Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 2. szám
NOSZOVETSEGUNK ÉLETÉBŐL A dolgozó nő szociológusszemmel Újabb kézzelfogható eredményt hozott a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága és a Szlovák Tudományos Akadémia filozófiai és szociológiai intézetének a család- és nőkutatás szerteágazó területét feltérképezni szándékozó, immár tizenöt esztendős együttműködése. „A nő és a munka" elnevezésű tudományos konferenciára gondolok, arra a — sportnyelven szólva — „nagyszabású (adat)maratonra", amely 1986. november 19. és 21. között zajlott naponta kilenc órától este hatig az SZNSZ KB tanácstermében, s amelynek külföldi résztvevői is voltak a lengyel és bolgár szociológusnők személyében. Amiről szó esett A tudományos tanácskozáson az utóbbi évek kutatási eredményeit, és az elkövetkező időszakra kitűzött feladatok koncepcióit ismertették „A nö és a munka ", „A dolgozó nő és a csatád" valamint a „Szolgáltatások — szabadidő" témakörökben felszólaló szakemberek, javarészt szociológusok. Íme néhány gondolat a harmincegy beszámoló és tizenhat vitafelszólalás gazdag anyagából. Bár a nő és a férfi elvben egyenlő félként veszi ki részét a munkából, a valóság mégis más. Hogy csak egy példát említsek: az ugyanolyan teljesítményű nő és férfi fizetése között esetenként tiz százalékos különbség is adódik, természetesen a férfi bérének javára. Az ok ? Dr. Svätopluk Zeman szerint a munka általánossá válásának belső ellentmondása. Vagyis: a munka valóban mindenkié, csakhogy ez a munka belülről gazdagon differenciált, s így egyformán osztozunk ugyan, csak éppen nem egyforma munkán ... S az ebből adódó „megkülönböztetések" a családi viszonyok alakulására is kihatnak, törésekhez vezethetnek . . . Látszólag ellentmond a fentinek dr. Olga Plávková állítása (amit nemzetközi összehasonlító kutatások eredményeivel támasztott alá), miszerint a munkával való belső azonosulás foka a nőnél — ellentétben a férfival — nem magától a munkától függ, sokkal inkább házasságának és családi életének rendezettségétől. E tény természetesen nem zárja ki azt, hogy a nö számára a munka, a hivatás ugyanolyan fontos, mint a család. S egyre több nö választ magának nem csupán munkahelyet, hanem életreszóló hivatást. Ezzel függ össze a lányok növekvő jelenléte a közép- és felsőoktatási intézményekben. Ám mint azt Hedviga Ivanőenková mérnök. majd fél órával késöb dr. Ladislav Machácek is elmondta, a lányok négyötöde még mindig inkább humán szakokon tanul tovább, s csak a maradék egyötödük készül természettudományi és műszaki pályára. A következmények? Talán a legkárosabb az. hogy egyes pályák, főként az egészség - ügyi és a pedagógiai, elnőiesednek. Nagy érdeklődéssel hallgattuk dr. Marta Sigmundová „A dolgozó nő vidéken" című előadását, amely egy néprajzi kutatás eredményeit ismertette. Mivel vidéken is egyre kevesebb a többgenerációs család (s egyre több a magányos — főleg idős — ember), megnehezedett az értékátadás folyamata, kimaradt a tapasztalatszerzés időszaka, s így a fiatalok egyre kevesebb mintát kapnak a legfontosabb családi tevékenységek és viselkedésformák terén. Ebből következően vidéken is nö a felbontott házasságok aránya, amelyeket az esetek többségében éretlen fiatalok kötöttek meg Ami elgondolkodtatott Természetesen, szinte valamennyi beszámoló tartalmazott olyan tényt, amelyet érdemes és szükséges végig- vagy legalábbis továbbgondolni (elsősorban az illetékeseknek; bár nagyon sok dolog múlik rajtunk — dolgozó anyákon isi). De ha már úgy adódott, hogy részt vehettem a konferencián, s értékelhetem is azt, hadd adjak közre néhány módszertani (?) gondolatot. Először is talán az „adatmaraton" kifejezéshez térnék vissza. Nem véletlenül választottam. Ugyanis a konferencián rengeteg tényt hallhattunk (olyanokat is, amelyek „kinyomozásához" elég kinyitni a statisztikai évkönyveket, s fellapozni a tartalomjegyzékben megjelölt oldalt...). Ám annál kevesebb összefüggés hangzott el! így fordulhatott elő az is, hogy nem egy felszólalót hallva az volt az érzésem, témájukon kívül mintha légüres tér venné körül gondolkodásukat; mintha csupán a valóság egyetlen szelete létezne számukra, s nem maga a bonyolult, sokrétű és összefüggésekben gazdag élet... Természetesen ez nem kérdőjelezi meg a konferencia létjogosultságát, és a szociológiáét, e csodálatosan kemény és gyönyörű tudományét sem. Hiszen a tanácskozás során meglehetősen komplex képet kaptunk arról, hogy is van az manapság a növel meg^a munkájávát-(gs egy kicsit arról is, mi van a családjával). És a hallgatóság több tagjának véleményével gdentetben érySzt gondolom, jó. hogy a fiatal (értsd: huszonéves) szakemberek is szót kaptak. Mert nem nyílik sok alkalmuk arra, hogy beszéljenek %■ a szociológia, bár manapság egyre több társadalmi megrendelést kap, még nem vált igazán termelőerővé, ;s talán nincs még egy tömegszervezet az SZNSZ en kívül, amely ennyire komolyan venné e fontos tudományágatMeg azután: a fiatalok is tudnak érdemlegeset mondani. Mint például dr. Peter Gurán, aki végre „helyretette" a válásokat. Nem moralizált, hanem a gyökerekről próbált meg beszélni... A közönség nagy része odaítélte neki a „fanatikus ifjú szociológusnak" kijáró mosolyt, az utána következők pedig nyugodtan érveltek tovább olyan tényekkel, amelyeket „tejfölösszájú" kollégájuk előzőleg mind kiforgatott... v (Na de legyen az írás vége higgadt: a konferencia valóban jól sikerült. S ez a lényeg. Éljen hát a további együttműködés!) LAMPL ZSUZSANNA Dallal, tánccal köszöntötték az ipolysági (Sahy) kisiskolások az SZNSZ városi szervezetének évzáró taggyűlését. Népdalok, mondókák, gyerekdalok, versek, népi- és diszkótánc váltotta egymást a magyar és a szlovák tanítási nyelvű iskola tanulóinak előadásában. A nőszervezeti tagok védnökséget vállaltak az ipolybéli (Bielovce) gyermekotthon harminchat lakója fölött, akiket karácsonykor, gyermeknapon szoktak megláto-Bellus Imre felvétele t gatni, tanúskodnak a krónikában őrzött kedves felvételek is. Most viszont, az évzáró alkalmával, a tízéves Robert és az egy évvel fiatalabb Ondrej jött el Ipolyságra a többi gyerek képviseletében is. Fényes Márta nevelőnővel és Stojka Ivetta óvónövel. (A rokonszenves fiatal óvónő egykor maga is az otthonban nevelkedett.) A két fiú énekkel, verssel szerepelt a műsorban. A mintegy nyolcezer lakosú városka nő(nőe) A szétszórtság nem akadály szervezetének háromszáz tagja van. A város öt alapszervezetén kívül ide tartozik a ’pereszlényi (Preserany), a gyerki (Hrkovce) és az évzáró napjától kezdve a tesmagi (Tesmak) szervezet is. A tagság múlt évi tevékenységét értékelték a beszámolóban, amelyet Bélés Valéria tolmácsolt szlovákul, majd a szervezet elnöke, Bellus Júlia, magyarul. A tagok minden évben részt vesznek a választási program megvalósításában; idén ötszáz óra társadalmi munkát végeztek, fákat, bokrokat ültettek. A nyári hónapokban honismereti kirándulásokat szerveztek, versenyt hirdettek „A legszebb balkon, a legszebb virágoskert" címért, segítettek a palásti (Pfásfovce) szövetkezet gyümölcsösében. Gondot fordítanak a tagok politikai nevelésére is. két fiatal látogatja a marxista-leninista esti iskolát. Idén a szervezetbe kilenc új tagot szereztek, ezzel nincsenek megelégedve, a jövőben még több nőt szeretnének megnyerni munkájuknak. Tervek közt szerepel különféle tanfolyamok szervezése, egészségügyi előadás, ruhabörze. író—olvasó találkozó rendezése stb. A szervezetnek jó az együttműködése a városi könyvtárral, amellyel közős rendezvényeket is tartanak; az évzáró alkalmából a harmincezer kötetes könyvtár egyik kis helyiségének sarkában nyílt kézimunka-kiállítás a nöszervezeti tagok szép hímzéseiből. Nagy Istvánná azoknak az idős tagoknak a nevében mondott köszönetét a gyűlésen, akiket az idősek iránti tisztelet hónapjában, októberben, látogattak meg a tagok. Mindnyájuk nevében ígérte, segíteni fognak a szervezet munkájában ezután is. Egy fiatal felszólaló annak a véleményének adott hangot, hogy nagyon szét vannak szóródva a városban, s nem propagálják eléggé az egyes rendezvényeket. Figyelmesebben kellene járnunk az utcán, hangzott a válasz, hiszen a hangosbeszélőben is bemondják az egyes akciókat, s több plakátot helyeznek el a város különféle pontjain. Volt. aki azt panaszolta, hogy hiányzik a cipőüzlet előtt a szeméttároló; a környezetvédelmet ilyen apróságokon kell kezdeni. Szóba került az is, hogy több szórakozási lehetőséget kellene szervezni a fiataloknak, s felügyeletet gyakorolni egyes büfékben. üzletekben, vajon nem adnak-e alkoholt az ott üldögélő gyerekeknek. Az évzárón résztvevő vnb-elnök, Olczár József, elmondta, hogy városukban, amely határváros, több egyéb gond is akad, amelynek megoldásában továbbra is számítanak a nőszervezet — mint az egyik legaktívabb szervezet — segítségére. Az évzáró befejeztével meglepetésként a művelődési központ rendezésében Hatvanger László és lánya, Magda, valamint Bodonyi András és Varga Tamás énekkel, muzsikával szerzett kellemes perceket a gyűlés résztvevőinek. —tha—
