépítés során szokott rá menthetetlenül az alkoholra. Többet akarunk, mint amennyit bírunk, amire lehetőségünk van. Az életszínvonal romlik, s mi fönn szeretnénk maradni, sőt túltenni tegnapi magunkon. S ez nem megy. A kimutatások azt írják, hogy az alkohol főként a szakképzetlen segédmunkásrétegeket vészé/. Buciun Jelvétele Maguk és mások örömére lyezteti. Ez azért van, mert ők akadnak fenn leghamarabb az antialkoholista társadalmi igyekezet hálóján, kevésbé tudják eltitkolni az ittasságot. A középréteg, az értelmiség sokkal jobban el tudja kenni, mint a kétkezi dolgozó. Az asszociális viselkedési jelek is könnyebben jönnek elő ezeknél a rétegeknél, mint a magasabb intellektusúaknál. Persze, csak egy bizonyos ideig! Magyarán, iszik minden réteg, csak az egyiknél szembeszökőbb, a másiknál rejtettebb a forma. — Miben mutatkozik meg az alkohol személyiségromboló hatása ? — Vannak, ugye, az embernél ilyen listák, hogy első a karrier, a munkahely, aztán a család, harmadik a barátok, s energiáját is ennek megfelelően osztja be. Az alkoholistánál hatalmas fejhosszal vezet az alkohol, a legfontosabb, hogy meglegyen a napi, mondjuk hat féldeci, öt sör, aztán hosszú szünet, s csak ezek után jön a család. Az alkoholista önző ember, egoista, érzelmi vonalon mindig magát helyezi előtérbe. Erkölcsileg a végsőkig leépül a személyisége. Önkontrollja lecsökken, szinte észre sem veszi a másik embert. Az alkoholista nem etikus ember! Egész személyisége „elringyósodik". Egzisztenciálisan lecsúszik, kapcsolatait feladja. Egy alkoholista persze sokáig okos lehet, tehát az, hogy személyisége leépül, nem jelenti törvényszerűen azt, hogy intellektusa is degradálódik. Egy bizonyos idő után az alkohol már a központi idegrendszert is megtámadja, már nemcsak fiziognómiája tükrözi a betegséget. Itt aztán következik a teljes elhülyülés. Azok, akik elérkeztek ehhez a ponthoz, sokszor már csak állandó felügyelet alatt tudnak ember módjára élni. A harcot már feladták, az életet már nem élik. — Mi a kiút. a megoldás ? — A mértékletesség és a megelőzés. Az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség, csak megállítani lehet, kigyógyítani ideig-óráig. Úgy is mondhatnám, alkoholista az az ember, aki élete végéig absztinálhat, türtőzteti magát az alkoholtól, inni sosem tanul meg. A gépszíj bármikor elkaphatja. Még azt a két pohár bort, ami az egészséget jelenti, még azt sem ihatja ki. Csakis egy megelőző rendszer kiépítésével törhetünk ki ebből a körből. Egy fiatal nemzedéket kell fölnevelnünk, amelyik már nem iszik. A szemléleten, a belénk épült és nevelt szokásokon kell változtatnunk! Az alkoholisták gyógyulását kétségbevonó hozzáállás eleve akadálya a gyógyításnak. Csak azok az orvosok érnek el jó eredményeket, akik legyőzik az eredménytelenség érzését. Sajnos, sok beteg a belgyógyászaton vagy más egyéb osztályokon fekszik, hogy elkerülje az intézményrendszereink és módszereink, a társadalmi szemlélet hiányosságait mutatják. Hogyan segíthetnénk, mit tehet a társadalom ? A beteg ember csak akkor lesz képes a szembenézésre, ha a társadalom is szembesül a reá leselkedő veszéllyel. Miért van az. hogy az ember nem képes elviselni az életet? Vagy az élet miért nem tudja elviselni az embert? Sokan mondják, és érzik, a társadalom gyanútlan. Az efféle gyanútlanság ugyanakkor zsigereiben hordozza a részletekben való állandó gyanakvást, a struccpolitikát. Miért nem működnek a védekező mechanizmusok? Léteznek egyáltalán ? Pohár az asztalon, falán italcseppek. melyik volt: az első vagy az utolsó ? NAGY VENDÉGI ÉVA NAGY LÁSZLÓ illusztrációs felvétele Virágok, színes szökőkutak, pázsit ... Amolyan parányi botanikus kert sok-sok növénnyel, díszbokorral. Ezt a lenyűgözően szép zöld övezetet Gyügyön (Dudince) a Tehliar üdülőközpont szorgos női kezek létesítették. A közismert gyógyfürdő vendégei elismeréssel adóznak azoknak, akik ezt a szép környezetet megteremtették. Az idelátogatók közül sokan megjegyezték már. hogy a Tehliar környéke legszebb része a községnek. A negyvenhárom tagú munkacsoport, köztük harmincnégy nő 4 400 négyzetméternyi területen több mint százféle sziklakerti növényt, ötvenfajta egy- és kétnyárit, évelővirágot, bokrot gondoz. Az arrajárók nem tudhatják, hogy az a szemet gyönyörködtető látvány, amit annyian megcsodálnak, két szocialista brigád nyolc évi munkájának eredménye. Ebben az évben is kétszáz óra ledolgozásár vállalták. Az üdülőközpont igazgatója is aktív részese a vállalásnak. Maga neveli a virágpalántákat, melyeket azután együtt ültet ki, öntöz, gyomlál. kapál a brigád valamennyi tagja. Ma már nem jelent komolyabb gondot a park karbantartása, de a kezdet nem volt könnyű. Sokat dolgoztak. míg az elhanyagolt, sáros, gazos földterületet megművelték, szétteregették a kétszáz fuvamyi földet. Akkor még tamáskodók is akadtak sokan, akik nem bíztak a tervek megvalósításában. Ahhoz, hogy tavasszal virágdíszben pompázzon a park, már januárban hozzá kell látni az aranyéremért versenyző brigádtagoknak. A magok ültetését, a palánta egyelést bent az épületben végzik és igyekeznek, hogy májusig minden ki legyen ültetve. A kömyezetszépítésben végzett példás munkájukért elismerő oklevelet kaptak a helyi nemzeti bizottságtól és a hnb ..nagykönyvébe is bejegyezték a nevüket. A hnb az erkölcsi elismerés mellett anyagi támogatást is nyújtott a bokrok megvásárlásához, a járdák elkészítéséhez, a park és a teniszpálya berendezéséhez. A brigádtagok viszonzásul a hnb területén is vállalták 2 000 nri zöldterület gondozását. A szép környezet jó közérzetet és hangulatot ébreszt nemcsak a Tehliar üdülőközpont dolgozóiban, hanem valamennyi vendégben, gyógyulóban, aki Gyügyre jön pihenni, új erőt gyűjteni. V. KREStANKO